2017. június 26. hétfõ, János, Pál napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházak és klinikák Speciális gyermekellátás a Vadaskertben

Speciális gyermekellátás a Vadaskertben

2011-07-04 09:43 Forrás: -- Lóránth Ida
7641
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A 2007-es egészségügyi szerkezetátalakításkor, a kapacitások újraelosztásánál a hazai gyermekpszichiátria egyik meghatározó intézménye, a Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért az összes ágyát elveszítette, így rövid időre a léte is veszélybe került.

Szerencsére, az akkori döntéshozók is hamar belátták a helyzet tarthatatlanságát, és rövid időn belül korrigálták az álláspontjukat. Sőt, az eredetileg harminchat ágyas kapacitást negyvenre bővítették, ami napjainkban is működik. Ehhez a fekvőbeteg-létszámhoz társul az ambuláns ellátás heti 230 órás teljesítménye. Az intézmény elődjét, az Újpesti kórház gyermekpszichiátriai osztályát még 1983-ban alapították, 1993-ban pedig annak jogutódjaként bejegyezték a mai alapítványt. Az alapítók az OPNI, az újpesti Károlyi Sándor Kórház és magánszemélyként, dr. Gádoros Júlia voltak. Ő ma is az intézmény kutatási és orvos-igazgatója, aki érdeklődésünkre elmondta: a telek 99 évre szóló elvi bérleti díját az akkori egészségügyi tárcától hozzájárulásként kapták, az azon lévő épületegyüttes pedig az alapítvány tulajdonában van.


A függetlenség a siker záloga


Arra a kérdésre, hogy szerinte hatással lesz-e az alapítvány jövőjére az a fővárosi terv, amely a Budapest tulajdonában lévő 12 kórházat (köztük az egyik alapító intézményt is) átadja az államnak, Gádoros Júlia nemleges választ adott. Úgy gondolja, hogy az alapítvány továbbra is önállóan működhet majd, a kórházakra vonatkozó intézkedés őket feltehetően nem érinti. Annál is inkább, mert az alapítást követően a vadaskerti intézmény sosem részesült állami, illetve önkormányzati támogatásban, kizárólag a tb-finanszírozásból, speciális terápiákból, oktatásból és komoly tudományos-kutató tevékenységből, illetve pályázati forrásokból tartották és ma is tartják fent magukat. Noha korábban többször is kísérletet tettek rá, hogy valamely intézmény (pl. OPNI), vagy hatóság (ESZCSM) befogadja az alapítványukat, ez mindig kudarccal végződött. Ma már úgy látják, hogy erre nincs is szükség, mert az eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy nekik az önálló működés, a mindenkitől független tevékenység a legmegfelelőbb, így tudnak a leghatékonyabban gyógyítani. A jelenleg érvényben lévő rendszerben a vadaskerti intézményhez tartozik Budapest, Dunántúl és Észak-Magyarország, vagyis fél Magyarország gyermekpszichiátriai ellátása.

Egyelőre tisztázatlan kérdés még, hogy vajon mit kezd a Semmelweis-terv a gyermekpszichiátriával. Gádoros Júlia szerint már korábban is történt kísérlet arra, hogy Pécsett, Győrben vagy Miskolcon is meghonosítsák a kórházi ellátást. Ebből a célból a Vadaskertben szakembereket képeztek ki, ám a kezdeményezések mégis sorra kudarcot vallottak. Feltehetően azért, mert a szakma nem csak speciális ismereteket, szoros team munkát és sokéves gyakorlatot igényel, hanem a korosztályonként, kórképenként önállóan tevékenykedő modulok részére viszonylag nagy területet is. Mindezekkel pedig nem rendelkeztek a szolgáltatást nyújtani kívánó kórházak.


Látszatra több a problémás eset


Gádoros Júlia cáfolta azt a közfelfogásban élénken élő vélekedést, miszerint napjainkban sokkal több a pszichésen sérült, viselkedési-, vagy magatartászavaros gyerek, mint 20–30 évvel korábban. A saját praxisában tapasztaltak szerint régen is, most is ugyanazokkal a mentális problémákkal kerülnek a gyerekek az alapítvány rendelőibe, kórházába, és lényegében a teljes gyermekpopulációhoz mért arányuk sem sokat változott. Vagyis, a közvélekedéssel ellentétben ma sincs több, lelkileg valamilyen formában sérült gyerek, mint régen volt. Bár két-három évtizeddel ezelőtt nem volt még „divatbetegség” a táplálkozási zavar, akkoriban is ugyanúgy megjelentek a rendeléseken az anorexiás gyerekek, mint ma. Ugyanez érvényes a hiperaktivitásra, az autisztikus megnyilvánulásokra, a kényszerbetegségekre és fóbiákra, vagy a különféle viselkedési, beilleszkedési, illetve magatartásproblémákra.

A szakember szerint valószínűsíthető, hogy ma csupán látszatra több a pszichés problémával küszködő gyerek, mint régebben volt, mert a kirívó esetek többségéről (iskolai verekedés, öngyilkossági kísérlet, állatkínzás stb.) hírt adnak a bulvárújságok, a televíziós híradások, így mindenki értesül róla. Az is tény, hogy a problémás gyerekeket ma már lényegesen korábban és gyakrabban viszik szakemberhez a szülők, mint régebben. Lassan bár, de megszűnni látszik a valamilyen lelki ok miatt, az átlaghoz képest másként viselkedő gyerekek pszichológiai, vagy pszichiátriai kezelése miatti stigmatizálódás. Gádoros doktornő szerint a gyermekpszichiátria olyan speciális szakmai ismereteket igényel, amelyeket csak hosszú évek tapasztalata alapján lehet elsajátítani, mert a gyakorlott pszichiáternek is nagyon nehéz pontosan megállapítani azt, hogy egy adott páciensénél csupán egy rossz beidegződésről, helytelen viselkedésről, vagy mélyebb eredetű mentális zavarról van szó.

Elmondta, hogy egykor, a saját pályája elején, az újpesti kórházban akkortájt kialakított gyermekpszichiátriai osztályon, a megfelelő eszközök és a szakmai tapasztalat híján, az oda beutalt gyerekek közül sokkal szinte tehetetlenek voltak az orvosok, az ápoló személyzet. Visszagondolva erre a kezdeti időszakra úgy véli, hogy akkoriban rendkívüli naivitás volt tapasztalatok és összeszokott szakmai team nélkül felvállalni a gyermekpszichiátriát. Igaz, a tapasztalatokat, a kellő szintű szakmai hátteret akkoriban lelkesedéssel és „heroikus” küzdelemmel igyekeztek pótolni, ám ez korántsem mutatott olyan eredményeket, mint napjainkban a vadaskerti intézmény. Ma már az is cáfolhatatlan tény, hogy a 3–18 éves korosztály különféle mentális kórképeit lehetetlen egyetlen kórházi osztályon, együtt gyógykezelni. A sikeres terápia feltétele a korosztályonkénti és kórképenkénti elkülönítés, a páciensek családi, szociális és iskolai helyzetének az egyénenként való figyelembe vétele.  Több mint húsz évvel ezelőtt ebből a felismerésből született meg a vadaskerti kórház megalapításának az ötlete.  


Egyénre szabott moduláris terápia


A jelenlegi kórház moduláris rendszerben dolgozik, a negyven ágyon öt részleg osztozik, mindegyikben egy-egy mentális probléma kezelésére koncentrálnak. Ennek eredményeként célravezetőbb és hatékonyabb a gyógyító munka. A fekvőbeteg-részlegeken a Vadaskertben megjelenő gyerekeknek csupán egy részét kezelik, a többiek ambuláns ellátást kapnak. Két részlegen történik a betegek kivizsgálása, szükség esetén akut, sürgősségi felvétele. Az egyik részlegre kerülnek a 10 év alatti gyermekek, igénye esetén szülőkkel együtt felvéve, a másikba a 10–18 éves korosztály betegei kerülnek. Ezekhez csatlakoznak a terápiás modulok, ahová azok a gyerekek kerülnek, akiknél az ambuláns, vagy azt megelőző kórházi osztályos kivizsgálás alapján indokoltnak találják a speciális terápiás kezelést kórházi osztályos formában (pl. autizmus, kényszerbetegség, szorongásos kórképek stb.).


A sürgősségi esetek kivételével, előjegyzés alapján, pár hetes várakozás után kerülhetnek be a kórházba az arra rászorulók a betegségüknek, állapotuknak megfelelő terápiás programokra. A tíz év alattiak egyik programja kéthetes és a tréningen a szülők is részt vesznek, a másik kifejezetten az autistáké, amelyen szintén jelen vannak a szülők. A 14–18 éves serdülő korosztály Napraforgó nevű önismereti, művészetterápiás programja, a tizenévesek speciális gondjaival, viselkedés- és magatartászavaraival foglalkozik. Külön, célzott terápiás foglalkozáson vesznek részt a kényszeres tüneteket produkáló serdülők, a szorongók és a hiperaktívok. A kórház legújabb, körülbelül egy éve bevezetett programja az egy-, illetve kéthetes élményterápiás foglalkozás, amelyen azok a kamaszok vesznek részt, akik a saját mentális fejlődésükben valahol elakadtak, vagy rossz irányba fordultak. A terápiás foglalkozáshoz szükséges eszközöket pályázati forrásból sikerült beszerezni. Gádoros Júlia elmondta, hogy a tíz év alatti gyerekeknél nagyon hosszú a várólistájuk, aminek oka nem a tényleges beteglétszám növekedése, hanem az, hogy számos esetben indokolatlanul küldik a pedagógusok, a nevelési tanácsadók, de olykor a házi gyermekorvosok is a Vadaskertbe a pácienseket. Éppen ezért, a jövőt illetően szükség volna az ellátásban olyan képzettségű szakember alkalmazására, aki koordinálná az eseteket, szakszerűen megállapítaná, hogy az adott páciensnél szükség van-e a pszichiátriai ellátásra, vagy problémáit a nevelési tanácsadó, illetve a gyermekjóléti szolgálat szakemberei, esetleg az iskolapszichológus is megoldhatja.

Ezek a cikkek is érdekelhetik