2018. január 22. hétfõ, Artúr, Vince napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény Fél, ha így folytatjuk, az unokáink sem fogják látni…

Fél, ha így folytatjuk, az unokáink sem fogják látni…

2013-05-28 07:30 Forrás: Orvosok Lapja 2013/5. -- Krasznai Éva
1055
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Dr. Selmeczi Kamill évek óta fontos szerepet vállal a szakmai érdekképviseletben. Elnöke az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének, ami folyamatosan bombázza jobbító javaslataival az egészségügyi államtitkárságot. A szervezet a FAKOOSZ-ból (Falusi Körzeti Orvosok Országos Szövetsége) nőtte ki magát.

Selmeczi Kamill 1978-ban lett dj-ből doktor. Mielőtt ugyanis doktorrá avatták volna, lelkes disc jockey-ként szórakoztatta hallgatótársait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.

A közelmúltban ismét a FAKOOSZ elnökévé választott, meglehetősen komoly kinézetű, tömött bajuszú ember amúgy megnyugtató, nyugalmat árasztó férfi. Tavaly például A Hónap Orvosa cím nyertese lett Zala megyében.

– Nem tradicionális orvoscsaládba születtem, vagyis én vagyok az első doktor a famíliámban. Különböző betegségeket éltem át, krónikus tüdőgyulladással kínlódtam gyerekként Gárdonyban, majd Székesfehérvárott. Bár édesapám és keresztapám más hivatást képzelt nekem, már nyiladozó elmével döntöttem el, hogy orvos leszek. Érettségi után azonnal felvettek az orvosegyetemre.

Utólag is gratulálok. A pályaválasztásával szemben milyen szakirányt képzeltek el a hozzátartozói?

– Műszaki, elektrotechnikai szakemberek voltak, s azt akarták, hangmérnök legyen belőlem. Igyekeztek a szakma minden csínját-bínját megtaníttatni, s nem hiába tették. Bár direktben azóta más területen praktizálok, az elektrotechnika, a hangosítás a hobbim. Az egyetemen négy évig diszkóztam, a kollégiumban egy-egy alkalommal 400-500 ember tombolt a heavy metal és a glam rock számokra. Kétségtelen, azóta sok-sok év telt el, de például 2011-ben Keszthelyen a FAKOOSZ megalakulásának 20. éves kongresszusa bankettjén a legkorszerűbb technikával én szolgáltattam a zenét. Éppen ott volt a szállodában a lengyel X Faktor nyertese is, aki spontán szereplésével színesítette az estét.

Mi történt Önnel az 1978-as diplomaátvételt követően?

– Kezdetekben leginkább az intenzív ellátás érdekelt, és életmentésekről álmodtam. Igen ám, de ötödévesen nősültem, s még a végzés előtt megszületett a fiúnk. Ugye egy apró csecsemővel valamiféle biztonságra törekszik az ember, tehát „családbarát” körzeti orvos lettem. Ez 35 esztendeje történt, a Zalaegerszeggel szomszédos Alsónemesapátiban meghirdetett állásra pályáztam.

Vagyis egy életre búcsút mondott a nagy életmentéseknek, az intenzív-terápiának?

– Nem egészen. Az igaz, hogy másként képzeltem el a dolgokat. Életmentőként komoly, korszerű technikával felszerelt intenzív osztályon láttam magam… Azután a mindennapokban tettem és teszem ezt műszerek nélkül, magányosan vagy a mentős bajtársakkal. A munkám kezdetén különösen sokat jelentett, hogy az idősebb kollégák az árokparton, az istállóban stb. is alkalmazható praktikákra tanítottak meg.

A sokirányú háziorvosi munkát mennyire lehet egy minisztériumban, számítógép mellett átlátni, megtervezni?

– Meggyőződésem, hogy nem nagyon. A rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, az egészségpolitika irányítói a háziorvosi munka lényegét nem, vagy csak nehezen értik meg. Vallom, nem szabad a bizalmon, a személyes együttműködésen alapuló orvosi gyakorlathoz hozzányúlni, ahogy ez manapság még működik. A változtatásokban betegek kapkodják a fejüket, nem értik, mi történik körülöttük. Ha tanácstalanokká lesznek, a gyógyulási esélyük is csökken. Mi nem csak a betegséget, az egész embert látjuk, gyakran generációkat kísérünk végig. A vállalkozói keret megfelelően rugalmas működést tesz lehetővé. Amennyiben a finanszírozás értékkövető lenne, nem dolgozna annyi idős háziorvos, nem lenne orvoshiány a praxisokban. Eredményességünk bizonyítéka, hogy 1993 óta, a háziorvosi szolgálatok beindulásától a magyar népesség születéskor várható élettartama 5 évvel megnőtt. Elvitathatatlanul ehhez hozzájárult a szívkatéteres laboratóriumok munkája, meg persze a háziorvosoknak az a törekvése, hogy kiszűrjék a magas vérnyomásos betegeket és hatásos gyógyszeres kezeléssel, rendszeres gondozással megelőzzék a szövődményeket, a nagyobb bajt.

Térjünk át a FAKOOSZ-ra, munkásságának másik nagy területére, ahol nemcsak többször megválasztott elnök, de alapító tag is egyben.

– Harminchét Zala megyei körzeti orvos kollégámmal 1991 májusában hoztuk létre a szervezetet. A falusi körzeti orvosok sajátos munka- és életkörülményeinek jobbítását tűztük célul, mondván, szerintünk ez a betegeink színvonalas ellátásának alapját jelenti. Magam az azóta eltelt 22 esztendőben már voltam ügyvezető elnök, majd az idei tisztújító közgyűlésünk szavazatai alapján – immár harmadszor – választottak elnöknek. Azokban az időkben pedig, amikor a FAKOOSZ elnöki posztját utódaim, illetve elődeim – dr. Gyenes Géza, dr. Éger István, dr. Simek Ágnes, dr. Szász István Tas – töltötték be, a szervezet alapítványának elnöki funkcióját is elláttam. Egyébként a FAKOOSZ elnökségének mindvégig tagja voltam. 1998-ban döntött úgy az elnökség, hogy a falusiakon túl megnyitja a kaput minden alapellátásban dolgozó kolléga előtt. Hat évig polgármester is voltam Alsónemesapátiban, az első ciklust függetlenként kezdtem, majd akkor léptem be az MDF-be, amikor az éppen kibukott a kormányzati pozícióból. E színekben lettem 2002-től négy éven át képviselő a megyei önkormányzatban is.

Milyen feladatai voltak a citált időszakban?

– Kollégáimat többször képviseltem meghatározó döntéseket megelőző, az aktuális kormányzat politikai és szakmai vezetőivel folytatott tárgyalásokon. Sok mindent sikerült elérnünk, mint a háziorvosi rendszer bevezetése, a különböző finanszírozási egyeztetések, a vizitdíj-kompenzáció, a háziorvosi konszenzus konferencia, vagy éppen a bértárgyalások. Örömömre szolgált, amikor kollégáim egyéni, személyes helyi gondjainak orvoslásában is közreműködhettem, s fájt, amikor jelentős ellenállasba ütközve nem jártam sikerrel.

Milyen meg nem értéssel küszködnek?

– Tömören, álláspontunk szerint – az Állami Számvevőszék és az ombudsman jelentései tényszerű alátámasztásával – a háziorvosi rendszer változatlanul alulfinanszírozott, s ingatag jogi alapokon áll. Ide egy prosperáló, vonzó, egzisztenciaépítő állapotból elmulasztott, elmaszatolt, sokszor szakmaiatlan és életszerűtlen döntéseken át vezetett az út.

Az alapellátás ma olyan prioritásként kezelendő, amely az egészségügyi kasszából lényegesen nagyobb hányaddal kell, hogy részesüljön.

– Ideje túllépni a fiskális szemléletű, maradékelvű forrásbiztosításon. Ugyanis, ha a jelenlegi tendenciák változatlanok maradnak, akkor saját magát felszámolja a rendszer. A drága, költséges és folyamatosan szintén alulfinanszírozott, újabb adósságokat felhalmozó kórház-centrikus betegellátás felől az alapellátás felé kellene eltolni a hangsúlyt és a finanszírozási arányokat. Egyelőre azonban mindez csak deklaráció és nem a valóságban történik meg. Az egészségpénztár helyett valódi egészségbiztosítási forma kell! Olyan, amely maga is egyaránt érdekelt a hosszú távú megtakarításokban, s a lakosság-közeli, valós, alapellátásra helyezett prevencióban.

A felsoroltakból semmiképpen se hagyjuk ki a házorvos utánpótlás biztosítását, ami igenis nemzeti érdek!

– Érthetetlen a paradigmaváltás elodázása. Az elvándorlás is súlyos teher, hiszen család-szakorvosokat nyernek meg jelentősen jobb egzisztenciális feltételek biztosításával a régi uniós országok. Azokban, ahol ez irányú szakképzés legfeljebb tanfolyami szinten működik. Rosszul csengő és bizonytalanságot keltő a nyugdíj melletti továbbfoglalkoztatás kérdése is. Bár jelenleg, mint vállalkozásban dolgozó orvosok, ebben nem vagyunk érintettek, de erre vonatkozó garanciális kijelentést felelős vezetők részéről még nem hallottunk. Pedig az amúgy is ingatag jogbiztonságunk közepette nagyon nagy szükség lenne erre. Minden hiányállapot feszültségeket generál az orvos (ápoló) és a betegek között. Éppen a betegellátás biztonsága miatt sem helyezhetők erre a szintre azok a feszültségek, amik a jogalkotás, a jogalkalmazás vagy a nem időszerű koncepcionális tervezésből, kísérletezésből, modellezésből fakadnak.

Az aktuális teendő (a tárcának, kormánynak, parlamentnek, s természetesen a potenciális betegek választott képviselőinek): ma elodázhatatlan az egészségügyre fordítható források rendezése, emelése…

– Mindez valódi megoldás lenne a jelenlegi válságos helyzetből történő kitörésre. Meggyőző, jó irányú változások nélkül, csodálatos hivatásunk gyakorlása egy távozó generáció hattyúdala lesz. Unokáink sem fogják látni…

Mi fér még bele a rendkívül sűrű életébe?

– A család férfitagjai autómániások, gépjárműtechnikus fiam autókozmetikával foglalkozik. Egyes betegeim azon poénkodnak, hogy gyűjtöm az autókat. Ebből csak annyi igaz, hogy nehezen válok meg tőlük... Jelenlegi „munkatársam” egy új Suzuki Swift, a családi autó pedig egy nagy Skoda Superb. Úgy látszik gyerekkoromban nagy hatással voltak rám a keleti autómárkák, mert a „családhoz” tartozik még egy öreg, lerobbant 105-ös Skoda és egy Wartburg kombi is. Továbbá van még egy 1963-as évjáratú veterán Danuvia motorkerékpárom, amit kifejezetten azért szereztem be, mert a gyerekkoromban ilyennel járt hozzám a doktor bácsi. Igaz, neki akkor a közlekedést az állam finanszírozta...

Ezek a cikkek is érdekelhetik