2017. június 23. péntek, Zoltán napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény Dr. Szepesi András jegyzete – 2013. november

Dr. Szepesi András jegyzete – 2013. november

2013-12-17 07:31 Forrás: Kórház 2013/11. -- Dr. Szepesi András
1133
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A KÓRHÁZ szaklap novemberi számának főszerkesztői köszöntője.

Tisztelt Olvasóink!

Őszutó hava még hetekig szép idővel kedveskedett, csak az utolsó napokban csapott le a sarkvidéki hidegfront. Figyelmeztetve az idő múlására, a természet törvényeire. Kórházaink számára ajándék volt a szép idő, hiszen takarékoskodniuk kell mindennel, így az energiával is. Hosszú vajúdás, vita, számolás, fejtörés után elkezdődött az adóssággal küszködő kórházak megsegítése, egyelőre a szükséges összeg kevesebb, mint felével. Persze ennek is örülni kell. De ez eddig inkább csak tüneti terápia. Az okok megszüntetése még várat magára. Nagyon reméljük, hogy a kormány öntudatos értékelése: „az ország jobban teljesít” az egészségügyre is jó hatással lesz. A költségvetés szintjén meg kell kezdeni a felzárkózást az európai országokhoz, mert a GDP 4%-a körüli egészségügyi közfinanszírozással az utolsók között vagyunk. És ez még csak arányszám, a reálértéken mért helyzetünk még rosszabb. Feszült érdeklődéssel figyeljük a most folyó költségvetési tárgyalásokat és reménykedünk.

Furcsa fordulatokat vesz a jogszabály-alkotás. Év elején az intézményvezetők kínos helyzetbe kerültek, mert a Munka törvénykönyve alapján olyan szociológiai jelenségre kellett biankó engedélyeket kiadniuk, mint a hálapénz elfogadása. Most viszont a büntető törvénykönyv változott, és vezető jogászok arra hívják fel a figyelmet, hogy a hálapénz adása és elfogadása megvalósítja a jogosulatlan előny adásának bűncselekményét! Még az intézményvezetők is bűnpártolás tetteseivé válhatnak. A szakmai szervezetek vezetői, jogászai észlelték ezt a fenyegetést, és folyik a rövid távú jogi megoldás keresése. Persze ez csak a jogi fenyegetettséget szüntetheti meg, maga a jelenség sokkal átfogóbb megoldásokat követel. Sajnos, a hálapénz a legszorosabb összefüggést a rettenetesen alacsony bérekkel mutat. Ezért kell sokkal komolyabban venni az egészségügy súlyos lemaradását a költségvetés tervezése folyamatában.

És még ebben a számos bajjal küszködő egészségügyben is történnek csodák! Nemcsak a hazai, de a világsajtót is bejárta a hír: a debreceni egyetemen egy agyhalott fiatalasszony magzatát három hónapon át életben tudták tartani, szerencsésen a világra segítették. Már ez is fantasztikus orvosi teljesítmény. De az, hogy olyan jól tudták kezelni a szegény asszonyt, hogy szerveivel még további négy ember egészségét lehetett visszaadni, az tényleg páratlan teljesítmény. Segített ebben egy nagyon tiszteletreméltó, felvilágosult család, akik a szörnyű tragédiájuk árnyékában okos, emberséges döntéseket hoztak. De kellett hozzá a velük jól kommunikáló orvosok, nővérek, asszisztensek mintegy 100 fős serege, akik hónapokon át, nap mint nap megküzdöttek a körülményekkel, a veszélyekkel, saját fáradságukkal, napi gondjaikkal. Kellettek hozzá döntésképes vezetők, akik irányították ezt a hadműveletet, és a szűkös anyagiak közepette is biztosították a forrásokat. Nem hiszem, hogy van ép lelkű ember, aki nem morzsolt el néhány könnycseppet, amikor részleteiben megismerhettük ezt a bonyolult emberi, orvosszakmai történetet.

Köszönjük kedves Kollégák!

Szakmai, emberi teljesítményetek fénye beragyogja borongós napjainkat, és hitet, bizakodást nyújt betegeinknek. És nagyszerű üzenetet vezetőknek, egészségügyi dolgozóknak, hogy érdemes küzdeni nemes és fontos céljainkért.

Ezek a cikkek is érdekelhetik