2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény Dr. Szepesi András jegyzete – 2013. december

Dr. Szepesi András jegyzete – 2013. december

2014-01-16 07:09 Forrás: Kórház 2013/12. -- Dr. Szepesi András, Bene Zsolt
5982
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A KÓRHÁZ szaklap decemberi számának főszerkesztői köszöntője.

Tisztelt Olvasóink!

Télelő hava meghozta a tartós hideget. Szent András napját követő vasárnap fellobbant az adventi első gyertya lángja, puha fénye jelezte, hogy eljött a várakozás, a reménykedés ideje. Még mai, felgyorsult, technikától zajos, néha dübörgő, vibráló életünkbe is elhozva egy csendes, időtlenül nyugalmas hangulatot. Az idősebbeknek régi emlékek, meghitt pillanatok tűnnek elő, a gyermekek pedig a maguk módján várják az elkövetkező ünnepek örömeit. Bárcsak mindenkinek jutna a Karácsony fényéből, békességéből, melegségéből, emberi szeretetéből. Az egészségügyben, a kórházakban nagyon fontos a Karácsony. Ilyenkor csak az marad bent, akit a munkája ideköt, és ilyenkor bizony hiányzik a család meghitt hangulata. De ez a sorsunk. Gondoskodni kell azokról, akik betegségük miatt nem mehetnek haza, szeretteik körébe. Gyógyítani kell a sérülteket, a sürgős ellátásra szorulókat, és közben figyelni a lelkek fájdalmára, akik nem itt és nem így szerettek volna ünnepelni. A kórházi osztályok közösségi terei ilyenkor, kicsit átlépve a célszerű rend falanszterét, megtelnek díszekkel, kis fenyőfákkal, csillogó színes fényekkel, hogy pótolják az otthonok hangulatát, melegét. Akármilyen fáradtak, elcsigázottak vagyunk, kell, hogy jusson betegeinknek egy mosoly, egy jó szó, egy emberi érintés.

Nem könnyű évet hagyunk magunk mögött. A Kórházszövetség elnöke karácsonyi beszélgetésünk folyamán részletesen sorra veszi a problémáinkat, gondjainkat, de beszél reménységeinkről, lehetőségeinkről. Hatalmas, bonyolult rendszerünk bírta a megpróbáltatásokat, igyekezett legjobb tudása szerint teljesíteni küldetését. Csak remélni tudjuk, hogy a külvilág is észreveszi ezt, és ha bővülnek erőforrásai, abból az egészségügy teljesítményének, és valódi követelményeinek megfelelően részesül ebből. És ez nem öncél, hanem nagyszámú, segítségre szoruló betegeink prioritást követelő szükséglete, érdeke. A társadalom, annak vezetői kicsit visszaélnek azzal a ténnyel, hogy az egészségügyben végzett munka elemi erejű hivatástudattal járó foglalkozás. Nagyon erős motiváció, kitartás, emberszeretet kell a műveléséhez. Ha látott már valaki éjszakás nővért a hajnal fényénél egy percre megpihenni, ha látott traumatológust az ügyelet utáni napon szürkén, éveket öregedve, ha látott mentőst egy meleg front vagy ónos eső éjszakáján a sokadik hordágyra szoruló beteget cipelve, az tudja miről beszélek. És meg kell értsék a döntéseket hozó vezetők, hogy milyen fontos, milyen nagy érték a tudásunk, a tenni akarásunk.

Kórházaink, orvosaink, nővéreink, mentőseink és még sok ezer szakember, mint mindig, ezen az ünnepen is teszi a dolgát ellátva betegeit, és rendelkezésre állva minden rászoruló embertársunknak. Őket köszöntöm most és mondok köszönetet áldozatos munkájukért.

Kívánjuk egymásnak szeretetteljes, békés Karácsonyt!
Kívánjunk egymásnak reménységet, egészséget és boldog Újesztendőt!

Ezek a cikkek is érdekelhetik