2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény „Isten ments, hogy minket is bankként kezeljenek!”

„Isten ments, hogy minket is bankként kezeljenek!”

2013-11-14 07:12 Forrás: Kórház 2013/10. -- Krasznai Éva
1173
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az Orvostechnikai Szövetség kórházi beszállító tagjainak lejárt követelésállománya átlagosan az éves árbevételük 20-50%-a, miközben az összes kintlévőségük 63%-a lejárt követelés! A 60 napon túl lejárt követeléseik 40%-a 180 napon túli, 10%-a pedig 365 napon túli! Ezzel a legrosszabb helyzetű beszállítói kör vagyunk – mondja Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára.

Az Orvostechnikai Szövetségnek melyek voltak a fő érdekképviseleti tennivalói az idei évben?

– Sajnos ez az év sem könnyebb az ágazat, a tagvállalataink számára, mint a korábbiak voltak. Mind a gyógyászatisegédeszköz-ellátásban, mind a kórházi beszállításban érdekelt cégeink élete bővelkedett izgalomban, aggodalomban… A gyógyászatisegédeszköz-ellátást tekintve, miként az elmúlt években, úgy 2013-ban is a szükségletet jóval alulmúló költségvetési támogatást irányzott elő a kormányzat. Tehát a betegterhek növekedésének, illetve az ellátás szűkülésének elkerülése volt a fő feladat. Emellett folytatni terveztük a támogatási rend racionalizálását, korszerűsítését, átalakítását célzó, tavaly megkezdett tárgyalásokat.

Ha jól tudom, erre sajnos érdemben nem került sor…

– Így igaz, pedig a szakmai javaslatainkat tavasszal megtettük. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy egyeztetések kezdődtek egy részben rendszeridegen kölcsönzési rendszer kialakításáról, és ami még fontosabb, egy nagyon súlyos bomba robbant nyár közepén. Ugyanis egy törvénymódosítással – minden előzetes egyeztetés nélkül – jelentékeny mértékben korlátozták a gyógyászati segédeszközök házhoz szállítását, ami elsősorban a betegeket sújtja.

Ha jól gondolom, a kórházi beszállító cégek életében viszont szinte minden más gond eltörpült a kintlévőség-állomány növekedése, a fizetési határidők hosszabbodása, az intézmények fizetési fegyelmének romlása mögött.

– Az előző éveket duplán felülmúló, jelenlegi súlyos helyzet bekövetkeztének veszélyeire mi már a tavaly év végi „kasszasöpréskor”, pontosabban a pluszjuttatások összegének megismerésekor határozottan figyelmeztettünk! A helyzet javítására mégsem történt érdemi intézkedés az utóbbi 10 hónapban

Egy közelmúltbeli szakmai konferencián tartott előadásának az volt a címe: „Mik vagyunk mi? Beszállítók vagy bankok?” Nem túl hatásvadász egy ilyen párhuzam?

– A címet a konferencia szervezőitől kaptam, és az első gondolatom kétségtelenül az volt, „Isten ments, hogy minket is bankként kezeljenek!”. Aztán rájöttem, azon túl is több párhuzam van a bankszektor és az egészségügyi beszállító cégek helyzete között, hogy az egészségügyi intézményrendszert régóta mi hitelezzük meg.

Tessék???

– Először is, nekünk kell szaladni a pénzünk, azaz a többnyire közbeszerzési pályázatok nyomán, alacsony árakon leszállított áruk, a teljesített szolgáltatások szerződésben foglalt ellenértéke után! Mára ott tartunk, hogy a cégvezetők – kényszerűségből – az idejük 70-80%-ában pénzbehajtással foglalkoznak. Másrészt időről időre felmerül, hogy a követeléseink egy részét engedjük el. Mégpedig nemcsak a késedelmi kamatokat, hanem a tőke bizonyos hányadát is, mert nekünk az „belefér”. Az is egyre gyakoribb, hogy egyszerűen azért nem fizetnek a vevőink, mert majd úgyis jön a kormányzati segítség, amellyel a tartozásaikat rendezik. Végül azt is kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy sem kormányzati, sem intézményi szinten nem kellő felelősséggel állnak a problémáinkhoz.

Mennyire súlyos most az adóssághelyzet a tagvállalataik szempontjából?

– Ott kezdem, hogy a tavalyi év végén, illetve ténylegesen a 2013. év elején az intézményeknek juttatott mintegy 27 milliárd forint nemcsak a 2011. év végi pluszforrásokhoz viszonyítva volt kevés. Az összeg csupán a lejárt tartozások felének kiegyenlítésére nyújtott fedezetet. Természetesen a jelenlegi súlyos pénzügyi problémákat mindez előrevetítette. A tagvállalataink követelésállománya már idén április végén elérte a tavaly év végi szintet, május végére pedig a teljes intézményrendszer lejárt tartozásállománya is meghaladta a tavaly év végi mértékét. Az köztudomású, hogy a magyar tulajdonú mikro- és kisvállalkozások helyzete nagyon súlyos, viszont mára a külföldi hátterű közepes vállalkozások is nehéz gazdasági helyzetbe kerültek.

Az előadásában kiemelte, hogy az adósság volumene mellett annak szerkezete is rendkívül kedvezőtlen az önök által képviselt szektorokban.

– Sajnos az elmúlt években – különböző okok folytán – az orvostechnikai eszközöket, valamint a képalkotó-, illetve labordiagnosztikai berendezéseket és működési anyagokat szállító, és az informatikai szolgáltatásokat nyújtó cégek sajnálatos módon általában a fizetési sor végére kerültek. Ennek következtében, míg az intézmények dologi kiadásaiból az általunk képviselt szektorok csupán mintegy 15%-ot képviselnek, a 2013. augusztus 31-i adataink szerint ezen szektorok cégeinek részesedése a kórházak 70 milliárd forintos adósságállományából 31% volt.

Milyen okok vezettek ehhez az aránytorzuláshoz?

– Több ilyen okról is beszélhetünk. Egyrészt, az egészségügyi rendszer átalakítása során általában mindig volt legalább egy olyan, néha hirtelen jött pénzügyi prioritás, amely elsőbbséget élvezett. Ilyen volt például a központosított gázbeszerzés kapcsán, a szolgáltatásból kieső energiacégek felé fennálló tartozások kiegyenlítésének szükségessége, vagy az idei évben a korábban társasági formában működött egészségügyi intézmények átvételekor a hitelviszony jellegű kötelezettségek rendezése. De ilyen a béremelés is, amely szükséges és örvendetes, azt kivéve, hogy nem pluszforrásból, hanem a tervezett, tulajdonképpen dologi kiadások terhére valósult meg. Ráadásul azok az ágazatok, amelyekben kevesebb a piaci szereplő és ezért nehezebb a helyettesíthetőség, könnyebben érvényesíthetik az érdekeiket, mondjuk az által, hogy csak készpénzfizetés ellenében hajlandók szállítani. Ezeknek az lett a végeredménye, hogy – lesarkítva – mire a cégeink számláinak kifizetése következett volna, szinte teljesen elfogyott a rendelkezésre álló forrás.

Amit viszont mindenképpen ki kell fizetni, az a munkabér, illetve annak közterhei. A már említett előadásban azt állította, hogy a megvalósult béremelések fedezetét nem tartalmazta az egészségügy költségvetése, miközben az államtitkárság ennek ellenkezőjét kommunikálja. Valójában mi az igazság?

– Erről már tömören szóltam. Először is, mindig elmondjuk, hogy az egészségügyi dolgozók jövedelmi viszonyainak javítására, a szakmához és az emberhez méltó bérek megteremtésére szükség van. Mindez azonban nem történhet a dologi kiadások, azaz a működés, az ellátás terhére, tehát ehhez a pluszfeladathoz is pluszforrást szükséges rendelni. Az év elején az idei várható béremelések alapvető fedezeteként a politika a népegészségügyi termékadót (NETA), és a jövedékiadó-emelésből befolyó összegeket jelölte meg.

Ezzel szemben a jövedéki adó bevételekből nem csoportosítottak át összegeket az E. Alapba, a NETA pedig a teljesülésének mértéke miatt sem volt, illetve lesz alkalmas arra, hogy fedezetként szolgáljon.

– Pontosan. A tényeket azonban legvilágosabban a számszaki adatok igazolják. Az adósságállomány mostanra felhalmozódott mértéke és a béremelések miatt elköltött időarányos maradvány hiánya azt mutatja, hogy az idei béremelést valójában az intézményrendszer hitelezői finanszírozták!

A jövő évi költségvetés tervezete azonban már nevesítve tartalmazza a béremelésekre fordítandó összeget. Ez a helyzet tisztázását segíti majd?

– Igen, és ez mindenképpen üdvözlendő lépés. Az már kevésbé jó hír, hogy ha új tételként tekintünk ezekre a kiadási összegekre, akkor a gyógyító, megelőző ellátások ezen kívüli, jövő évi költségvetési forrásaiban gyakorlatilag csökkenést tapasztalunk... Pedig ezeket növelni kellene, hiszen a nagy adósság egyik új oka a korábban az önkormányzatoktól, mint fenntartóktól érkezett pluszforrások kiesése. Nem csekély összegről van szó: a szakértők 80–120 milliárd forintra taksálják évente!

A legújabb hírek szerint, részleges adósságkonszolidációra még az év vége előtt sor kerül. Mire számítanak, cégeiknek mennyiben nyújt ez segítséget?

– Természetesen minden olyan intézkedést üdvözlünk, amelynek révén a cégeinkre nehezedő pénzügyi-gazdasági nyomás enyhülhet. Meg nem erősített hírek szerint mintegy 30 milliárd forintnyi forrásra számíthatnak az intézmények, és rajtuk keresztül a beszállítók. Az a hír is felröppent, hogy a korábbi, az intézmények teljesítményén alapuló elosztási elvet részben módosítja az egészségügyi kormányzat. Mi azt tartjuk célszerűnek, és javasoltuk is, hogy az elosztás során a beszállítók érdekeit, például az adósságállomány szerkezetét, leginkább a korábban említett szektorarányt is vegyék figyelembe. És arra is szükség lenne, hogy „pántlikázzák”, azaz kössék meg a felhasználás tárgyköreit, belső arányát. Például, hogy fele-fele arányban csak gyógyszer és orvostechnikaieszköz-számlákra lehessen fordítani.

Úgy tudom, az egészségügyi kormányzat a beszállítói szervezetekkel is tárgyalni akar…

– Reméljük, hogy így lesz, és az elosztási elveket a tárgyalások során befolyásolni tudjuk majd. Az más kérdés, hogy további források lesznek-e? Ugyanis az imént említett összeg az év végére várható adósságállomány mintegy harmadára lesz csupán elég. Ha csak ennyit kapnak az intézmények, azzal a beszállítók jelentékeny részét megoldhatatlan pénzügyi helyzet elé állítja az egészségügyi kormányzat, hiszen a legtöbb cégnek, ha voltak is tartalékai, azok mára elfogytak. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy igazán nonszensz, ha egy cégnek azért kell hitelt felvennie például a munkabérek és a közterhek kifizetésére, mert az államtól hónapok óta nem kapja meg a szerződés szerint neki járó összegeket.

 

A teljes cikk az októberi KÓRHÁZ szaklapban olvasható.

Ezek a cikkek is érdekelhetik