2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény Az élet egy halálos betegség

Az élet egy halálos betegség

2013-09-28 07:47 Forrás: Orvosok Lapja 2013/9. -- Krasznai Éva
1651
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke, a veszprémi Csolnoky kórház előadásának a „Hogyan éljük túl a kórházi kezelést” címet adta egy 2005-ben megjelent kötet alapján. Annak szerzője dr. Mikola István, későbbi egészségügyi miniszter volt. Hiába az évek múlása, a kormányok váltása, a helyzet nem javult, inkább rosszabbra változott.

A főigazgató hangsúlyozta, a lakosság egy kórház működésének megítélésekor két véglet közül választ. Az egyiknél a csodát várja, s reméli, hogy a fekvőbeteg gyógyintézményben minden betegségen segítenek rajta, garantálva van a felgyógyulása. A másik arról panaszkodik, hogy az ilyen intézményekben katasztrofális állapotok uralkodnak, az ellátás valami csapnivaló, a személyzet nem tesz mást, csak a paraszolvenciára hajt.

Jó lenne tisztázni – mondta Rácz doktor –, hogy az élet igenis egy halálos betegség, aminél mindig 100%-os a mortalitás. Az orvostudomány csak arra képes, hogy a szervezet öngyógyító mechanizmusait segítse, vagy a kellemetlen tüneteket enyhítse. Annak a kezelésnek, aminek hatása van, az mellékhatásokkal is jár.

Az orvoslás legfőbb szabálya a „nil nocere” elv. A kórházi kezelés mindenkinek veszélyes üzem, ennek valamennyi kockázata a legnagyobb gondosság betartatásával sem kivédhető. És be kell vallani, igen, aki dolgozik, az sajnos tévedhet is, márpedig az orvos, akár a legnagyobb igyekezete ellenére sem tévedhetetlen.

Sem a média, sem az orvosok, sem senki és sehol nem tudatosítja, hogy nem mindenki és nem minden betegség gyógyítható. És nemcsak azért, mert a gyógyítás bonyolult művelet, folyamat, hanem gyakorta későn kerül orvoshoz a beteg, vagy éppen a kezelése nagyon drága lenne.

A folyamatban az eredményt a leggyengébb láncszem elve határozza meg.

A fentiek mellett is tudni kell, hogy a gyógykezelés sikertelensége vagy a szövődmény nem egyenlő a műhibával. Bűnbakot találni könnyű és népszerű, de ezzel még nem kerültünk közelebb a probléma megoldásához – mondotta őszintén Rácz Jenő.

Kérdést is feltett a szakember, amire ott helyben válasszal is szolgált. Kiknek kell a kórházakban a túlélést biztosítaniuk? Magyarországon a 2012-es adatok szerint a születéskor várható átlagos élettartam a férfiaknál 71,45, a nőknél 78,38 esztendő. Különböző tudományágak fejlődésének köszönhetően az idősödő társadalmunkban mind több az „élemedett” korú, de sajnos csökken az utánpótlás. Míg 1990–2012 között 6,32 évvel nőtt a férfiak, 4,67 esztendővel a nők átlagos élettartama. Ennek akár örvendeni is lehetne, ha nem következne még egy adat, nevezetesen, hogy mindinkább rövidülnek – férfiaknál 54,7, a nőknél 58,3 év – az egészségben eltöltött esztendők száma. A tőlünk nyugatabbra lévő országokban a tendencia hasonló, de ami az élettartamot és az egészségben eltöltött éveket illeti, szignifikánsabban jobb a statisztika.

Magyarországon sajnálatosan, átlagnál rosszabbak a morbiditási mutatók, magas a polimorbiditás. A magas munkanélküliség sem segíti az esetlegesen meglévő egészség megőrzését. Gondoljanak csak bele: a népesség 17%-a magas szegénységi arányba tartozik!

Ezek után milyen kórházakban kell az egészségügyben dolgozóknak a páciensek, de ma már ott tartunk, hogy saját túlélésüket is biztosítaniuk? Rácz doktor kiemelte, hogy rendkívül heterogén építészeti feltételek között dolgoznak. Omladozó falak éppúgy megtalálhatóak a 19. században modernnek számító, ma már inkább az ellátás rovására menő pavilonrendszerű épületek, mint a hipermodern 21. századi létesítmények. Tény, az utóbbiak még ritkaságszámba mennek, miközben minden helyen az orvosoknak gyógyítaniuk kell! A felsorolásából nem hagyta ki Rácz Jenő, hogy máig megoldatlan az amortizáció és az eszközpótlás kérdése. A mindennapi gyógyító munkát hátráltatja, vagy éppen ellehetetleníti, hogy hihetetlenül szűkös a fejlesztés forrása, és csak részben teljesülnek a minimumfeltételek.

Csak részben teljesülnek az ellátási standardok, ami szintén hátráltatja egye-egy gyógyító hely eredményes munkáját.

Ezek a cikkek is érdekelhetik