2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Vélemény A medicina egy és oszthatatlan

A medicina egy és oszthatatlan

2013-10-03 07:30 Forrás: Orvosok Lapja 2013/9. -- Niczky Emőke
1188
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Máig nem lehet egységes módon számon kérni a komplementer módszereket is alkalmazó gyógyítóktól tevékenységük minőségét – mondja Hegyi Gabriella, a Szakmai Kollégium Komplementer Medicina tagozatának elnöke.

 

Még ma is egy tizenhét évvel ezelőtt született rendelet szabályozza azokat a gyógyító eljárásokat, amelyek nem tartoznak szorosan a hagyományos orvoslás tárgykörébe. Azokról a módszerekről van szó, amelyeket a köznyelv leginkább a természetgyógyászat elnevezéssel illet, ide tartozik a többi között a népi fitoterápia, bizonyos masszázstechnikák (tui-na, thai, szemtréning, reflexterápia), és sok más, olyan eljárás is, amelynek terápiás hatékonysága és egzaktsága – sajnálatos módon – máig nem nyert bizonyítást, vagyis nem sorolható az elvárt, tapasztalati alapokon nyugvó gyógyeljárások közé. Az akupunktúra, manuális medicina és neurálterápia igazoltan elfogadott számos európai ország egészségügyi gyakorlatában, itthon is az MTA véleménye által. Orvosi diplomával nálunk is engedélyezett eljárások. A látásviszonyokat tehát sok tényező homályosítja, s ezen a helyzeten akart változtatni Hegyi Gabriella akkor is, amikor három évvel ezelőtt – frissen kinevezett tagozati vezetőként – nekilátott munkatársaival a korábbi rendelet felülvizsgálatának. Tapasztalatai, ismeretei megvoltak hozzá bőven, hiszen korábban a miniszter tanácsadó testületében is helyet kapott, s orvos-akupunktőr végzettsége révén jelentős rálátása volt a területre. Mind mondja, az új, módosított jogszabály előkészített tervezete két évvel ezelőtt meg is született, ám máig nem lépett hatályba.

Eközben viszont azt lehetett látni, hogy jelentősen megnövekedett az érdeklődés a medikusok, orvosok és a páciensek részéről is a tudományosan igazolható szelíd módszerek iránt. A szakember szerint az elavult szabályozás, pontosabban egy korszerű jogszabály hiánya több szempontból sajnálatos. Európa orvosi egyetemeinek többségében ugyanis oktatják az igazolható hatékonyságú eljárásokat. Így az orvosi egyetemekre érkező hazai és külföldi hallgatókban önkéntelenül is felvetődik az igény, hogy itthon is elsajátíthassák a tudást autentikus, gyakorlattal rendelkező orvosoktól. Erre azonban csak a Pécsi Egyetemen, a Hegyi Gabriella által vezetett Komplementer Medicina Tanszéken nyílik lehetőség, az ország másik három orvosképzőjében nem.

Márpedig a rendezés kulcsa a szakember elmondása szerint a megfelelő oktatás, a tudományosan megalapozott tananyag kézbe adása, a szigorú vizsgáztatás, majd a tevékenység, működés korrekt és rendszeres ellenőrzése a betegek biztonsága érdekében. Ezzel szemben ma – közölte – vegyes a kép, az egyetemen végzett szakember és orvos gyógyítókon kívül megjelennek azok is, akik különféle rövidebb-hosszabb FAT-os, vagy nem is regisztrált tanfolyamokon jutnak nagyon is eltérő minőségű tudáshoz. Előzetes felkészültségük is igen változatos, sokan csupán érettségivel rendelkeznek, s úgy fognak a „húrok pengetésébe”, megkerülve a hivatalos szakmai vizsgát, amely jogosítványt ad nálunk egészségügyi tevékenységként gyakorolható praxisra – közérzetjavító szolgáltatóként engedélyeztetve az önkormányzatoknál magukat.

Részben emiatt is szükség lenne a terület alapos „tisztítására”, a praktikák művelőinek ellenőrzésére. Hogy többféle fogalom is keveredik a természetgyógyászat tárgykörében, mutatja a szóhasználat is. Laikusok között különösen leterjedt, hogy a komplementer és az alternatív medicinát szinonimaként értelmezik. Márpedig – mutat rá a tagozat elnöke – „a medicinának nincs alternatívája, az egy és oszthatatlan”. Ennélfogva a komplementernek nevezett eljárások, módszerek az esetek zömében jótékonyan egészítik ki a hagyományos orvosi terápiákat, egységben azzal – ilyen eset például, amikor kemoterápiába vont onkológiai betegek szervezetét támogatják szelíd módszerrel. Sőt nemegyszer önállóan is megállják a helyüket, gondoljunk csak a hospice-ellátásra. Bizonyos, pl. intenzív ellátást igénylő állapotok gyógyítása során azonban nincs keresnivalójuk.

Ám ahhoz, hogy a kompetencia-határait valaki érzékelje, és annak megfelelően válasszon a módszerek közül, korrekt és alapos tudásra – mi több, önkorlátozó belátásra – van szüksége. Mindezt szintén az egységes, tudományosan megalapozott képzés és ellenőrzés adhatja meg, hiszen „nem babra megy a játék”. A rendezéshez némi reményt adhat a nemrég tizenhét uniós ország orvosi egyetemének részvételével megtörtént tudományos felmérés az (CAMbrella EU-s projekt), amelyen a fő témát a komplementer medicina definíciója, elfogadása, igénylése és s szabályozása szolgáltatta. A tanszékvezető úgy fogalmazott, „most a kérdésre adható megoldási javaslatokat az unió kezébe helyeztük”. Idő kérdése csupán, mikor sikerül rendet vágni a hazai zűrzavarban, hiszen számos érdeket sérthet a szigorúbb szabályozás.

A folyamat azonban nem áll meg, mert – mint aktuális egyetemi terveit említve beszámolt róla – a közeljövőben ismét a Magyar Akkreditációs Bizottság asztalára kerül az a terv is, amely mások mellett a szintén szenzitív eljárást gyakorló masszőrök, életmód-tanácsadók, természetes gyógymódokat gyakorló szakemberek képzését (BSc) rendezné egyetemi szinten, mert igény van rá mind a páciensek, mint az egészségügyi dolgozók részéről.

Ezek a cikkek is érdekelhetik