2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Szemelvények a „Controversies in Hematology” (COHEM) konferenciáról

Szemelvények a „Controversies in Hematology” (COHEM) konferenciáról

2012-10-29 08:01 Forrás: Orvosok Lapja 2012/10. -- dr. Pfliegler György
1411
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A szervezők nem titkolt szándéka szerint hagyományteremtő szándékkal, immáron másodszor – 2012. szeptember 6–8. között, Barcelonában – megrendezett konferenciára az elegáns Princessa Sofia szállodában került sor. Az előadások és az élénk viták a hematológia több, izgalmas és ellentmondásos „forró pontját” érintették.

 

Ezek egyike volt az idős, onkohematológiai betegek – manapság az érdeklődés homlokterében álló – kezelése. A rendkívül gyors terápiás fejlődés következtében olyan, korábban „stabilnak” gondolt fogalmak, mint az „idős” is relatívvá, több értelmezésűvé vált: a nemzetközi irányelvek a 65–74 év közötti betegek és a 75 évnél idősebbek kategóriáit különböztetik meg, s az „elderly” (kissé képmutató, orwelli „newspeak” megfogalmazású) szót (vö. „szépkorúak”) használják, a nagy, multicentrikus tanulmányokban általában már 60–65 évnél húzzák meg az időskor határát. Ezzel szemben a csontvelő-átültetés korhatára 70, egyes centrumokban akár 75 évre is kitolódott. Igen jól érzékeltette a spanyol Sierra és a detroiti Schiffer professzor az „idős” vagy „öreg” akut myeloid leukémiások (AML) esetében a kuratív vagy palliatív kezelés megítélésének nehézségeit és csapdáit. Előadásának első ábráján a világ néhány, ma is címlapokon szereplő, ámde 75 évnél idősebb notabilitásának (pl. Julio Iglesias, Nancy Sinatra) fényképét mutatta be. „Ezen embereket, a mai irányelvek szerint nem kellene kezelni, csak palliatív ellátásban részesíteni” – hangzottak el derült meglepetés közben szavai, majd az újabb kivetített képen három, hasonló korú, ám a nemzetközi tudományos életben ma is meghatározó hematológus fényképe (köztük sajátjáé) jelent meg, az egyszerű kérdéssel: „hát őket?” A hatás igen erős volt, így a hallgatóság többsége az eredeti kérdésre –hogy tudniillik az idős, akut myeloid leukaemiás betegek azonos elvek szerint kezelendők-e, mint a fiatalabbak –, igennel voksolt. A végső következtetés természetesen árnyaltabb és mindenki által elfogadható volt: egyéni mérlegelés, személyre szabott döntés kell a kezelés megválasztásakor, és ennek csak egyik eleme az életkor. Ugyancsak kívánatos az idős betegeket is bevonni az új szerekkel végzett tanulmányokba. Az azacytidin mind önmagában, mind kombinálva pl. lenalidomiddal, clofarabinnal, bortezomibbal stb. növelte AML-ben a túlélést.

Az akut lymphoid leukaemia kezelésének új szemszögű megközelítése a gyermekkorban sikeres ún. pediátriai, pontosabban „pediátriai-szerű” protokolloknak felnőttekben történő alkalmazása. A francia Jean-Pierre Marie a FRALLE-93, a LALA-94 és az EORTC-ALL4 tanulmányok eredményeit hasonlította össze. A korhatár keresésében döntőek a komorbiditások, a nem-csontvelő-károsító gyógyszerek adagja, mellékhatásai és a megfelelő szupportív kezelés. Ezek figyelembe vételével a 35. majd a 40–45. életév tűnik meghatározónak a kezelés mikéntjének megválasztásakor – hangzott a híres kölni Hoelzer professzor („Hoelzer protokoll”) elnökletével tartott szekció konklúziója.

Az akut leukaemiák mellett természetesen mind az onkohematológia, mind a véralvadás számos további kérdése is szóba került. A myeloproliferatív neoplasmák (következetesen ezen elnevezést használták a korábban megszokott „szindróma” helyett) közül essentialis thrombocythaemiában, polycythaemia verában viszonylag jó terápiás lehetőségeink vannak, myelofibrosisban azonban szegényes a fegyvertár, ezért a nagy várakozás az újabb generációs tirozinkináz receptor (JAK-2) gátlók iránt, amelyekkel bíztató eredmények vannak terápia rezisztens és intoleráns krónikus myeloid leukaemiában is. A ponatinibbel végzett II. fázisú tanulmány (PACE) bíztató eredményeiről olasz szerzők számoltak be.

Izgalmas és a személyre szabott orvoslás területén nagy fontosságú az ún. biomarkerek és prognosztikai, terápia-megválasztási jelentőségük, melyre éppen ezért külön szekciót szerveztek.

Nem onkohematológiai témakörben a hemoglobinopathiákat, a fertőzések szerepét és a véralvadás olyan kérdéseit, mint az immun thrombocytopenia korszerű, esetlegesen a splenectomiát kiváltó kezelése (rituximab, illetve thrombopoetin; TPO-mimetikumok), valamint az új oralis antikoagulánsok, ugyancsak érintette a konferencia. Ez utóbbi esetén a laboratóriumi monitorozás mellett és ellen hangzottak el érvek.

Az előadások mellett szép számmal voltak poszterek is, a legváltozatosabb területeket érintve. Csak kiragadásképpen: őssejt-átültetést követő vasoocclusiv betegség sikeres kezelése antithrombin készítménnyel; a jól ismert japán fűszer (wasabi) apoptosist indukáló és mitosis-gátló hatása krónikus myeloid leukaemiás sejtvonalban; anti-ds DNS előrejelző értéke szisztémás lupus erythematosushoz társuló krónikus anaemia kialakulásában; kis dózisú fludarabin és cyclophosphamid kezelés idős, krónikus lymphoid leukaemiás, relapsusban levő vagy terápia rezisztens betegekben eredményes alternatívát jelenthet stb.

Összességében intenzív, hasznos információkkal gyarapodtak a résztvevők, akik azért az önmérsékletre és orvosi alázatra is intelmet kaptak, a baltimore-i temető egyik kriptájának felvetített felirata révén: „a karom túl rövid ahhoz, hogy Istennel bokszmeccset játsszak”.

Ezek a cikkek is érdekelhetik