2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Rehabilitációt a fejekben

Rehabilitációt a fejekben

2013-09-23 07:00 Forrás: Kórház 2013/7-8. -- Radnai Anna
3623
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Intaházán, egy lakott területen kívüli régi kastélyban pszichiátriai rehabilitációs osztály működik. Az élet a kastélyban képzőművészeti kiállításokkal, színházi előadásokkal és műhelymunkával tarkított. Az osztály struktúrájáról, a pszichiátriai rehabilitáció feltételrendszeréről és céljairól dr. Nagy László osztályvezető főorvos tájékoztatta lapunkat.

Intaházán kiállítás nyílt pszichiátriai betegek képzőművészeti alkotásaiból. Mit lehet tudni a festményekről?

Az előző Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet képzőművészeti gyűjteménye az Intézet bezárása után 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia gondozásába került. A gyűjtemény a „Lipót” több mint száz éves fennállása óta felhalmozódott művekből áll, és egyebek mellett az intézetben kezelt művészek, és a kórházi tartózkodás alatt először, terápiás céllal festő páciensek alkotásait foglalja magában. Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény munkatársa, Faludy Judit válogatta össze az Intaházán, július 12-én megnyitott, augusztus 25-ig megtekinthető tárlatot. Az alkotások megtekintésére külső látogatókat is várunk. Fontos szándékunk volt, hogy minél többek számára hozzáférhetővé tegyük ezt a kulturális élményt.

A szándék oka a pszichiátriai betegséggel élő emberek iránti előítéletek legyőzése?

Valóban ez volt a fő célunk. Rehabilitációval foglalkozunk, és ez azt jelenti, hogy segítjük pácienseink minél teljesebb visszailleszkedését a társadalomba, személyes életükbe, mindennapjaikba, munkahelyükre, mikro- és makrokörnyezetükbe. Ennek a visszailleszkedésnek az egyik jelentős gátja az előítéletesség. A stigmatizáció csökkentése tehát közvetlenül a rehabilitáció céljait segíti. Ebből a megfontolásból már korábban is szerveztünk programokat, azzal a céllal, hogy láthatóbbá tegyük a hozzátartozók és a szélesebb közönség felé a pszichiátriai betegséggel élő vagy abból gyógyuló emberek érzéseit és gondolatait. Intaházán szeretnénk minél nagyobb teret adni a páciensek kreativitásának, a műszészetterápia kereteiben is, és az itt készült művekből már nem egyszer szerveztünk kiállítást. Legutóbb például a napokban költözött Szombathelyre az a kiállításunk, amellyel az intézmény parkjában élő, és a páciensek által előszeretettel gondozott kisállatok egészségügyi ellátásához gyűjtünk hozzájárulást. Az intaházi páciensek közül néhány alkotó felajánlotta árverésre műveit, és az egyik állatvédő egyesülettől is kaptunk segítséget a pénzgyűjtés lebonyolításához. Azért is szervezünk az egészségügyi ellátáshoz nem szorosan kapcsolódó, de szélesebb érdeklődésre számot tartó programokat, hogy általuk nyitottabbá váljon intézményünk, és így áttételesen csökkentsük a pszichiátriai betegek stigmatizációját. Legközelebb például július 19-én Jordán Tamás jön hozzánk, és adja elő József Attilától a „Szabad-öltetek jegyzékét"

Hogyan épül fel a rehabilitációs osztály infrastruktúrája?

Osztályunk a Kemenesaljai Egyesített Kórházhoz tartozik (Celldömölk). Valamivel több, mint egy évtizede történt meg az integráció, azelőtt önálló intézményként működött. Jelenleg 70 pszichiátriai rehabilitációs ágyon fogadjuk a pácienseket, illetve tavaly év közben 15 addiktológiai rehabilitációs ággyal bővült ez a szám. Az intézet területén működik még egy 22 ágyas pszichiátriai betegotthon. Egy nagyjából hatvanmillió forint értékű Európai Uniós pályázatnak köszönhetően jelenleg, a napokban zajlik az intézmény akadálymentesítésének, valamint tetőszerkezet-cseréjének és a vizesblokkok korszerűsítésének műszaki átadása.

Milyen kiegészítő-kiszolgáló helyiségek tartoznak a főépülethez, milyen funkcióval ruházták fel ezeket?

A kastélyhoz tartozó terület hathektárnyi. Az épületet övező ősparkon túli területeken jelenleg is kiterjedt mezőgazdasági tevékenység folyik. Ez egy nagy kertészet melegházakkal és szabadtéri növénytermesztéssel. Pár évvel ezelőtt még sertéstelep is működött a területen, de a járulékos közegészségügyi nehézségek miatt szerencsére ez már megszűnt. Rendelkezünk egy tornateremmel, amely régebben az intézet moziterme volt. Természetesen általában itt zajlanak a mozgásterápiás foglalkozások, illetve ez az a közösségi tér, amely a különféle rendezvényeknek, például a jelenlegi „Kitörés” című kiállításnak, a július 19-i, Erős Ferenc, illetve Harmatta János által tartandó tudományos előadásoknak, vagy Jordán Tamás aznap esti előadásának a színhelye. Az intézet területén műhelyekben munkaterápia zajlik. Található itt nyomda, asztalosműhely, lakatosműhely, mosoda, varroda, kreatív műhely, amelyben textillel foglalkoznak a páciensek. A személyes irányítást igénylő páciensek számára is tudunk munkaterápiás lehetőséget biztosítani. Ebben a műhelyben változó, hogy milyen tevékenységeket folytatnak a páciensek – a konyhai előkészítésben vesznek részt, vagy pl. lábtörlőt szőnek stb.

Melyek a pszichiátriai rehabilitáció feltételei, milyen kritériumoknak kell a betegeknek megfelelniük ahhoz, hogy alkalmasak legyenek erre az ellátási formára?

Intaháza tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető, ezért általában eltekintünk a felvételt megelőző tájékozódó beszélgetéstől, ami azt jelentené, hogy a helyszínen a szakemberek döntik el, hogy az adott páciens részt tud-e venni a rehabilitációs programban, ki tudjuk-e vele közösen alakítani a személyre szabott rehabilitációs tervet. A felvétel mérlegelésénél természetesen az is nagyon fontos, hogy a páciens számára elfogadhatóak-e a nálunk található körülmények vagy sem. Pszichiáter szakorvosok javaslata alapján vesszük fel betegeinket, időnként területen kívülről is. Általában egy-két hetet szánunk arra, hogy közösen kialakítsuk a rehabilitációs célt, és ha ez sikerül, akkor megpróbálunk a későbbiekben is együttműködni. Az ápolási idő átlagosan 3–6 hónap. A rehabilitáció feltétele, hogy a páciens tüneti képe lehetővé tegye, hogy egy nyílt rendszerű rehabilitációs programba bekapcsolódhasson. Kell továbbá valamilyen reális cél, valamilyen terv a majd reálisan élhető mindennapokról a beteg számára, amelyet elérhet a nálunk töltött idő után – egy otthon, egzisztenciális, kapcsolati bázis, amely felé terelhetjük a rehabilitációs folyamatot. Mindez nagyon egyedi, hiszen vannak olyan családok, amelyekben súlyos tünetekkel élő embereket is elfogadnak és szeretettel vesznek körül, más családokban pedig a sokkal enyhébb problémákkal sem tudnak mit kezdeni a rokonok. A gazdasági lehetőségek is meghatározhatják, hogy van-e hová menni. Egy hajléktalan alkoholfüggő ember addiktológiai betegnek is számít, ám egyben szociális „eset”. Amennyiben nincs hová küldenünk páciensünket, az a rehabilitációs folyamat elakadását jelentheti. A „hogyan tovább?” kérdésre azonban már nem a pszichiátriai szakmának kell megtalálnia a választ – ezt az határozza meg, hogy a társadalomban milyen lehetőségek vannak a nehéz helyzetben lévő, időnként rokkant vagy jelentősen csökkent munkaképességgel élő emberek befogadására. A rehabilitáció szempontjából az az optimális, ha van egy hely, ahová mehet tőlünk páciensünk, legyen az bármilyen közösség – család, párkapcsolat vagy bármilyen befogadó közeg – akár egy faluközösség. Az a lényeg, hogy kapja meg azokat a támogatásokat a mindennapjaiban, amelyektől élhetővé válik az élet számára. Természetesen anyagi feltételrendszere is van annak, hogy pácienseink megtalálják-e a helyüket a társadalomban. Sajnos nem mindig adott számukra a lakhatás, a jövedelem és a kapcsolati környezet sem.

Milyen szakemberekből áll az Önöknél dolgozó rehabilitációs team?

Szociális munkásaink fő feladata a páciensek egzisztenciális helyzetének és személyes kapcsolatrendszerének felmérése, a családokkal, munkahelyekkel való kapcsolattartás és a páciensek szociális ügyeinek intézése, melybe beletartozik egyebek mellett a munkahelykeresés is. Foglalkoztató terapeutáink a munkaterápiát vezetik. Intaházán munkaterápiás bázisú rehabilitáció folyik, a páciensek tehát bekapcsolódnak valamilyen munkaterápiás folyamatba, megállapodás szerint részt vesznek az imént felsorolt műhelymunkák valamelyikében, vagy az osztály rendbetételében, takarításban, a konyhai előkészítésben segédkeznek. Klinikai szakpszichológusunk a diagnosztikában, az egyéni és csoportos terápiákban egyaránt részt vesz, az osztályon dolgozó négy pszichiáter közül ketten neurológus szakvizsgával is rendelkeznek, illetve egyik kollégám pszichiátriai rehabilitációs szakorvos. Én pszichiáter szakorvos és pszichoterapeuta vagyok. Az ápolási feladatok koordinálását diplomás ápoló végzi, de felsőfokú végzettségű munkatársak a mindennapi ápolási feladatokban is részt vesznek, továbbá részmunkaidőben egy művészetterapeuta és gyógytornász is dolgozik az osztályon.

Mi a munkaterápia lényege szakmai szempontból?

– Mi az értékteremtő folyamaton túl abban látjuk a munkaterápia lényegét, hogy a közösségben végzett tevékenység spontán teremt olyan kapcsolati helyzeteket, mozzanatokat, amelyekben a pácienseknek korrektív kapcsolati tapasztalatok átélésére van lehetősége. A terapeuta szerepe ezeknek a helyzeteknek a felismerése, illetve a kapcsolati folyamatoknak az egyéni terápiás cél irányába való terelése. A munkaterápia tehát nem kizárólag értékteremtő tevékenység, hanem speciális terápiás tér is.

Melyek a rehabilitáció legfontosabb eszközei az intaházai osztályon?

A legfontosabb mindenképpen a munkaterápiás bázis, a közösségi együttlét, és az együttműködésre lehetőséget nyújtó kapcsolati tér. Mivel az osztályon 85 páciens tartózkodik, arra a jelenlegi keretek között nincs lehetőségünk, hogy rendszeresen egyéni terápiákat vezessünk, és a pszichoterápiás folyamatokat is csupán korlátozott keretek között tudjuk megszervezni. Ezért is helyezzük a hangsúlyt a szűken vett terápiás kereteken túl egy nagyobb struktúrára, melynek részei a munkaterápia, a közösségi programok és kulturális események is. A pszichoedukációs csoportban próbáljuk elérni, hogy pácienseink, természetesen ismereteiket, intellektuális színvonalukat is figyelembe véve minél átfogóbb képet szerezhessenek saját betegségükről, kezelési lehetőségeikről. A cél, hogy partnerként vegyenek részt gyógyulásukban. Az osztályos nagycsoport folyamatosan működik, elsősorban a terápiás közösségekben jelentkező problémák elsimításának céljával, hogy a közösségi folyamatok dinamikája minél illeszkedőbben szolgálja a rehabilitáció céljait. Fontosak továbbá a személyzeti csoportok is, amelyek a különböző terápiás színtereken dolgozó kollégákat segítik az egységes szemlélet, összehangolt működés kialakításában.

Pácienseik valamennyi korosztályt képviselik?

Pácienseink között éppen úgy található a húszas éveiben járó, mint 70–80 éves ember. Természetesen az, hogy valaki mennyi idős, részben a terápiás célt is meghatározza. Az osztályos nagycsoporton mindenki részt vesz, de a kis csoportokat úgy próbáljuk alakítani, hogy hasonló problémakörrel élő emberek kerüljenek össze.

Eredményez-e a nagycsoportokban plusz terápiás hasznot az, hogy a páciensek különböző generációkat képviselnek – mint egy családban?

A családi, a személyes kapcsolati tapasztalatokból adódó, időnként patológiás kapcsolati minták inkább a személyzetre, az intézmény egészére vetülnek. A nagycsoportban a hétköznapok nehézségei mellett, illetve ezeket átszínezve fel-felbukkannak a múltból hozott feszültségek is. Természetesen az osztályon általában nem harmonikus személyiségű embereket kezelünk, ezek a személyiségjegyek pedig sokszor a kora gyermekkor személyes kapcsolatainak nehézségeire vezethetőek vissza. Várható, hogy egy diszharmonikus személyes kapcsolati tapasztalatokat hordozó ember a későbbi kapcsolataiban is diszharmóniákat él át, és ezeknek a diszharmóniáknak a korrekciója önmagában is terápiás cél osztályunkon.

Ez azt is jelenti, hogy Önöknél külön terápiás céllal bír az a szemlélet, hogy odafigyelnek pácienseik ellátásra vonatkozó visszajelzéseire?

A fő cél, hogy pácienseink visszailleszkedhessenek a társadalomba, és ez valamifajta részvételt igényel. Elvárás, hogy a páciensek meg tudják fogalmazni a saját élethelyzetükkel kapcsolatos problémáikat, és megtalálják, hogy mi az ő feladatuk, és mi célból vannak ott, ahol vannak. Ezért fontos, hogy tevőlegesen is részt vegyenek az osztály működésében, hiszen majd a saját életükben is tevőlegesen kell részt venniük. Ez egy olyan tér, ahol biztonságosan megtanulhatják azokat a szerepeket és funkciókat, amiket majd a külső világban is használniuk kell. Célunk, hogy intézményünk falai között a későbbi mindennapjaikhoz minél inkább hasonló környezetet alakítsunk ki. Néhány betegünkben kötődés alakul ki az osztály iránt és szívesen jönnek vissza hozzánk, bár ezt nem minden esetben a rehabilitáció igénye szüli, a kötődés hátterében sokaknál egzisztenciális problémák állnak. Itt az osztályon biztonságban vannak – viszonylag jó színvonalú körülmények között élnek, kapnak szállást és ellátást. Aki marginális gazdasági helyzetben van, annak az itt-tartózkodás ilyen szempontból is fellélegzésnek számít.

A huszonkét ágyas otthon ugyanazzal a szakember-gárdával működik, mint a rehabilitációs osztály?

A szociális otthon külön épületben található, az ápolószemélyzet nem ugyanaz. A pszichiátriai szakmai feladatokat ott is a rehabilitációs osztály szakorvosai látják el, az ott lakó emberek szomatikus ellátását pedig háziorvosuk irányítja. Az intézményen belül ez a részleg eredetileg ápolási osztálynak lett kialakítva, de végül, amikor az addiktológiai ágybővítés megtörtént, a szociális otthoni pácienseink költöztek át ebbe a pavilonba. Korábban mintegy 120 ággyal működött az osztály Intaházán, majd az ágyszámleépítés után ebből valamennyi szociális finanszírozásúvá vált. Akkor elsősorban a már hosszabb ideje az osztályon fekvő pácienseket vették szociális otthoni státuszba, és lényegében azóta is ők lakják az otthont. Alig van forgás, hiszen a lakók viszonylag fiatalon kerültek felvételre és többségük szerencsére jelenleg is jó általános állapotnak örvend.

Ezek a cikkek is érdekelhetik