2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Nincs utánpótlás, nincs motiváció

Nincs utánpótlás, nincs motiváció

2013-11-27 07:33 Forrás: Kórház 2013/10. -- Radnai Anna (Fotó: Semmelweis Egyetem, attekovacs.com)
1473
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Lelki Egészség Világnapja alkalmából a pszichiátriai szakdolgozók 2008 óta minden évben megszervezik saját rendezvényüket. A kreditpontos továbbképzés ünnep is, amelyen a szakma képviselői a számukra fontos igényeket helyezik előtérbe. Minderről Tunyi Tündével, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) Szakdolgozói Szekciójának vezetőjével beszélgettünk.

A Magyar Pszichiátriai Társaság székházában megszervezett, a Lelki Egészség Világnapjához kapcsolódó rendezvényen Tunyi Tünde arra hívta fel a figyelmet, hogy a pszichiátriai szakdolgozók az orvosok és a civil szervezetek mellett jelentős szerepet töltenek be a demencia ellátásában. A szakember azért ezt a betegségkört emelte ki, mert a 2013-as világnap szervezői nemzetközi szinten és hazánkban is az időskori pszichés kihívásokat és emellett az időskori pszichiátriai betegségeket helyezték előtérbe.

A demenciával élő emberek (és általában a pszichiátriai páciensek) körüli feladatok ellátásában a szakápolóké a munka oroszlánrésze, amennyiben ők töltik egész napjukat a betegágy mellett. Mindez nem csak pszichés, hanem fizikai megterhelést is jelent – hívta fel a figyelmet Tunyi Tünde. Míg 2004-ben 43 év, 2008-ban 46 év, mára 51 év az átlagéletkor körükben, ami enyhén szólva nem ideális. Főleg a középréteg megy külföldre, diplomások is – tájékoztatott a szakember – és aki így dönt, annak nem is nehéz elhelyezkednie: felkészültségük, munkabírásuk miatt szeretik a magyar ápolókat külföldön. Magyarországon nincs utánpótlás, de motiváció híján miért is lenne.

Az általános, ápolókat érintő problémákon belül tovább súlyosbítja Tunyi Tündéék helyzetét, hogy a pszichiátria nem frekventált terület. Az általánosan megfigyelhető rossz munkakörülmények tovább rontják mind a dolgozók, mind a betegek közérzetét.

Ahonnan időnként még jó hírek jönnek, ott felismerték a magyar gondokat – európai uniós forrásból támogatott szakápoló képzés indulhatott hazánkban. Ez rendkívül nagy segítség – állapította Tunyi Tünde, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy szélesíteni kellene a képzésen résztvevők körét. Az ingyenes továbbképzés az egyetlen lehetőség arra, hogy azok az ápolók is naprakész tudással rendelkezzenek szakmájukat illetően, akik a magyarországi betegágyak mellett maradtak.

A társadalom öregedik, a demens betegek száma emelkedik. (Az öregedéssel a kóros fokú szellemi hanyatlás kockázata folyamatosan nő, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden öreg ember demenssé válik. Az öregedés ugyanakkor a demenciák egyik kockázati tényezője: a 65 éves korosztály 1%-a érintett, és ez az arány 5 évente megduplázódik.) A növekvő számú érintettek gondozása plusz terheket ró a pszichiátriai szakápolókra. A magyarországi pszichiátriai osztályokon a személyzet száma nem elegendő, így nehezen adható meg a páciensek számára az az időmennyiség, törődés és odafigyelés, amely megilletné őket – mondta Tunyi Tünde.

Mennyire gyakori ma Magyarországon az idős emberek körében a befejezett öngyilkosság?

Bár az öngyilkosságok száma valamelyest csökkent az elmúlt 30 évben Magyarországon, a 65 év felettiek körében a befejezett öngyilkosságok tekintetében még mindig világelsők vagyunk. A lakosság ezen körében nyolc-tízszeres az életüket saját kezükkel kioltó emberek száma, mint az átlagpopulációban összesen. Ez egy figyelemfelkeltő adat.

Melyek azok a nehézségek a demenciával élő páciensek ellátásában, amelyek az ápolók munkáját a leginkább nehezítik?

Ez összetett munkafolyamat, melynek egyrészt van egy pszichés vonulata – mely attól is függ, milyen stádiumban van a betegség. A kommunikációhoz nagyon sok türelem kell, egy demenciával élő beteget ugyanúgy partnerként kell kezelni, mint bárki mást, meg kell adni a tiszteletet, és ugyanúgy el kell mondani mindent, ha nehezen érti meg akkor is – akár többször egymás után. Speciális kommunikációs technikákat igényel ez a munka. A fizikai ápolás is szélesebb körben valósul meg, hiszen a demenciával élő ember sokszor elfelejt enni vagy inni, eszébe sem jut, vagy nem tud már kimenni a mosdóba megfürdeni, átöltözni. Teljes ellátást igényelnek tehát ezek az emberek mind fizikálisan, mind mentálisan.

Az Önhöz hasonló filigrán hölgyeknek van-e valamilyen segítségük a fizikai megterhelést illetően?

Vannak eszközeink, mint a csúsztató lepedő, a kerekesszék stb., ami bizonyos mértékben segíti munkánkat, de a beteg felültetése, forgatása, felsegítése, ellátása ránk hárul. A férfi ápoló nagyon ritka, ez ma is túlnyomóan női munka. Ha azt vesszük, hogy általában azért még mindig a férfi a családfenntartó, megérthetjük, hogy már csak ezért sem fog eljönni közalkalmazottnak, ápolói fizetésért dolgozni.

Kapnak-e segítséget kollégái a speciális kommunikációs technikák elsajátításában?

A kommunikációs technikák átadása ma már szerencsére egyre nagyobb hangsúlyt kap az oktatásban. A kormány teljesen átalakította a képzési rendszereket, eddig pszichiátriai szakápolói képzés volt, 2013. szeptember 1-jétől pszichiátriai szakápoló és gyógyfoglalkoztató címen neveljük a szakembereket. Ennek az új képzésnek én dolgoztam ki a feladatprofilját, valamint az SZVK-ját. Azt szerettem volna, ha úgy hozzuk vissza a régi gyógyfoglalkoztató szakasszisztensi képzést, hogy ráépítjük a pszichiátriai szakápoló képzésre. Ám a két képzést összevonták, aminek az a hátránya, hogy az optimálisnál kevesebb óraszámban tanulnak a kollégák. A körülményekhez képest azért sikerült megegyeznünk egy körülbelül elfogadható óraszámban, így felkészültebbek lesznek a pszichiátriai szakápolók a foglalkoztatás terén, és kompetenciájuk is bővül. A tananyag kidolgozásakor óriási hangsúlyt fektettem a kommunikációra, hiszen ez a pszichiátriai szakápoló egyik legfontosabb fegyvere. Nagyon tudnunk kell, hogy mit hogyan kommunikáljunk, milyen hatása van szavainknak, mozdulatainknak. Kommunikációval nagyon sok mindent el lehet érni, aki ért ehhez, annak sokkal könnyebb a helyzete. Mondok egy példát. A német gyakorlatot meghonosítva Magyarországon is bevezettük a Németországban egyébként kötelező agresszió-krízismenedzsment továbbképzést. Svájcban és Németországban végeztek felmérést a továbbképzés hatásosságára vonatkozóan, és azt találták, hogy az incidensek száma ugyan nem csökkent ott, ahol a szakápolók elvégezték a tanfolyamot, ám azok kimenetele teljesen megváltozott – természetesen pozitív értelemben.

Említette, hogy a képzés finanszírozására európai uniós támogatást kaptak. Eddig az állam finanszírozta ezt a képzést?

Az EU-s támogatás elnyerése előtt az ápoló fizette magának a pszichiátriai szakápolói képzést, ami mintegy 300 000 Ft-ba került – tehát elérhetetlen volt a kollégák számára. Most ingyen igénybe vehetik az oktatást. Fontos lenne, hogy minél több szakember számára elérhetőek legyenek a TÁMOP képzések. Óriási hiányszakma a miénk! Szeretnénk, ha minél több intézmény be tudná iskolázni ápoló munkatársait.

A teljes cikk a Kórház szaklapban olvasható.

Ezek a cikkek is érdekelhetik