2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Meddig ér az orvos keze?

Meddig ér az orvos keze?

2013-06-28 07:31 Forrás: Orvosok Lapja 2013/6. -- Radnai Anna
1444
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Nem mindegy az embernek, hogyan tölti utolsó hónapjait, márpedig vannak, akik éppen azzal foglalkoznak, hogy ez az időszak a lehető legértékesebben és fájdalommentesebben telhessen mindenki számára. Dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány orvosigazgatójával, a 2005 óta működő Budapest Hospice Ház irányítójával beszélgettünk.

Milyen szakember-, illetve eszközigénnyel jár a hospice-ellátás?

Miniszteri rendelet szabályozza a hospice-ellátás minimumfeltételeit, ezen belül ugyanakkor más szabályok vonatkoznak az otthonápolásra – vagyis az otthoni hospice-szolgáltatásra –, és az intézeti fekvőbeteg-részleg működtetésére. Mindkét rendszerben multidiszciplináris team dolgozik, melynek valamennyi tagja kötelezően részt kell, hogy vegyen a munkában. Az alapszakemberek az orvos, a nővér, a gyógytornász, a dietetikus és a pszichológus, és szükség esetén, kiegészítésként más szakmák konziliárusai is részt vehetnek a beteg ellátásában. Az előírás számszerűsíti, hogy 15 ágyra pontosan hány szakképzett nővér, felnőtt szakápoló, ápolási asszisztens és orvos szükséges. Mindennek megfelelni a működéshez szükséges ÁNTSZ engedély alapfeltétele. A Magyar Hospice Alapítványnál a Budapest Hospice Házban tíz fekvőbeteg-ágy működik, a teendőket minden műszakban két nővér látja el.

Mi pontosan a mobil hospice-team szolgálata, hogyan dolgoznak?

Magyarországon sajnos nagyon kevés mobil team működik. A mi csapatunk éveken keresztül járt hetente egyszer a Dózsa György úti Hajléktalanok Kórházába: orvos, nővér, gyógytornász, pszichológus és önkéntesek egyaránt. A súlyos állapotú betegek ápolásában, a fájdalomcsillapítás beállításában és pszichológiai vezetésben segítettünk elsősorban. Korábban a MAZSIHISZ-nél működött elsőként ilyen csoport, ma azonban, bár van néhány kórház, ahol elérhető az ilyen szolgáltatás a betegek számára, sajnos nem ez a jellemző. Fontos lenne, hogy a nagy kórházakban – ha nem létesítenek palliatív részleget – legalább vegyék igénybe egy mobil hospice-team segítségét. Magyarországon 175 hospice fekvőbeteg-ágy található, miközben a WHO előírása szerint 500 ilyen ágyra van minimum szükség egy ekkora országban. Ha legalább a mobil teamek munkája elterjedtebb lenne, nagyon sok segítséget kaphatnának az életük végén járó, vagy a kifejezetten tüneti ellátásra szoruló betegek.

Milyen felállásban dolgoznak az otthonápolást végző csoportok?

Ezek a csoportok önálló egységet képeznek, a Magyar Hospice Alapítványnál hat orvos és 12–14 nővér, gyógytornász és pszichológus látja el ezt a feladatot, legtöbbjük mellékállásban. Amikor egy család vagy beteg bejelentkezik a rendszerbe, a koordinátor 48 órán belül kiküldi az orvost és a nővért, utána ők értesítik azokat a plusz teamtagokat, akikre az adott betegnek szüksége van.

Milyen szakorvosok vesznek részt a különböző hospice-ellátási területeken?

A Magyar Hospice Alapítványnál belgyógyász, onkológus, tüdőgyógyász és háziorvos kolléga vesz részt a munkában, de egyébként nincs arra vonatkozó megkötés, hogy milyen szakvizsga szükséges a hospice-ellátás gyakorlásához. A jogszabály szerint minden palliatív jártasságú orvos alkalmasnak számít, ami nem optimális meghatározás. A palliatív hospice ellátás önálló diszciplína, ennek ellenére idáig nem került be sem az orvosképzésbe, sem a posztgraduális képzés törzsanyagának kötelező részébe. Tavaly Páva Hanna államtitkár asszonnyal való együttműködésben előrelépés történt, a rezidensek törzsképzésében valamennyi szakorvosjelölt részére kötelezően megjelent egy negyvenórás ilyen irányú ismeretbeépítés, de az egyetemeken változatlanul kizárólag fakultációként lehet erről tanulni. A magyar palliatív hospice-rendszer fejlődésének legnagyobb gátja az orvosok ezen a területen való képzetlensége, melyet súlyosbít, hogy nem tudnak hiányosságukról. Számos szakember, akinek sok ember halt már meg praxisa során, azt hiszi, hogy ettől otthon is van ezen a területen. A palliatív hospice-ellátás gyakorlását nagyon sok országban – hogy keletről és nyugatról is példát említsek, többek között Németországban és Lengyelországban – külön szakvizsgához kötik. Amíg Magyarországon a képzésben ilyen gyenge hangsúlyt kap ez a szakterület, addig az orvosok nagy része nem is lehet tisztában azzal, hogy ez az ellátási forma mitől specifikus.

Az Önök intézete, a mobil teamek és az otthonápolást végző csoportok egységes finanszírozás alapján végzik munkájukat?

A fekvőbeteg-részleg a krónikus ágy egy bizonyos szorzójával működik – 1,7-es szorzóval, az otthonápolás pedig ún. vizitdíj alapján finanszírozott, ami valamivel magasabb összeg, mint az otthoni szakápolás. A mobil team vonatkozásában mi még nem vettünk igénybe állami támogatást, mert egy elnyert pályázatnak köszönhetően dolgoztunk együtt a Hajléktalan Kórházzal.

Milyen állapotú betegeket fogadnak a Budapest Hospice Házban?

A köztudatban tévesen az él, hogy a palliatív ellátás kizárólag a haldokló betegek számára létezik, pedig a hospice a nemzetközi norma szerint is az élet utolsó hat hónapjában jelenthet segítséget az embereknek, tehát nem az utolsó hetekre, az agónia időszakára vonatkozik. Mi elsősorban rákbeteg embereknek nyújtunk segítséget. A tüneti kezelés, a palliáció azok számára válik szükségessé, akiknek kuratív kezelése véget ért, a daganat kiújulása vagy az áttétek megjelenése és növekedése miatt már sem kemoterápiában, sem sugárkezelésben nem részesülhetnek. Ilyenkor általában már nagy fájdalmai vannak a betegeknek, sokan szenvednek hányingertől, legyengülnek, légzőszervi panaszaik vannak – és még sorolhatnám. Ezeknek a tüneteknek a kezelése magas szintű ápolási szolgáltatás mellett szeretetteljes gondozással, a család és a beteg pszichés támogatásával társul, ez így összességében a hospice-ellátás. Ez annyiban különbözik a kórházi krónikus ellátástól, hogy rendkívül magas szinten végezzük a tüneti kezelést, emellett pedig a betegek nincsenek magukra hagyva, életminőségük áll a fókuszban, fő célunk elkerülni, hogy kábán, mégis testi és lelki kínok között feküdjenek az ágyban a halált várva. Nagyon értékes perceket, napokat, heteket és hónapokat biztosítunk így pácienseinknek. Nem egy betegünk fekvőként, eszméletlenül került hozzánk, majd tünetei kezelésének hála, visszanyerte tudatát, sokakat mobilizálunk is a gyógytornász segítségével. Nemrég volt egy 38 éves fiatal nőbetegünk, aki egy ilyen állapotból visszajőve még egy hónapot töltött nálunk, kijárt tolószékkel a kertbe, a gyerekei rendszeresen látogatták, és ebben az állapotban nagyon szépen el tudta végül rendezni azt is, hogy ha ő meghal, mi legyen a gyerekek sorsa. Ez egy rendkívül értékes egy hónap volt számára.

A hospice szolgáltatás igénybevétele lehet a megoldás azon terápiarezisztens rákbetegséggel élő emberek számára, akik körül – mikor már nem tudnak kezelést adni – befejezi munkáját az onkoteam?

A betegek kb. 60–65%-a maga talál el hozzánk az interneten keresztül vagy ismeretségi körben szerzett hallomás alapján, a kollégák nagyon ritkán hívják fel betegeik figyelmét erre a lehetőségre. Amikor egy beteg ebbe a stádiumba kerül, éppen az addigi kezelőorvos ajánlhatná a családnak, nézzenek utána, dolgozik-e a lakhelyükhöz közel hospice team? Hatvanöt otthonápoló szervezet működik ma már szerte az országban, tehát lehet olyan csapatot találni, amely segít az utolsó időszak méltóbbá tételében. A gond az, hogy orvosi körökben is hiányzik ez az ismeret, nem adják tovább az információt, vagy nem tartják ezt fontosnak a kollégák.

A hospice filozófiája szerint valamennyi palliatív ellátási forma azt a célt szolgálja, hogy végül otthonában halhasson meg a beteg.

Valóban, hiszen ez a legjobb az ember számára. 2011-ben 1000 lakos bevonásával készítettünk a TÁRKI-val közösen egy kutatást, melynek során a megkérdezettek 67%-a azt mondta, hogy otthon szeretne meghalni. Ez az eredmény komolyan alátámasztja azon feltételezésünket, hogy elsősorban a betegek otthoni körülményeit kellene az életük utolsó szakaszában kialakuló igényeikhez igazítani. Egyebek mellett ez a leginkább költséghatékony megoldás is, hiszen ebben az esetben rendelkezésre áll a családi co-payment, a szakembercsapat csak segíti őket a beteg gondozásában. Az elmúlt 22 évben szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a családoknak a hospice-teamek nyújtotta biztonság a legfontosabb és a legnagyobb segítség. Felbecsülhetetlen számukra, hogy a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján bármikor felhívhatják az otthon ápoló hospice-személyzetet és bármit megkérdezhetnek. Rendszeresen és szükség szerint ki is megyünk a pácienshez.

Ez a szolgáltatás térítésmentes a beteg és családja számára?

Teljes mértékben. Rendkívül fontos az esélyegyenlőség miatt, hogy ez ne csak a jómódú családok számára elérhető luxusszolgáltatás legyen, hanem a legelesettebb emberekhez is eljuthassunk. A Hospice Házban pl. adott esetben prioritást élveznek a hajléktalan emberek az otthonápolásban részesülő emberekhez képest, hiszen számukra nem lehet otthonápolást nyújtani. Éppen a héten halt meg nálunk egy hajléktalan beteg, aki néhány hetet töltött nálunk, és teljesen kivirágzott ebben az időszakban.

Melyek a legfőbb céljaik és milyen akadályokat kell legyőzniük ezek megvalósításához?

A fejlődés akadálya általában az orvosok ismerethiánya, sajnos nem küldik rászoruló betegeiket palliatív hospice-ellátást nyújtó kollégákhoz. Az alapítvány részéről az állandó anyagi nehézségek okozzák a legtöbb gondot. Az otthonápolásban ez kevésbé mutatkozik, hiszen ennek az ellátási formának kb. 80%-át fedezi az OEP-től kapott összeg, azonban a fekvőbeteg-részleg költségei tekintetében a felét sem teszi ki. Ez jelentős humánerőforrást igénylő ellátási forma, hiszen rossz állapotú betegek kerülnek hozzánk, az átlagot tekintve tíz személyből nyolc biztos immobilizált, négyen zavart állapotúak. Sok nővérre van szükség. Számos önkéntes segíti munkánkat, de ők természetesen nem végezhetnek el minden feladatot a betegek körül. Ezért a lakosság adójának 1%-ára is minden évben nagyon számítunk, mert ez a bevétel a hiányunk 1/3-át fedezi. Egy évben körülbelül 60 millió forintot kell előteremtenünk működésünkhöz.

Ezek a cikkek is érdekelhetik