2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Az első törés legyen az utolsó (1. rész)

Az első törés legyen az utolsó (1. rész)

2012-10-30 07:25 Forrás: Orvosok Lapja 2012/10. -- Radnai Anna
1387
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A 2012-es oszteoporózis világnap aktualitásairól és a magyarországi ellátásról dr. Bors Katalinnal, az oszteoporózisos betegek rehabilitációjának hazai szakértőjével, a Szent Kozma és Damján Rehabilitációs szakkórház főigazgatójával beszélgettünk.

 

– Milyen fiziológiai folyamatot jelent az oszteoporózis, min múlik, hogy ki lesz érintett élete során e betegségben?

– Az oszteoporózisról ismereteink nem is olyan régmúltra tekintenek, még pár évtizeddel ezelőtt is azt gondoltuk, hogy a betegség csak a csont mennyiségi csökkenését jelenti, és a laikusok számára egy tele és egy félig töltött vödör vízzel szemléltettük. Ma már tudjuk, hogy a mennyiségi veszteségen kívül a csont minőségi romlása is jelentős szerepet játszik az oszteoporózisos törések kialakulásában, hisz végső soron a csont biometriai kompetenciája csökken, és ennek legfontosabb következménye a törés. Csontozatunk erősségét és mennyiségét szüleinktől is örököljük, mint annyi betegségnél, a genetikának itt is 50% feletti jelentősége van, a csúcs csonttömegünket pedig 30 éves korunkig magunk alakítjuk ki. Az egyén felelőssége azonban ezután is döntő jelentőségű, hisz a rendszeres testedzés, a megfelelő táplálkozás életünk végéig befolyásolni, lassítani, sőt korrigálni képes a csonttömegépítés után a csontvesztés folyamatát is, előbbit segítve, utóbbit lassítva.  Az életkorral együtt járó csontvesztésen kívül számtalan olyan betegséget vagy éppen gyógyszert ismerünk, melyeknek velejárója a csontveszteség. Az ilyen oszteoporózist másodlagos vagy szekunder oszteoporózisnak nevezzük. 

– Mióta ünnepeljük az oszteoporózis világnapot?

– Az Egyesült Királyságban 1996-ban hirdették meg először az oszteoporózis világnapot, melyet 1997 óta az IOF szervez, majd 1999-ben a WHO is csatlakozott a programhoz – mint annyi népbetegségnél, itt is azzal a céllal, hogy legalább ezen a napon a média figyelmének középpontjába kerüljön a kórkép, előadások, betegklubok rendezvényei és sajtóközlemények segítségével rádöbbentsük a lakosságot és a döntéshozókat a megelőzés, a terápia és a rehabilitáció fontosságára. 

– Mi az idei jelmondat és milyen üzenetet takar ez szakmai szempontból?

– Angolul a jelmondat Stop at one! vagyis: Állj meg az elsőnél!  Ez összecseng azzal a talán már Magyarországon is általánossá váló ismerettel, hogy a betegség néma kórként van jelen az érintettek szervezetében, vagyis kezdetekben tünetszegény, és sokszor az első törés, – ami rendszerint egy banális esés következtében bekövetkező csuklótörés, – jelzi, hogy valami nem stimmel. Az első törés bekövetkezte után azonban a következő törés esélye többszörösére nő, és ha ilyenkor sem avatkozunk közbe szükség esetén gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiával, vázrendszerünk hanyatlása elkerülhetetlenné válik.

 

(Folytatjuk)

Ezek a cikkek is érdekelhetik