2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Szakellátás Állami úton az önálló szakrendelők?

Állami úton az önálló szakrendelők?

2012-12-21 08:41 Forrás: Kórház 2012/10-11. -- Lóránth Ida
1743
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az egészségügy átalakításának tervei szerint 2013. május 1-jén az önálló egységként működő járóbeteg-szakrendelőket is centrális irányítás alá vonnák az állam vezénylete alatt. Ez a folyamat már a fekvőbeteg-intézményeknél sem volt egyszerű, ám a járóbeteg-ellátóknál még ennél is komplikáltabbnak tűnik.

 

A Medicina 2000 Járóbeteg-szakellátási Szövetség nyilvántartása szerint pillanatnyilag 430 járóbeteg-ellátó egység rendelkezik OEP szolgáltatási szerződéssel. Ezeknek körülbelül a háromnegyede a kórházak állami kezelésbe vételekor automatikusan tulajdonost váltott, mert a járóbeteg-ellátás integráltan egy adott kórház szerves részeként, annak épületében működik. A kórházi szakrendelők száma, legalábbis Cserháti Péter helyettes államtitkár bejelentése szerint, a jövő évben további néggyel gyarapszik majd. Idén év végéig négy kórházat (Marcali, Körmend, Kalocsa, Makó) a közeli nagyobb intézménybe integrálnak és a jövőben járóbeteg-ellátóként, illetve egynapos sebészetként működnek majd. A kórházi szakrendeléseken kívül négy, önállóan tevékenykedő Pest megyei szakrendelő intézet (Gyömrő, Nagykáta, Szigetszentmiklós, Monor) is állami irányítás alá került.

Változás a szavak szintjén

A felsoroltakon kívül körülbelül 90 rendelőintézet és számos, csak néhány szakmát működtető kis szakrendelő tevékenykedik országszerte, és ezek sorsáról kellene dönteni január elsejéig. Mivel ezeknek a rendelőknek rendkívül változatos a tulajdonosi szerkezete, valamint a szolgáltatási palettája, ugyancsak nehéz lesz egységes, centralizált irányítás alá vonni azokat. Annál is inkább, mert a folyamat számos, tekintélyes anyagi vonzattal is járó kérdést is felvethet. Alapvető kérdés például, hogy ki kártalanítja majd, és milyen mértékben azokat a településeket, amelyek a saját forrásaikból, esetleg komoly összegű hitel felvételével, önerőből építették fel a saját szakrendelő intézetüket és annak a berendezését, az eszköz- és gépparkját is így teremtették elő. Továbbá az, hogy mi lesz a rendelők épületének a tulajdonjogával? Marad a régi tulajdonosnál (önkormányzat, nonprofit társaság stb.), vagy az állam azt is bekebelezi? Ha az előbbi mellett döntenek, akkor vajon ki fogja és miből elvégezni az állagmegóvást, fedezni az esetleges épületkárokat, netán a felújítást, bővítést végrehajtani? Ha mindezt az állam vállalná magára, honnan teremt ehhez megfelelő mértékű forrást?

A rendszer átalakításának, illetve a tulajdonosváltásnak a szándéka a szakmai szervezeteket is élénken foglalkoztatja. A járóbeteg-szakellátási szövetség október elején közzétette a saját rövid helyzetértékelését és a javaslatait. Ezek szerint a járóbeteg-ellátás területén az elmúlt két évben nem történt érdemi változás, noha a szavak szintjén sokszor és sokan hangsúlyozták ennek az ellátási formának fontosságát és azt, hogy előnyt kell, hogy élvezzen. Ezzel szemben a gyakorlatban azt kellett tapasztalniuk a szakma képviselőinek, hogy a kúraszerű ellátások továbbra is a kórházi osztályokon realizálódnak, és hogy az ezt a helyzetet megváltoztatni szándékozó jogalkotás is kudarcot vallott. „Szövetségünk tudatában van annak, hogy költségvetési súlya, a jelentkező problémák komplexitása és a humánerőforrás-krízis nyomasztó terhe a kórházi szektor felé tolta az ágazatvezetés figyelmét és a beavatkozás fő irányát. Mindazonáltal ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fekvőbeteg-ellátási struktúra átalakítása a kórházi ellátásokat kiváltó járóbeteg-szakellátások preferenciájával, a motiváló tényezők (finanszírozás) helyes irányba állításával könnyebb, és segíti a jelenleg szakértői és konzultatív úton lezajló struktúramódosítást.

Nem láthatóak azonban a rendszerszerű szabályozás körvonalai, amelyek ösztönzőkön keresztül vinnék jó irányba az ellátórendszert” – állapítja meg a jelenlegi helyzet értékeléseként a szövetség. Megoldási javaslataikban többek között megjegyzik: a szakma képviselői szerint nem halogatható tovább a járóbeteg-ellátás oly módon való fejlesztése, amely ebbe az ellátási formába integrálja az egynapos sebészetet, illetve a kúraszerű ellátásokat. Ehhez, a kórházi ellátásnál költséghatékonyabb ellátáshoz pedig a költségvetésnek méretgazdaságos finanszírozást kell biztosítania. E cél megoldásaként javasolják bizonyos konkrét betegcsoportok és a plusz ellátáshoz rendelt források járóbeteg-ellátásba történő átirányítását. Ezzel a lépéssel tovább csökkenhetne a drága fekvőbeteg-kapacitás mértéke. További javaslatként szerepel a kódkarbantartás revíziója, illetve új beavatkozásokkal (pl. infúziós kúrák) való kiegészítése. A szövetség szükségesnek tartja a járóbeteg-ellátás teljesítményvolumen-korlát (TVK) kereteinek a felülvizsgálatát is, aminek keretében javasolják a hosszú várólistával rendelkező szakmák célzott teljesítménykeretének a meghatározását. Ennek megfelelő alapja lehetne az OEP befogadási listája, amelyről pillanatnyilat semmilyen információval nem rendelkezik a szövetség.

„A degresszió hiányában a járó-kasszában megmaradó TVK a járó-kasszában legyen kiosztva, illetve a felszabaduló fekvő kapacitások finanszírozásának legalább egy jelentős részét (30 százalék) a járó-kassza felé szükséges átirányítani. A járó-kassza 70 százaléka úgyis kórházakhoz jut, ugyanaz a forrás más formában, hatékonyabb ellátásra ösztönözve a szolgáltatókat jutna el az intézményekhez” – javasolja a szövetség, majd a továbbiakban megjegyzi: az idén augusztusi központi bérkiegészítés üdvözlendő lépés volt, ám annak hiányosságaira is fel kell hívni a figyelmet. Például arra, hogy az intézményeknél kevés forrás maradt az inflációs folyamatok hatásainak az ellensúlyozására, illetve az áfaemelkedés ellentételezésére. Polarizálódott a rendelőkben dolgozók bérezése. A szövetség azt is hangsúlyozza, hogy az orvosok Magyarországon tartásához nem elegendő a bérek rendezése, ahhoz a megfelelő munkakörülmények megteremtésére is szükség van. Ettől persze még a bérezés kérdése is kardinális pont marad, hiszen az ágazat alulfinanszírozottsága közismert. Kiemelt figyelmet érdemel továbbá az egymással nem harmonizáló minimumfeltételek rendszerének és a finanszírozásnak a kiegyenlítése is.

Nagyobb teljesítmény – hatékonyabb ellátás

Nagyon körültekintően és kizárólag szakmai érvek alapján kell eldöntenünk a járóbeteg-ellátás átszervezésének az irányát – véli Varga Imre a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg-szakellátási Szövetség korábbi elnöke, aki maga is gyakorló szakorvos, így bőségesek a tapasztalatai, és jól ismeri az ellátás aktuális problémáit. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a megfelelő döntés meghozatala érdekében a szakma képviselői és a GYEMSZI szakértői hetente folytatnak egyeztető tárgyalásokat. A járóbeteg-ellátás szakértőinek álláspontja szerint a kórházak, és az azok irányítása alatt működő szakrendelők államosítása után a még megmaradt, körülbelül egyharmadnyi önálló, nagyon vegyes tulajdonosi körrel és (alapellátási, védőnői) feladatokkal rendelkező intézmény további sorsára különösen nagy figyelmet kellene fordítani. Ezek a rendelők szinte napi kapcsolatban állnak a lakossággal, ezért a jövőben az ott észlelt esetleges hiányosságokra a betegek sokkal érzékenyebben és hevesebben fognak reagálni, mint a kórházi működési anomáliákra. Hiszen a fekvőbeteg-ellátást sokkal ritkábban veszik igénybe, mint a járóbeteg-rendelések szolgáltatásait. Szinte biztosra vehető, hogy a kórházi várólisták hosszabbodását még viszonylag türelmesen tudomásul vevő betegek tömege a járóbeteg-rendelésekre való várakozási idő megnövekedését már nem nyugtázná ilyen egykedvűen.

A szakma álláspontja szerint a különböző tulajdonosi körök által fenntartott önálló rendelőintézeteknél elsősorban nem a tulajdonlást kellene megváltoztatni, hanem a hatásköröket és a finanszírozást. A nyugati példákhoz hasonlóan több szakma esetében a kórházi ellátás helyett nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon a járóbeteg-szakellátás, (mint például a gasztroenterológia, a proktológia), de kiemelkedő költséghatékonyságot eredményezhetne új profilként a nappali ellátások bővítése (egynapos sebészeten kívül a nappali kórházi tevékenység) is, mely már régen szerepel a szövetség által javasolt korrekciók között. A szakrendelők megnövelt teljesítménykerettel képesek lennének ellátni a betegek többségét, megtakarítva ezzel a magasabb (és többségében felesleges) kórházi költségeket. Az olcsóbb ellátás mellett a beteg is és a kórházak is jobb helyzetbe kerülnének. Az előbbi azért, mert a lakóhelyén megkaphatná a neki szükséges ellátást, ráadásul a kórházi bennfekvés idejével sem kellene számolnia, a kórházaknál pedig csökkennének a hosszúra nyúlt várólisták, mivel az ellátás terhei részben áthelyeződnének a járóbeteg-ellátásra. A koncepciózus programalkotás jelentős kapacitás-átrendeződést eredményezhetne! – fogalmazta meg véleményét Varga doktor.

Ezek a cikkek is érdekelhetik