2018. április 21. szombat, Konrád napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Portré Gyermekek a metafizikán innen

Gyermekek a metafizikán innen

2013-11-04 07:05 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Niczky Emőke
1952
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Lombikban megfoganni csaknem ugyanolyan hétköznapi dolog ma már, mint természetes úton. Felfogtuk és elfogadtuk, hogy a terméketlenségnek ezer oka lehet, csak rá kell jönni. A Szent János Kórház szinte az elsők között volt az IVF hazai indulásakor, számos első eredmény is a Budai Meddőségi Centrumának (BMC) nevéhez kötődik. Konc Jánossal, a központ vezetőjével vettük sorra ezeket.

Kétszer vettem részt lombikbébi-találkozón. Boldog szülőket és szép gyermekeket láttam, s ha nem ismernénk egymást, azt hihettem volna, ön is a büszke apukák egyike. Lerítt az arcáról, hogy ezeket a gyermekeket a sajátjainak tekinti. Hogyan kezdődött az életük?

– Az első megtermékenyítést 1992 augusztusában végeztük el. Az első tíz beavatkozás nem járt sikerrel, de ez nem vette el a kedvünket. Ősszel folytattuk a programot, s a következő öt eset egymás után sikert hozott. Később ilyen sikerszériát már nem könyvelhettünk el, de az a kezdeti eredmény nagy lendületet adott. Akkor ősszel huszonhárom beültetést végeztünk, ami jelentős eredmény, hiszen akkor Magyarországon évente száz beavatkozást végeztek. Ennek az egyötöde – csupán néhány hónap alatt – a mi intézményünkhöz kötődött.

Az in vitro program Angliából indult 1978-ban, Magyarország csak tizenegy év késéssel követte. Miért kellett ennyit várni?

– Ennek a politika, a tudománypolitika állt a hátterében. Röviden azt mondhatnám, a program nem kapott állami támogatást. Érdekes, a mai napig vita van arról, hogy a pécsi klinika vagy a Nyírő Gyula Kórház volt az első hazai intézmény, a kettő ugyanis egyszerre végezte el itthon a beavatkozást. Meg is lett a következménye, a hatóságok mindenféle ellenőrzést tartottak, a vezető orvosok ellen mindkét helyen fegyelmi eljárást indítottak, mert nem volt meg az engedélyük az új eljáráshoz. Az egészségtudományi hatóságok tehát még tizenegy évvel később sem ismerték fel, mit jelent a módszer.

Hogyan lehetett áttörni a falat?

– Nehéz volt, alig-alig pislákolt a mécses, mindenki megijedt. Aztán lassacskán lazult a helyzet, változott a világ. Senki nem mondta ki, hogy nem szabad csinálni, de valahogy a szocialista ellátásban ez túl sok volt, túl költséges volt. Inkább az alapellátásra figyeltek. A szocialista országok közül egyedül Csehszlovákia volt kivétel, ott már 1984-ben végeztek in vitro megtermékenyítést, havonta 100–200-as volumennel. E tekintetben náluk nyitottabb volt a szellem.

Most is ők vezetnek?

– Igen, a csehek. Idővel persze nálunk is beindult a program, ám az OEP 2000-ben befagyasztotta a keretet, egy évben 6-7 ezer ciklust finanszíroz.

Miből áll egy ciklus, kezelési sor, és mi a költsége?

– A kéthetes gyógyszeres kezelés után petesejtvétel következik, majd jön a megtermékenyítés, a szövettenyésztés. Ezek együtt körülbelül 400 ezer forintot tesznek ki, a gyógyszerköltség további 150 ezer forint. A vidékről érkezők költségeit szintén téríti a biztosító, amelynek így összességében évi három milliárd forintjába kerül a program. Cserébe a magyar állam 2200 gyereket kap. Ez nagyjából két százaléka az éves születési számnak. Nyugat-Európában 1,5–4,5 százalék között mozog, országtól függően.

Mekkora lenne a valós igény?

– Nem tudom megmondani, de tény, hogy a finanszírozás sajnos nem elegendő. A mi eredményeink éppen ezért gyakorlatilag változatlanok. 2002-ben ünnepeltük tízéves fennállásunkat, akkor 900 beültetést végeztünk. Az elmúlt tíz évben ezer körüli volt ez a szám. A kassza tehát szűkös, de hozzá kell tenni: még így is nagyszerű dolog, hogy öt ciklust támogat az OEP. Egy évben és adott nőnél három beavatkozást lehet így elvégezni. Mindig a nő biztosítása számít, míg sok országban a férfié is, van, ahol fele-fele arányban. Mi viszont egyszerűek vagyunk, ezért ha egy nőnek az első férjétől már volt két ciklusa, akkor a második férj esetén már csak három maradt neki hátra. Ez viszont nem szerencsés, mert szűkíti a lehetőségeket.

A BMC már több mint húsz éves. Hol, kitől tanulták meg a módszert?

– Az indulást hazánkfiának, Sebestyén Győző professzornak köszönhetjük, ha ő nincs, lombikbébiprogram sincs. A Le Havre-ban élő Sebestyén professzor saját intézetében, lombikbébicentrumában tanított bennünket, megszervezte és finanszírozta a nőgyógyász, embriológus és andrológus képzését és oktatását. Majd az első 5 lombikbébi-beavatkozáshoz elküldte embriológusát, Michel Roulet-t, hogy a kezünket fogva vezessen minket. Megmutatták, milyen berendezést kell vásárolni, tenyésztésre az általuk kifejlesztett, rendkívül jó minőségű táptalajt használtuk a BMC-ben. Kezdetben minden reggel konzultáltunk velük.

Hogyan fejlődött az eljárás?

– Az in vitro megtermékenyítést alapvetően a női eredetű meddőségre találták ki. A terméketlenség hátterében a petevezető hiánya, vagy elzáródása is állhat, ami miatt a hímivarsejt nem képes találkozni a petesejttel. Több esetben egy korábbi, méhen kívüli terhességből adódó műtéti szövődmény az ok. Így tehát leszívjuk a női ivarsejtet, és ha a férfinak jó a spermája, akkor megtermékenyítjük vele. Pár nap szövettenyésztés után, 2–6 napos korban visszahelyezzük a női szervezetbe az osztódó embriót.

Látszólag egyszerű a technika.

– Igen, de az induláskor éppen azzal a problémával kellett szembenézni, hogy milyen módon szerezzük meg a petesejtet. Egy nő hasát ilyen célból teljes őrültség lett volna sebészileg felnyitni. De később a franciák feltalálták a laparoszkópiát, amellyel eredetileg a májat, egyéb belszerveket néztek. Akkor jött az ötlet, hogy az eszközt a nőgyógyászatban is használni lehetne. Így már ki lehetett venni a petesejtet, és a módszer életre kelt. Az eljárás fejlődésében mérföldkőnek számított a hüvelyi ultrahang kifejlesztése, fejlődött a többi eszköz is, és ma már nem is használjuk a laparoszkópot. A technika 78-tól a 90-es évekig csak női betegségekre volt jó, például a petevezető hiánya vagy elzáródására esetén. De ehhez az kellett, hogy jó minőségű és megfelelő mennyiségű spermiummal rendelkezzen a férfi.

És ha a férfival van gond?

– Az ilyen családok sokáig kimaradtak a programból. Aztán a 90-es években Palermo professzor rájött, hogy csupán 1-2 spermiummal is meg lehet oldani a dolgot. Megtámasztjuk a leszívott petesejtet, és a hajszálnál 10-szer vékonyabb tűvel meg beleszúrjuk a spermiumot. Óriási előrelépés volt a 90-es évek közepén, hogy már a férfi problémája esetén is volt megoldás. Hirtelen duplájára nőtt azoknak a pároknak a száma, akik részt vehettek a programban. A módszer nemcsak akkor jó, ha a spermiummal gond van, hanem ha a nőnek kevés a petesejtje. Manapság egyre növekszik azoknak a nőknek a száma, akik 40 éves koruk felett szeretnének gyermeket. Náluk mindenképpen az új ICSI módszert alkalmazzuk.

Hol tanítják ma ezt a technikát?

– Ilyen képzés nincs itthon. Biológus kolléganőm Belgiumban tanulta meg az eljárást, és itt a János-kórházban megtanítjuk rá az érdeklődőket. Persze a magánszférában és külföldön is lehet tanulni, dolgozni.

Az így született gyermekek között sok az ikerpár. Végül is hány megtermékenyített petesejtet ültetnek be?

– Érzékeny a kérdés. Amikor kezdtük, akkor négyet, akár ötöt is beültettünk. Tudni kell, hogy a siker nagyban függ a nő életkorától. 30 éves korig a beültetések fele sikeres. Ha már átléptük a 35-öt, akkor a siker egyharmadnyi, a negyven fölötti nőknek már csak 12 százaléka marad állapotos. A programnak köszönhetően nőtt a siker aránya. Amikor 4-et, 5-öt tettünk be, akkor a beavatkozások feléből ikrek születtek. Később csökkentettük a beültetett sejtek számát, így az ikrek aránya is az egynegyedére csökkent, 3 százalékban pedig tripletek jöttek világra. Ma már az a tendencia, hogy „kevesebbet betenni, és inkább csökkenjen a siker aránya, de ne terheljük a női szervezetet”. Ha például egy negyvenévesnél fiatalabb nőnek kettőt ültetünk be, 30 százalék eséllyel megszületik a gyermeke. Ám aki most 44 éves, inkább ne próbálkozzon, olyan kicsi az esély – hiszen, mint mondtam, még egy 30 éves nőnél sem mindig jön össze elsőre, noha nála igen nagy a siker lehetősége.

Hány szolgáltatónál érhető el a program?

– Jelenleg Magyarországon a lombikbébiprogram 66 százaléka privát kézben van. Ők évente 4500 beültetést végeznek, mi 1100-at. Ezt azt jelenti, hogy ha mi nem lennénk, akkor a program 95 százalékban magánkézben lenne. Jelenlétünkkel és a petesejtfagyasztással persze sok irigyet szereztünk, cikkek is születtek, hogy a János-kórházban miért lehet elérni a szolgáltatást, másutt meg miért nem. Sok téves információ is megjelent a kórházunk nagy anyagi és tudományos hasznáról. Kaptunk eleget a fejünkre, majdnem megfojtottak bennünket, hogy engedély nélkül dolgoztunk. Mi viszont úgy gondoltuk, négyesben kimegyünk külföldre Cseh professzorral – az állatorvossal, a biológusommal, és megtanuljuk a technikát. Négy éve az ETT-HRB hivatalos engedélyével fagyaszthatunk petesejtet daganatos betegek kemoterápiája előtt és veszélyes foglalkozású nőknél. Más esetben, a páciens saját kérésre, ún. karrier okokból nincs engedélyünk petesejtfagyasztásra.

Mi történik azokkal az embriókkal, akiket végül nem ültetnek be?

– Ez nagy gond. Mi lefagyasztjuk őket, de a párnak kell gondoskodnia az embrió további sorsáról. Le lehet mondani róla, és anonim módon donálni. Egy másik lehetőség a megsemmisítés, de számos országban tudományos célra is fölajánlhatják. Ezek nálunk még nem lehetségesek. A petesejtfagyasztást daganatos betegségben szenvedő nők kemo- és sugárterápiája előtt is elvégezzük, s ugyanez a helyzet a veszélyes munkakörben dolgozó nők esetében.

Vékony jégre csúsztunk.

– Sokan sajnos elbújnak a döntés elől, nem válaszolnak a központok megkeresésére. Ez világszerte probléma, ezért az egyház azt mondja, nem kell lombikbébi program és az embriók fagyasztása, mert az ember el fog feledkezni az utódairól, és ott fognak állni a fagyasztó tartályokban. Olaszországban ezért nincs felesleges embrió, ott ugyanis tilos a fagyasztás, és akkor is beültetik, ha beteg.

Viszont ha az ember természetes úton termékenyül meg, akkor dönthet, hogy a beteg magzatot megtartja-e.

– Magyarországon a genetikai szűrést, az úgynevezett preimplantációs genetikai vizsgálatot kizárólag a családi betegségek halmozódása esetén engedélyezi a hatóság a program számára. Mi 46 ilyen vizsgálatot végeztünk, 14 gyermek egészségesnek bizonyult, meg is született, szépen fejlődik. De ez nem genetikai szűrés. Egyéni engedélyeket persze lehet kapni, ám ez már megint finanszírozási kérdés, a költséget ugyanis nem vállalja a közkassza. A vizsgálati találat egyébként nem egészen pontos, csak 80 százalékos. A technika viszont ígéretes.

Gyakorlatilag minden efféle eljárás etikai kérdéseket is fölvet.

– Így van, de hazánk sok szempontból különösen konzervatív ország. Sokan még most is ki akarják törni a nyakunkat. Én viszont azt mondom, a megszületett egészséges gyermekek nagy száma fegyvertény, és csak ez számít.

 

Lépésről lépésre

1991: Sebestyén Győző magyar származású orvos-biológus a Le Havre-i IVF-központba invitálja Konc Jánost, a Szent János Kórház szülész-nőgyógyászát.

1992: Konc János, Kanyó Katalin biológus és Kovács József urológus megálmodja a kórház meddőségi centrumát, amely augusztus 11-én a Fővárosi Önkormányzat és a kórházvezetés anyagi támogatásával, francia know-how alapján megnyitja kapuját.

1993: Megszületik az első három egészséges lombikbébi a János-kórházban.

1996: Megkezdődik a férfi meddőség esetén használatos, a petesejtbe adott spermium mikroinjekciós (ICSI) alkalmazása.

1997: Megindul a petesejt-embriót védő tok, a zóna pellucida elvékonyításának programja (mechanikus asszisztált hatching). Októberben megszületik az első ilyen baba. Még ebben az évben indul a transzferre nem kerülő embriók programvezérelt fagyasztásos tárolása.

1998: Magyarországon elsőként itt vezetik be a lézeres asszisztált hatchinget (LAH), amely a tapadási sikerarányt rohamosan növelni kezdi.

1999: A BMC elsőként alkalmazza a Gardner-féle táptalajjal az embriók 4-5-6 napos tenyésztését (blasztociszta-kultúra).

2002: Bevezetik azt a technikát, amellyel a petesejtben az örökítőanyagot hordozó osztódási orsó láthatóvá tehető (spindle view).

2005: Megszületik az első olyan magyar baba, aki fagyasztott petesejt felengedése után fogant.

1992–2013: 15 ezer IVF-et, 3200 fagyasztott petesejttranszfert, 9 ezer inszeminációs kezelési ciklust követően több mint 5 ezer gyermek látja meg a napvilágot.

Ezek a cikkek is érdekelhetik