2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Portré A következő lépés Európa felé

A következő lépés Európa felé

2011-09-11 07:38 Forrás: EGSZ 2007/5. -- Radnai Anna
1996
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Dr. Boncz Imre PhD a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Központ stratégiai igazgatója, tanszékvezető egyetemi docens, címzetes egyetemi tanár (BCE). Az egészség-gazdaságtan iránti érdeklődése egyidős orvosegyetemi diplomájával.

Dr. Boncz Imre itthon és külföldön végzett tanulmányai és az egészség-gazdaságtan területén végzett kutatásai hiteles véleményformálóvá és szakterülete meghatározó személyiségévé avatták. A Pécsi Tudományegyetem struktúrájáról és fejlesztési terveiről beszélgettünk. Nézeteit európai tapasztalatokkal és példákkal támasztotta alá. Az achívumunkban szereplő, még 2007-ben készült interjú ma is érvényes részleteit villantjuk fel.

– Milyen tanulmányok és munkakörök vezettek mai szaktudásához?
– Meghatározó élményeket és erős alapokat a Ferences Rend esztergomi iskolájában, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban kaptam, ahol 1987-ben érettségiztem. 1993-ban szereztem meg első diplomámat a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Az egészségügyi közgazdaságtannal és az egészségügyi menedzserképzéssel akkori munkahelyemen, szintén a POTE keretein belül kezdtem foglalkozni. A szomszédos Jannus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán közgazdasági szakoklevelet szereztem, majd 1996-1997-ben világbanki ösztöndíjjal Hollandiába, a Rotterdami Egyetemre utaztam, ahol tanulmányaim végén master of science oklevelet kaptam. A Pécsi Orvostudományi Egyetemet 1999-ben magam mögött hagyva Szombathelyre költöztem, ahol a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója lettem. Itt gyakorlatilag adminisztratív tevékenységet folytattam: munkám fő célja az volt, hogy az egészségügyi ellátásban szereplő szakemberek és intézmények finanszírozása rendben történjék. Ezután az egészségügyi szakterület vezetője lettem az OEP nyugat-dunántúli régiójában: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyékben. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állományába 2001-ben kerültem, a szakmapolitikai főosztály vezetőjeként tevékenykedtem, ahol stratégiai elemzési kérdésekkel foglalkoztam. Munkaköröm a rendszer számadatok szerinti elemzéséből, stratégiai értékeléséből, és a feladatok irányainak meghatározásából állt. Életem ezen szakasza 2006 őszéig tartott, ezután visszatértem a Pécsi Tudományegyetemre, a néhai Orvostudományi,- és Jannus Pannonius egyetemek integrációjaként létrejött intézménybe. Jelenleg az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ igazgatója, valamint az Egészség-gazdaságtani Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszék tanszékvezető egyetemi docense vagyok. Az oktatás mellett stratégiai fejlesztési kérdésekkel foglalkozom.

– Milyen területeken végeznek kutatásokat?
– A kutatások az egészségügy gazdasági vonatkozásainak határterületi kérdéseit feszegetik. Egyik témánk az onkológiai betegellátásra vonatkozik, ezen belül a szervezett onkológiai szűrővizsgálatok: az emlő-, a méhnyakrákszűrés és a vastagbél daganatok szűrésének gazdasági vonzatait és költséghatékonyságát vizsgáljuk, eredményeinket rendszeresen publikáljuk. Másik nagy területünk a finanszírozási rendszer elemzése – elsősorban a finanszírozás makrogazdaságtani összefüggéseinek eredményességi oldalával foglalkozunk, különböző költségvetési, fiskális mutatók alapján – többek között a HBCS típusú rendszer hatásait vesszük górcső alá az egyes intézmények, megyék és régiók szintjén.

– Kutatási eredményeik mennyiben támasztják alá a napjainkban zajló egészségpolitikai intézkedéseket?
– A szűrővizsgálatoknál, például a szervezett emlőszűrés vagy a méhnyakrákszűrés elindításakor figyelembe vették kutatási eredményeinket. A finanszírozással, így például a Teljesítény Volumen Korláttal (TVK) kapcsolatos kutatásainknak nem igazán volt érdemi hatása. Munkánk eljutott az illetékesek asztalára, de eredményeinket egyenlőre nem látjuk tükröződni a döntésekben. Reményeink szerint a következő évben már figyelembe veszik elkészített anyagainkat, bár nem vagyok különösebben optimista ezzel kapcsolatban.

– Milyen új igények merülnek fel Magyarországon az egészségügy gazdasági mutatókra hagyatkozó menedzselésével kapcsolatban?
– Hazánkban e szakmának sokáig egyáltalán nem volt modern tudományos megalapozottsága. Bár a 70-es 80-as években is jelen volt mint egészségügyi szervezéstan, de a szakemberek alapvetően más problémákra fókuszáltak és más metodikák szerint dolgoztak akkoriban. Érdemi előrelépés a 90-es évek közepén történt, mikor egy világbanki program keretében 25-30 magyar fiatal lehetőséget kapott arra, hogy különböző nyugat-európai egyetemeken sajátítsák el a szakmai alapokat. Néhányan Hollandiába mentek – ahol én is tanultam –, mások Angliába, Spanyolországba vagy Franciaországba, olyan egyetemekre, ahol nemzetközi szinten űzik és tanítják ezt a tudományt. Ezekből a fiatalemberekből áll a mai magyar szakembergárda magja.

– Könnyen megtalálták a külföldön szerzett szaktudás helyét a hazai viszonyok között?
– Az orvosszakmai szabályok nagyon jól működnek például egy új gyógyszer kifejlesztése és piacra dobása közti időszakban. Az egészségügyi gazdaságtan területein sokkal kevésbé kiépült a rendszer, bár az Európai Uniós csatlakozás következtében elengedhetetlenné vált a szakma jelenléte. A jogharmonizáció keretében honosítani kellett az Unió transzparencia direktíváját, és ennek megfelelően a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának meghatározásakor megkövetelték az egészségügyi gazdaságtani elemzéseket. Az ágazat egyéb területein azonban még nincsenek ilyen típusú előírások, csupán kísérletek és elképzelések vannak erre vonatkozólag. Egy gyógyszer befogadása azonban nem legfelső szintű egészségpolitikai döntés.

A törvényalkotás szintjén az egészség-gazdaságtan tudományos ismereteit és bizonyítékait nem, vagy adott esetben csak nagyon halványan veszik figyelembe. Az Egyetemen ugyanakkor már tanszékek és kutatócsoportok alakultak a szakma oktatása és a kutatómunka céljából – az egészségügyi gazdaságtan Magyarországon is önálló tudományág lett. Kutatási eredményeinket rangos, impact faktoros külföldi folyóiratokban publikáljuk. A szakma meghonosításának következő lépcsője a tudományág beépítése az államigazgatási egészségpolitikai döntéshozatalba.

– Hogyan hasznosítja az OEP-nél szerzett tapasztalatokat jelenlegi munkakörében?
– Az OEP-nél végzett stratégiai elemző munkáim egyike a magyar rendszer elemzésére volt. Számos hiedelem él a magyar egészségügyi rendszerben azzal kapcsolatban, hogy hol magas és hol alacsony az igénybevétel, mekkorák a költségvetési számok, sokat költünk-e rá vagy keveset. Elemzéseinkben számokat veszünk alapul, hogy el lehessen kerülni a sejtésekre alapozott véleményalkotást. A külföldi tapasztalatokat minden esetben figyelembe vettük. Ha egy országban vizitdíjat, ágyszámleépítést vagy gyógyszerár-támogatási változásokat vezetnek be, akkor fontos, hogy az illetékesek a várható hatásokkal is tisztában legyenek.

Arra volna szükség, hogy Magyarországon is kialakuljon az elemzésekre alapozott döntéshozatal kultúrája. Külföldi tanulmányaim során megismert konzulenseim nemzetközi elismertségnek örvendtek. Hollandiában meghatározó jelentőséggel bírt, hogy ez a két szakember miként vélekedik egy-egy egészségpolitikai döntéssel kapcsolatban. Hazánkban még meg kell teremteni a szakma véleményformálás szervezeti kereteit.

A magyar közigazgatásban gyakran előfordul, hogy a miniszter elképzelését pár napon belül valósítják meg, ezt az ad hoc jellegű, tűzoltó munkát a tudományos igényességű kutatás nem tudja támogatni. Egy feladatra koncepcionálisan felkészülni több hónapos kutatást igényel, viszont amint az ágazatvezetők hasznosítani kezdik az így szerzett tapasztalatokat, a türelem meghozza gyümölcsét.

– Melyik reformlépést tartja leginkább tökéletlennek?
– A Teljesítmény Volumen Korlátot 2004-ben vezettek be. A bevezetést egy valós probléma, a fokozott teljesítmény pörgetés indokolta. A járóbeteg-intézmények és a kórházak erőteljesen megnövekedett teljesítményét az OEP-kassza már nem tudta finanszírozni. A kiinduló helyzet felmérése tehát reális volt. A probléma kezelésére számos lehetőség lett volna, melyek közül a TVK-ra esett a választás. Megjegyzem, hogy szakmai szabályozással, a szakmai irányelvek erőteljesebb hangsúlyozásával és számonkérésével is orvosolni lehetett volna a helyzetet, de ez egy bonyolultabb, nagyobb erőforrást igénylő és időben is hosszadalmasabb folyamat lett volna. Az egyszerű gyors megoldást: a Teljesítmény Volumen Korlátozást is lehetett volna jól, vagy legalábbis jobban csinálni. Hazánkban azonban 2003-ban megállapították, hogy mennyi lesz a következő évben ez a bizonyos korlát, majd leosztották az intézményekre. A TVK-kat 2003-ban állapították meg, anélkül, hogy nyomon követték volna az egyes kórházakra gyakorolt hatását. Több publikációban is beszámoltunk arról, hogy a különböző kórházak különbözőképpen reagáltak. Volt, aki azt mondta, hogy „ennyi pénzünk van, tehát ennyi beteget fogunk ellátni: beosztjuk, ütemezzük és amelyik páciens nem fér bele, azt tovább küldjük“. Egy városi kórháznak megvan rá a lehetősége, hogy a hozzá érkező beteget tovább küldje a megyei kórházba, a megyei kórház átirányíthatja a betegeket a regionális központként működő egyetemre. Az egyetemeknek – ahová a problémásabb betegek kerülnek – nincs hova hátrálniuk. A hazai TVK-rendszer tehát azért bukott meg, mert nem követték nyomon a betegmozgásokat, és ebből következőleg a szükséges korrekciók is elmaradtak. Egyébként a TVK ismert eljárás, számos országban jól is tudják alkalmazni.

– Docensként és igazgatóként bemutatná a Pécsi Tudományegyetem struktúrát, az itt zajló oktatást és a kutatási tevékenységet?
– A Pécsi Tudományegyetem Magyarország legrégibb egyeteme: 1367-ben alapították. Az akkori felsőoktatási intézmény létesítése egy „pécsi projekt“ keretében zajlott, melyet a város akkori püspöke, Vilmos szervezett. A fejlesztési programot Nagy Lajos király is támogatta. Nem sokban különböztek a 700 évvel ezelőtti események a maiaktól. A magyarok akkor is elküldték a projekt terveit Európába, hogy az illetékes vezetők véleményezzék az anyagot. V. Orbán pápa volt az akkori európai közösség egyik feje. A Pécsi Egyetem alapító okiratában a következőket válaszolta: „Pécs a tudomány magvainak terjesztésére különösen alkalmas.“

Így kezdődött az egyetem története, mely végigkísérte a város életét több száz éven át. Ma az Európai Unió fejlesztési programjai hivatottak továbblendíteni e folyamatot. Az Egyetem oktatási tevékenységét tekintve a karok száma most már tíz, az országban Pécsett a legnagyobb a hallgatói létszám, több mint 30 ezer fő. A magyar nyelvű orvosképzés mellett angol és német nyelven is folyik az oktatás, nagyon sok külföldi hallgató jön hozzánk szerte Európából. Az utóbbi időben a norvég és a svéd hallgatók száma nőtt, de a világ minden sarkából érkeznek diákok. A képzési paletta széles: az egészségügyi képzések családján belül a orvostudományi, egészségtudományi, gyógyszerészi és fogorvosi képzéseken vehetnek részt, de műszaki, bölcsész, természettudományi, művészeti, közgazdasági és jogi diplomát is lehet szerezni a Pécsi Tudományegyetemen. Kutatási tevékenységünk ennek megfelelően heterogén, hiszen minden szakterület a maga profiljában saját kutatási módszerei szerint dolgozik. Egy ilyen nagy, több karú és sok profilú intézményen belül adottak az interdiszciplináris kutatások keretei. Betegellátási tevékenységét tekintve az egyetem az ország egyik legnagyobb kórháza. A jelentős betegforgalomhoz viszonylag magas finanszírozás tartozik. A Pécsi Tudományegyetem a Dunántúl meghatározó egészségügyi intézménye, komoly regionális vonzáskörrel bír: Dél-Dunántúlról, vagyis Baranya-, Somogy- és Tolna Megyékből, de Nyugat-, és Közép Dunántúl Megyéiből is számos speciális ellátást igénylő beteg érkezik hozzánk.

– Milyen helyet foglal el az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ az Egyetem struktúrájában?
– Az Orvostudományi és Egészségtudományi Koordinációs Központ a néhai Pécsi Orvostudományi Egyetem kereteit fogja össze. Ehhez a centrumhoz tartozik az Általános Orvostudományi Kar, ahol az orvos, fogorvos és a gyógyszerész képzés folyik. Reményeink szerint idővel a fogorvos és a gyógyszerész képzés is önálló karon valósulhat meg. Az egészségtudományi karon ápolókat, dietetikusokat, védőnőket, gyógytornászokat és egészségbiztosítási szakembereket képzünk. Ma már egyre több helyen lehet egyetemi végzettséget szerezni ezekben a szakmákban is. A Pécsi Egyetemen tavaly óta lehetőség van arra, hogy az egészségügyi szakdolgozók is doktoráljanak. A Koordinációs Központ harmadik eleme a Klinikai Központ, ahol a klinikai betegellátás zajlik.

– Az egészségügy területén együtt van jelen a munkanélküliség és a szakember-hiány.
– Az orvosi pályán a szakosodást tekintve két szempont adódik: az egyik, hogy a friss diplomás orvos milyen szakterületet válasszon, a másik, hogy melyik városban dolgozzon. Vegyünk például egy, a Pécsi Tudományegyetemen végzett orvost, aki Pécsett szeretne sebész lenni, a hat éves képzés végeztével azonban nem talál sebész állást a városban. Dönthet úgy, hogy elmegy sebésznek egy másik városba, vagy ha preferenciája a helyszínre vonatkozott, és mindenképp Pécsen kíván dolgozni, akkor kénytelen másik szakterületet választani. A pályán levőknél már más a helyzet. Egy egészségügyi reform során azt elvárni, hogy valaki, aki március 31-kén még a régi munkahelyén operálta betegét, április 1-jén állítson teherautót lakása elé, pakolja fel rá az otthonát, a tetejére a családot és induljon el az ország másik végébe – ez egy illuzórikus elképzelés. Hogy várhatják el épp az orvosi munkaerőtől hogy mobilis legyen, amikor a megszorításoknak köszönhetően az ország valamennyi területéről hiányzik mobilitás? Magyarországon bizonyos területeken – például az egyetemi központokban – kiemelkedő az orvosellátottság. Előfordul az is, hogy a szakorvosok egy adott területre tömörülnek – a fogorvosok esetében az osztrák határszél ellátottsága jól példázza ezt a jelenséget. Egyre több helyen lépnek fel lokális hiányszakmák, melyekre helyi megoldásokat kell találni. Az országos egészségpolitika szintjén jelenleg a szakorvosképzés van terítéken, az állam ki akar vonulni a szakorvosképzés finanszírozásából. Helyzetünktől függetlenül látok logikát a tervben, de nem az egészségügyi reform idején, mikor azt hirdetjük, hogy az orvosok képezzék át magukat. Ilyen időkben fizetőssé tenni az átképzést, groteszk megközelítés.

– Pécsett milyen célok kapnak prioritást a fejlesztések során az oktatás, a kutatás és a betegellátás területeit tekintve?
– Bízunk abban, hogy – úgy mint 700 évvel ezelőtt – a mai pécsi projekt is támogatást talál a megyében, az országban és Európában. Az Egyetem nemzetközi hírének és versenyképességének fenntartásához elengedhetetlenek a fejlesztések. A városban három tulajdonoshoz tartoznak az egészségügyi intézmények: a Pécsi Tudományegyetem a Magyar Államé, a Megyei Kórház a Baranya Megyei Önkormányzat tulajdona, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának is van járóbeteg-szakrendelője. A betegellátásra vonatkozó elképzelések fő célja, hogy ezen intézményeket integráljuk: a jelenleg működő 26 telephely helyett minél kevesebb épületben valósíthassuk meg a korszerű betegellátást. Az első és optimális elképzelés szerint zöldmezős beruházásként építettünk volna egy európai szintű, új egészségügyi intézményt, amely rendelkezett volna mindazokkal az orvosszakmai, építészeti és műszaki előnyökkel, melyek egy XXI. századi kórházat jellemeznek. A kormányzati tervek a projektre szánt összeggel kapcsolatban azonban állandó változást mutatnak. Volt 60-70 milliárdos elképzelés, mely 30-40 milliárdosra, majd 20 milliárdosra csökkent, a végén már 12 milliárd forint körüli összegről volt szó. Jelen állás szerint reméljük, hogy bár több elemből, több pályázati forrásból, de 26-30 milliárd forint közötti összeget tudunk szerezni, így a 26 telephely 5, 6 vagy 7 épületre redukálható. A tudományos és az oktatási vonalon egy tudásközpont kiépítésére törekszünk, a jövőben itt zajlanának a természettudománnyal kapcsolatos kutatások. A fejlesztés ennek megfelelően az Általános Orvostudományi Kart, az Egészségtudományi Kart, a Természettudományi Kart és a Pollák Mihály Műszaki Főiskolai Kart érinti. Oktatási infrastruktúránk sajnos 20-30 évvel ezelőtti szinten van, a kiemelkedő képzési kínálat és a nemzetközi népszerűség ellenére. Az egyetem felelősége, hogy hatásosan fogalmazzuk meg koncepcióinkat a döntéshozók felé, de legalább ekkora a kormányzati oldal felelőssége is, hogy felismerje a pécsi kutatás, oktatás és betegellátás körülményeinek fejlesztésével járó országos hasznot. A klinikai projektünket például csak szétszabdaltan, 4-5 különböző pályázat keretében tudjuk megvalósítani. Egyrészt pályázhatunk az egyetemi és a klinikai célú fejlesztésekre, külön pályázatot képez az integrációs törekvés, a harmadik komponens a sürgősségi betegellátás, a negyedik pedig az onkológiai ellátás. Nehéz lesz az egyetemnek és a kormányzatnak egyaránt úgy ütemezni ezeket a fejlesztéseket, hogy a betegellátás zavartalanul folytatódhasson, hiszen az építkezés során egy-egy klinika betegforgalmát valahová át kell tudnunk helyezni. Ez jelenti majd a legnagyobb kihívást, de bízunk a sikerben. Az építkezés nyilván mindenkinek kellemetlenséget fog okozni, de a végén együtt élvezhetjük a fejlesztések eredményeit.

Összességében tehát optimista vagyok a Pécsi Tudományegyetem jövőjével kapcsolatban, a helyi erőfeszítések töretlen elszántságot mutatnak a fejlesztésekre, és reméljük, hogy el is nyerjük az ehhez szükséges forrásokat.

 

 

Pályakép

Dr. Boncz Imre 1987-ben érettségizett a Ferences Rend esztergomi iskolájában (Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium). 1993-ban végzett általános orvosként a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1996-ban közgazdasági szakoklevelet szerzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. Világbanki ösztöndíjjal a rotterdami egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1997-ben Master of Science fokozatot kapott (Erasmus University Rotterdam, The Netherlands Institute for Health Sciences). 2002-ben Európai Unió szakértő diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán. 2007-ben tudományos minősítést (Ph.D. fokozat) nyert a Pécsi Tudományegyetemen. Több külföldi egyetemen vett részt tanulmányúton, kredit pontos kurzuson (University of Oslo, University of Cambridge, University of Ghent, Karolinska Institute Stockholm, Katholieke Universiteit Nijmegen, Maastricht Limburg University). 1993–1999. között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán dolgozott, jelenleg az Egészségtudományi Kar Egészség-gazdaságtani, Egészségpolitikai és Egészségügyi Menedzsment Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. Oktatási területe az egészségügy finanszírozása, egészségbiztosítás, népegészségügy. 1999–2006. között az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál dolgozik, kezdetben a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, a Nyugat-Dunántúli Egészségügyi Területi Főosztály vezetőjeként Szombathelyen, majd az OEP Szakmapolitikai és Koordináló Főosztály főosztályvezetője Budapesten. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi- és Egészségtudományi Koordinációs Központ stratégiai igazgatója és a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

egészségpolitika ,