2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet Az utolsó polihisztorok egyike – Krepuska Géza-portré

Az utolsó polihisztorok egyike – Krepuska Géza-portré

2012-12-01 07:30 Forrás: Orvosok Lapja 2012/11. -- Czompó Judit
2474
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


63 éve, 1949. október 15-én hunyt el Krepuska Géza fül-, orr-, gége szakorvos, aki a Szent István és a Szent János Kórházban hosszú évtizedeken keresztül gyógyította a betegeket.

 

 

Hazánkban ő alkalmazott először fényképezőgépes mikroszkópot, illetve ő volt az első magyar nyelvű fülészeti egyetemi tankönyv (Fülgyógyászat, 1936) szerzője. Főorvosi hivatása, és tanszékvezető egyetemi tanársága mellett földbirtokos és szőlőnemesítő, bazaltkőbánya-tulajdonos és -igazgató is volt. Emellett pedig fényképezett, vadászott, ásványtannal foglalkozott, illetve brácsán is játszott, és nevelte kilenc gyermekét. Mindezeket – orvosi hivatásához hasonlóan – nagy odaadással művelte. Ráadásul ez csak néhány azon tevékenységek közül, amelyek az orvosgenerációk sorát oktató, a fülészetet európai szintre emelő orvos nevéhez köthetők, aki az utolsó polihisztorok egyike volt.

Az orvosi pályára lépők gyakorta híres orvosdinasztia sarjaként választják e nehéz és felelősségteljes, mégis oly szép hivatást. Olykor éppen fordítva történik, egészen más családi háttérrel bírnak, majd a természettudományok iránti vonzódás, vagy egy példakép hatására lesznek orvosok. Így volt ez Krepuska Géza esetében is.

Apja, Krepuska János évtizedeket szolgált a gödöllői koronauradalom, majd a Cséri família pestszentlőrinci birtokán. A gazdasági alkalmazottként dolgozó János elvette (a bécsi születésű) polgári származású Elwanger Johannát, akitől két gyermeke született, 1861-ben Géza, majd négy évvel később Lajos. A két fiú hamar félárvaságra jutott. Édesapjuk a hatéves Gézát és kétéves Lajost testvéréhez, Moosz Sámuelnéhez vitte le Ipolymagyariba. Így került Géza a Losonc melletti apró településre, a pestszentlőrinci híres „vörös házból”, amelyet édesapja halála után a körülötte lévő szőlővel együtt megvásárolt. Az itt omladozó, körkilátós, erkélyes Gloriette az ő segítségével újult meg.

Krepuska Géza példaképe Mihálkovics professzor volt, ezért is tűzte ki életcélul az orvoslást. Orvostanhallgatóként vonzódott az anatómiához. Reichert mikroszkópján, amit édesapjától kapott 1885-ben, bakteriológiai és fülszövettani vizsgálatokat végzett, magyar és világviszonylatban is elsőként! (A legenda szerint a fiatal orvosnövendék lakása környékén bizony kevés kutya és macska futkosott, mert mind Krepuska szikéje alatt végezték.) A kezdet persze nem volt könnyű a Szent János Kórházban fizetés nélküli orvosként dolgozó Krepuska számára.

Hogy megélhetését biztosítsa, nem csak a Munkásbiztosítónál tevékenykedett (helyettes körzeti orvosként) hanem a Fehér Kereszt Gyermekkórház konziliáriusaként is. 1897-től az Új Szent János Kórházban, majd főpolgármesteri kinevezéssel fülész rendelőorvosként ismét az István Kórházban praktizál (1900–1911). Mivel korábban nem volt önálló fülészeti ambulancia és fülészeti osztály, így a betegeket az osztályos főorvosok hozzájárulása után vizsgálták. Műtét esetén megvárták, amíg egy műtő kiürül, illetve műtéti asszisztenst és altatóorvos „kölcsönöztek”. A Rókusban már különálló fülgyógyászati és gégészeti klinika működött, ahová külföldről is jöttek a betegek Krepuskához, aki nem csak a fülgyulladások esetén használt, új operációs technikákat, de az agytályog műtéteket is elsőként dolgozta ki. Krepuskát 1898-ban habilitálták egyetemi magántanárrá. Orvosnemzedékek sorát ismertette meg a fülgyógyászat szépségeivel. E tantárgy akkor még nem volt kötelező.

Néhány elképesztő adat: Krepuska több mint százezer beteget gyógyított, hatezer agyműtétet végzett el. Saját eredményeiről is tartott bemutatót, a „magyar orvosi Nobel-díj”, a Balassa-emlékérem átvételekor (1932) „A labyrithus gennyes gyulladásáról 302 eset kapcsán” c. előadása óriási siker volt. Halála előtt 3 évvel, 1946-ban még az „Otolaryngologia Danubiana” háromnyelvű tudományos folyóiratban publikált. 1897-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, e megbízást 40 éven át látta el. A Rókus Kórházban 72 éves koráig vezette a tanszéket, az Üllői Úti I. Számú Sebészeti Klinikán közel a 80-hoz is a katedrára állt, ahová tanítványai közül (Germán Tibor, Tamási Pál, Verzár Gyula) szép számmal léptek, köztük Kelemen György is, aki később Bostonban és Los Angelesben lett professzor, az otohisztopatológia világhírű művelője. Krepuska fia, István szintén fülgyógyász lett. Unokája, Jakó Géza professzor operált először a világon lézerrel, a „kulcslyuksebészet” bevezetése is az ő nevéhez köthető.

Fritsch Ottó, aki anyai ágon unokája dr. Krepuska Gézának, egy néhány évvel ezelőtti kiállításon, amely a magyar Otológiai Szakosztály alapító tagjának, elnökének és örökös tagjának életművét méltatta, így emlékezett meg rokonáról: „Büszkén mondhatom: abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy metszettem szőlőt Krepuska Gézával. Emlékszem, halála előtt két évvel még a Szarvas csárdától gyalogosan kijárt a péteripusztai birtokára”. Mint ismert, Krepuska Gézának igen nagy érdemei voltak a magyarországi homoki szőlőkultúra elterjesztésében, elfogadtatásában, illetve a filoxérának ellenálló fajták meghonosításában. Krepuska hálás betegei – ismervén kertészeti szenvedélyét – gyakran különleges szőlővesszőket hoztak a professzornak, akinek a családi krónikák szerint a cabernet magyarországi elterjesztése köszönhető. A szőlőfajták nemesítéséhez megvásárolta a mai pestszentimrei terület egyik homokdombját. Itt építette fel testvére, Krepuska Lajos építészmérnök tervei alapján a szőlészet házát. (A legenda szerint Budapest régi macskakő-burkolatú utcáihoz felhasznált alapanyag a professzor somoskő-macskalyuki bazaltbányájából érkezett. Többen úgy vélik, hogy az elnevezés és a híres slágerben elhangzó szöveg: „macskaköves út” is a bánya nevéből ered.) Krepuska értékes ásvány-kőzettani gyűjteménnyel büszkélkedhetett, ami a második világháború alatt sajnos megsemmisült.

Annak ellenére, hogy Krepuska Géza sohasem foglalkozott politikával, hiszen számára a szaktudás volt a döntő, mégis egy fontos történelmi esemény kapcsolható a nevéhez: a Magyarország javára megítélt egyetlen visszacsatolás Trianon után. Ahogy ez Pándy Tamás: Krepuska Géza életműve c. könyvéből kiderül, az Antant-delegáció angol tisztjét, aki gyógyíthatatlan fülbetegségben szenvedett, Krepuska operálta meg sikeresen. Hálából Somoskőújfalu és Somoskő, a két színmagyar település – ahol a professzor birtokának egy része is feküdt – ismét „hazatérhetett”.

A 89 éves korában elhunyt professzor munkásságát számos emléktábla – Pestszentimrén 1991 áprilisa óta pedig már sétány is – őrzi. 2007-ben – posztumusz – Pestszentimréért Díjban részesült, 2008-ban „Pestszentlőrinc–Pestszentimre Díszpolgára” címet kapta az első és talán az utolsó otohisztopatológus Magyarországon.

Ezek a cikkek is érdekelhetik