2017. október 21. szombat, Orsolya napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Novemberben történt

ANNO – Novemberben történt

2013-12-14 07:26 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Czompó Judit
7381
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

107 éve, 1906. november 8-án emigráns szülők gyermekeként megszületett George Wald, aki egyetemi tanulmányait a New York-i egyetemen fejezi be (1927), majd a Columbia egyetem hallgatója lesz, ahol Selig Hecht professzor kutatási asszisztenseként tevékenykedik. Wald 1932-ben szerzi meg doktorátusát, majd ösztöndíjasként két évig Otto Warburg mellett dolgozik Berlinben, a látás fiziológiáját, a retina biokémiáját, biofizikáját kutatva. A retina fotokémiai folyamatait vizsgálva elsőként azonosítja az A-vitamint. Később – szintén ösztöndíjasként – Paul Karrer mellett dolgozik Zürichben, majd Otto Meyerhof laboratóriumában, Heidelbergben, ahol folytatva korábbi kutatásait, vizsgálja a színérzékelés mechanizmusát is, kimutatja, hogy az A-vitaminnak milyen fontos szerepe van a szemben, hiszen minden egyes fényingernél erre a vitaminra van szükség a rodopszin látóbíbor előállításához.

A látás folyamatában fontos szereppel bíró retinal nevű vegyületet felfedezője, George Wald számos díjjal büszkélkedhet. 1939-ben Eli Lilly-, 1953-ben Lasker-, 1959-ben Rumford-, 1967-ben pedig a Paul Karrer-díj mellett az Ives-díjat is átvette. Ez utóbbit az Amerikai Optikai Társaság nyújtotta át a neves biofizikusnak, aki a szemben létrejövő elsődleges élettani és kémiai látási folyamatok területén tett felfedezésekért, Ragnar Arthur Granittal és Haldan Keffer Hartline-nal együtt 1967-ben kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat.

George Wald – aki 1948-ban a Harvard egyetem biológiaprofesszoraként dolgozott, egészen pályája végéig – több tudományos társaságnak is tagja volt (American Academy of Arts and Sciences in Boston, American Philosophical Society, American Society of Biological Chemists), 1950-ben pedig a Nemzeti Tudományos Akadémia választotta tagjai közé. A neves biológus és biokémikus – aki egyébként vegetáriánus volt –, akit több egyetem is díszdoktorává fogadott (Yale, New York, McGill, Wesleyan) 1972-ben így nyilatkozott: „Nem akarok Istenben hinni. Ezért azt választottam, hogy abban hiszek, amiről tudom, hogy tudományos képtelenség: az evolúcióhoz vezető spontán keletkezésben.”

George Wald 1997. április 12-én hunyt el.

 

227 éve, 1786. november 16-án hunyt el Hatvani István, akit szülei eredetileg papi pályára szántak. Hatvani végül – nemcsak hazánkban, de külföldön is – elismert oktató és orvos lett, igazi polihisztor, aki a papi hivatás mellett fizikával, kémiával, matematikával, földrajzzal, botanikával, irodalommal foglalkozott, és elsajátította a görög és a héber nyelvet is. Csillagászként az égbolton 1769-ben feltűnt üstökösről értekezett, 1770-ben pedig az északi fényről írt szakcikket, amely egy külföldi tudományos folyóiratban is megjelent. A bázeli egyetemen fizikát, filozófiát és orvostudományt hallgató Hatvani, aki 1747-ben teológiából doktorált, egy évvel később pedig megszerezte az orvosdoktori oklevelet, diplomamunkájának ezt a címet adta: A betegségeknek az arckifejezésből való meghatározása. Az orvosi fakultást egyébként mindössze 15 hónap alatt végezte el dr. Emanuel König professzor irányítása alatt, mindezt persze kivételes emlékezőtehetségének is köszönhette.

Hatvani sokat utazott (Zürich, Heidelberg, Marburg, Hollandia). Az orvosi praxisához köthető útjain készített feljegyzéseiből könyvet is írt. Három hónapig látogatta Musschenbroek kísérletifizika-óráit, matematika-, kémia- és botanika-előadásokat hallgatott. Bár Leiden városa is jól fizető tanári állást ajánlott neki, ő visszatért szeretett hazájába, és tovább oktatta a Debrecenben tanuló ifjúságot. Igazi szaktekintély lett, aki olyan kiválóságokat nevelt fel, mint például Tessedik Sámuel, Sárvári Pál, vagy Weszprémi István. Óráin – eltérve az akkori oktatási formától – különös kísérletekkel kápráztatta el hallgatóságát, olyan általa vásárolt gépek segítségével, mint például a dörzselektromos gép, a statikus elektromosság előállítására szolgáló elektrofor, vagy a vetítőgép „őse”, a laterna magica.

Jókai Mór és Mikszáth Kálmán mellett – akik a már említett kísérletek nyomán „A magyar Faustként” örökítették meg Hatvani alakját – Arany János is írt Debrecen híres tanáráról ekképpen: „Ki fekete könyvben olvas, S kohán arannyá válik a vas. Mi sors vár rád a csillagokban, A csíziónál tudja jobban, Bölcsek kövét régóta birja, Nap- s holdfogyatkozást megírja.”

Hatvani professzor, aki hazánk első iskolaorvosa is volt, intézi a Kollégium, valamint főfelügyelőként a gyógyszerárak ügyeit, 1752-ben megnyitja a betegek pénztárát, külön kórházi alapot létesít, amely lehetővé teszi a betegszobák berendezését, és ápolószemélyzet tartását. Debrecen három orvosa közül legtöbben őt keresik fel magas rangú betegek is, akik értékes ajándékokkal – melyekről később végrendeletében Hatvani külön intézkedett – honorálták a professzor gyógyítását.

Ezek a cikkek is érdekelhetik