2018. április 21. szombat, Konrád napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Szeptemberben történt

ANNO – Szeptemberben történt

2013-10-12 07:29 Forrás: Orvosok Lapja 2013/9. -- Czompó Judit
1383
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

 

118 éve, 1895. szeptember 24-én született André Frédéric Cournand, aki a párizsi Sorbonne-on kezdi meg orvosi tanulmányait, amelyet az első világháború szakít félbe. Katonai szolgálatának leteltével visszatér az egyetemre, ahol 1925-ben kap orvosi oklevelet. Cournand – aki disszertációját a sclerosis multiplex kórképéről írta – doktorátusát 1930-ban szerzi meg. Egy évvel korábban, 1929-ben egy fiatal német medikus, Werner Forssmann egy tükör segítségével saját magán hajt végre jobbszívfél-katéterezést. Forssmann merész vállalkozásáról „A jobb szívkamra szondázása” címmel, a Klinische Wochenschrift című lap közölt cikket. Forssmann később, 1931-ben állatokon folytatja a kísérleteit, amikor is szívkatéter segítségével röntgenkontrasztanyagot juttatott a szívbe, hogy a szív üregeit megvizsgálhassa. Ám a berlini sebész addigi munkássága akkor teljesedett ki igazán, amikor a francia születésű, de 1941-ben immáron amerikai állampolgárként tevékenykedő Frédéric Cournand, és a szintén amerikai Dickinson Woodruff Richards – a Columbia Egyetem Belleveu kórházában elvégzett több mint három évtizedes kutatómunka és kísérletezés után, melyben nemcsak a szív perctérfogatát állapították meg, hanem a kettős lumenű katéterrel a nagy véredényekben és a szívüregben lévő nyomásviszonyokat is, – a klinikai vizsgálatokban biztonságosan alkalmazható szívkatéterezés kidolgozásáért és a keringés kóros elváltozásainak területén tett felismerésekért 1956-ban (Cournand, Forssmann, Richards) megosztva megkapják az orvosi-élettani Nobel-díjat.

Cournand – aki a szívkatéterezésről úgy vélte, kis rizikóval járó beavatkozás – 1951-ben már professzorként tevékenykedik, 1958-ban pedig a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja, továbbá több szakfolyóirat (Physiological Reviews, The American Journal of Physiology) szerkesztőbizottságában is dolgozik, számos tudományos társaság tiszteletbeli (Swedish Society for Internal Medicine, Swedish Cardiac Society, British Cardiac Society) tagja, valamint a neves szaklap, a Circulation alapítója.

Cournand nagy sportrajongó volt, kutatómunkája (a légzés fiziológiája és fiziopatológiája, a tüdő kórélettana) mellett mindig szakított időt kedvenc sportágaira: a futballra és a teniszre. Sőt, az amerikai fiziológus – francia és amerikai hegymászóklubok tagjaként – bakancsban, hátizsákkal és biztosítókötéllel felszerelkezve gyakran nekivágott a meredek hegycsúcsoknak. Talán ezen sportok is hozzájárultak ahhoz, hogy Cournand magas kort ért meg. A híres orvoskutató 93 éves korában hunyt el, 1988. február 19-én.

 

160 éve, 1853. szeptember 16-án Rostockban megszületett Albrecht Kossel, aki a középiskolában szerette meg a botanikát és a kémiát. A Német Egyetemen, Strasbourg-ban 1877-ben kapja meg orvosi diplomáját, majd megkezdi tudományos kutatómunkáját. A kórvegytan megalapítója, Felix Hoppe-Seyler hatására dönti el, hogy biokémiával fog foglalkozni. Strasbourg-ban a biokémiai tanszéken, a már említett szaktekintély kutatási asszisztenseként dolgozik, majd az Élettani Intézetben, Berlinben. Kossel, aki főként a sejtmagok, a sejtváz fehérjéinek (hiszton, pepton, protemin, tubulin, aktin) vizsgálatára koncentrált, kémiai jellegük feltárásán dolgozott, 1895-től Marburgban az Élettani Intézet professzora, majd igazgatója, 1901-től pedig Heidelbergben irányítja a Fehérjekutató Intézetet. Kutatási területének eredményeiről több szakmai lap közölt cikket (Zeitschrift für physiologische Chemie) de számos szaklapnál szerkesztőként és társszerzőként is dolgozott. 1879-ben kezdett el foglalkozni az akkoriban izolált nukleinekkel (nukleoproteidekkel). Kimutatta, hogy e molekulák egy fehérje- és egy nem-fehérje-részből (nukleinsavból) állnak. Kossel, tanítványai segítségével hidrolízissel és más kémiai módszerekkel (1885-től kezdve) 6 éven keresztül elemezte a nukleinsavakat. Így bukkant rá a DNS-ben és az RNS-ben található nukleobázisokra: az adeninre, a citozinre, a guaninre, a timinre, és az uracilre, amely az RNS-ben a timint helyettesíti az adeninnel szemben. Szintén Kossel nevéhez köthető a hisztidin nevű aminosav (1896), és az agmatin felfedezése is. A kétkötetes „Az emberi test szövetei és mikroszkópos vizsgálatuk” című főműve, melyet két munkatársával (Behrens, Schieerdecker) közösen írt, 1889-ben és 1891-ben is megjelent.

Többek között Cambridge, Dublin, Edinburgh, Greifswald és Ghent egyeteme is tiszteletbeli doktorává választotta a molekuláris biológia előfutáraként is emlegetett Kosselt, aki több tudományos társaság (Royal Swedish Academy of Sciences, Royal Society of Sciences of Uppsala) tagja is volt, és aki a fehérjék kémiájának vizsgálatában elért eredményeiért 1910-ben vette át a Nobel-díjat.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

orvostörténet ,