2018. május 20. vasárnap, Bernát, Felícia napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Októberben történt 2013

ANNO – Októberben történt 2013

2013-11-02 08:02 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Czompó Judit
1280
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

79 éve, 1934. október 17-én Madridban hunyt el Santiago Ramón y Cajal, Nobel-díjas spanyol anatómus, neurológus, hisztológiai szakember, aki az agyszövet mikroszkópos elemzésével megalapozta a modern idegtudományokat. Cajal 1873-ban szerez orvosdoktori címet a zaragozai egyetemen, majd katonaorvosként szolgál a spanyol hadseregben. 1874-ben csatlakozik egy kubai expedícióhoz, ahol a maláriával és a TBC-kórral közelebbről is megismerkedik.

Az idegtudományok atyjának is nevevezett neves szaktekintély rajongott a művészetekért, maga is jól festett, és kiváló kézügyességgel rendelkezett. Jegyzeteihez, és több száz tudományos munkájához (A gerincesek retinája, Degeneráció és regeneráció az idegrendszerben, Kézi általános anatómiai patológia, Szövettan, Tanácsok a tudományos vizsgálatokhoz) – melyek többek között angolul, franciául és németül is megjelentek – remek rajzokat készített. Az agysejtről készült precíz, pontos illusztrációit, a XXI. század orvostanhallgatói még ma is megcsodálhatják az orvosi tankönyvek hasábjain.

Cajal, aki a barcelonai, a madridi és a valenciai egyetem professzoraként tevékenykedett, és több tudományos társaság tagja is volt, 1902-ben alapította meg a biológiai kutatóintézetet, amely – a professzor nyugdíjazása után – 1923-ben vette fel Cajal nevét.

A neves neurológus – akit többek között Würzburg és Cambridge is tiszteletbeli orvosporfesszorává fogadott – az olasz tudóssal (Camillo Golgi) megosztva kapott Nobel-díjat 1906-ban idegrendszer-szerkezeti kutatásaikért.

Az orvostudományok mellett Cajal a szépirodalommal is megpróbálkozott, amikor is Vacation story címmel öt tudományos-fantasztikus történetet magában foglaló könyvet írt, Dr. Bacterium álnéven. A spanyol agykutató – akiről egyébként aszteroidát is elneveztek (117413 Ramonycajal) – bronz mellszobrát idén májusban avatták fel Budapesten, a Thaly Kálmán utca és Vendel sétány sarkán lévő téren. A Ferencvárosban helyet kapott műalkotás éppen szemben áll az idegtudományok másik kiválósága – Szentágothai János – szobrával.

 

96 éve, 1917. október 8-én született Robert Rodney Porter brit biokémikus, akit Karl Landsteiner „The Specificity of Serological Reactions” című munkája inspirált arra, hogy egész életét az immunológiai kutatásoknak szentelje. Évtizedes kutatómunkáját a II. világháború szakította félbe, amikor is hat éven keresztül a brit hadsereg tagjaként, többek között Algériában, Ausztriában, Görögországban és Olaszországban teljesített szolgálatot, egészen az őrnagyi rangig emelkedve.

Mint ismert, Robert Rodney Porter az amerikai Gerald Maurice Edelmannal megosztva vette át a Nobel-díjat 1972-ben. A két tudós egymástól függetlenül dolgozott. Mindketten a vérben keringő antitestek kémiai szerkezetét vizsgálták. A pennsylvaniai egyetem orvosi karán végzett Edelman a szervezetbe bekerült mikroorganizmusok, illetve általuk termelt anyagok hatására megjelenő védőanyagok közül – hosszú éveken keresztül – az immunglobulin G (IgG) fehérjefrakcióval foglalkozott. Az immunvédekezésben fontos szerepet játszó fehérje teljes aminosav-összetételét 1969-re tárta fel. Míg Edelman az antitestek négyláncú modelljének egészét vizsgálta, Porter a fragmentációs technikával külön-külön tanulmányozta őket.

Porter a liverpooli egyetemen 1939-ben fejezte be a tanulmányait, majd 1948-ban a cambridge-i egyetemen doktorált, tanítómesterei között ott volt a Nobel-díjas Frederick Sanger is. Az angol biokémikus az antitest molekuláját két enzimmel (papain, pepszin) hasította, majd felvázolt egy Y alakú modellt, amelyet egy kettős – könnyű és nehéz – láncpár alkotott. Vizsgálódásai során kiderítette, hogy az Y szárában lévő hosszú (nehéz) láncok az antitestek bizonyos tulajdonságaiért, míg a rövid (könnyű) láncok a kötődésért felelősek. Ezen kutatások – melyek során az immunglobulin szerkezetét, és annak működését írta le az immunvédekezés során – nagyot lendítettek a jövőbeni immunológiai vizsgálódások menetén.

Az 1960-67-ig a londoni egyetem immunológiaprofesszoraként dolgozó Porter – aki 1967-ben fogadja el a biokémia professzora címet az oxfordi egyetemen, ahol több mint 15 évig dolgozik – munkásságának nemcsak a klinikai diagnosztika, de a klinikai terápia is nagyon sokat köszönhet. A neves brit biokémikus – aki 1948-ban nősült, és feleségével két fiút és három lányt nevelt – autóbaleset során hunyt el 1985-ben.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

orvostörténet ,