2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Októberben történt

ANNO – Októberben történt

2012-11-02 08:26 Forrás: Orvosok Lapja 2012/7-8. -- Czompó Judit
1998
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

101 éve, 1911. október 18-án hunyt el az első intelligencia-teszt megszerkesztője, Alfred Binet. A francia pszichológus – Alfredo Binetti néven látta meg a napvilágot Nizzában, iskoláit azonban – szülei válása után – már Párizsban végezte el, ahol művész anyja mellett ifjú éveit töltötte. Jogi diplomával a kezében (1878) úgy gondolta, ő is apja nyomdokaiba lép, és megkezdi tanulmányait a híres Sorbonne Egyetemen, ahol a pszichológiában merül el leginkább. John-Martin Charcot irányítása alatt hamarosan a Salpétriére Hospital munkatársa lesz, később a Pszichológiai Laboratórium kutatójaként – 1894-től pedig egészen haláláig (1911) igazgatóként tevékenykedik. Bár Charchot mellett hipnózissal is foglalkozott, és több téma is izgatta, érdeklődése hamar az intelligencia felé fordult.

Franciaországban az 1900-as években indult el a tankötelezettség, ám az ottani iskolák hamar rájöttek, hogy nem minden nebuló képes teljesíteni az új tantervben szereplő követelményeket, ezért Binet felkérést kapott a francia kormánytól, hogy alkosson meg egy olyan egységes rendszert, amellyel a kevésbé jól teljesítő, gyengébb képességű gyerekek is hamar kiszűrhetők. Természetesen – szó sem volt szegregációról – ez a teszt, amivel mérhető az intelligenciaszint, amellyel Binet előállt – szigorúan felzárkóztató céllal született meg. Binet meggyőződése volt, hogy az intelligencia nem veleszületett „változtathatatlan” jellemző, hanem fejleszthető. Saját módszerével – amit mentális orthopédiának nevezett – leginkább tanulni tanította meg a gyerekeket, mert úgy vélte, így azok szellemi teljesítménye javul, s ezáltal intelligenciaszintjük is növekszik.

Kutatási eredményeit – mint köztudott – két lánya megfigyelésére alapozta. Binet feladatokat állított össze minden korcsoport számára. A gondosan megszerkesztett feladatlapokon a vizsgáló lépcsőzetesen haladt felfelé – a legutolsó helyesen megoldott feladatsor jelezte a gyermek mentális korát. A Théodore Simonnal kifejlesztett kérdőíves módszerøfőként a tanult információkra koncentrált, mint a matematika, vagy az irodalom. Binet azonban olyan mentális képességekre is fókuszált, mint a figyelem és a memória. Bár a Stanford-Binet „lépcsőzetes” intelligenciaskála még ma is használatos, és Binet tesztje a modern IQ-tesztek alapjává vált, a francia pszichológus mindig is azt hangsúlyozta, hogy az intelligencia-teszt nem tökéletes módszer.

380 éve, 1632. október 24-én megszületett Antonie van Leeuwenhoek holland természettudós, a mikrobiológia megteremtője, akinek olyan felfedezéseket köszönhetünk, mint például a vörösvérsejtek, az infusoriák, az egysejtű organizmusok, a baktériumok, a hímivarsejtek, vagy a harántizmok rostjai. A Warmondban töltött iskolai évek után Leeuwenhoek egy ideig nagybátyjával élt Benthuizenben, majd az 1600-as évek közepétől kezdve 6 évig kereskedősegédként dolgozott. 1654-ben visszatért Delftbe, ahol városi tisztsége mellett Antonie a huszonéves fiatalember immár saját rövidáru-kereskedésében is szorgoskodott. Később a csődbe ment híres holland festő, Jan Vermeer – akinek a Leány gyöngy fülbevalóval c. festményt is köszönhetjük – vagyongondnoka lett.

E temérdek feladat mellett még maradt ideje kedvenc foglalatosságára, a lencsecsiszolásra is. E mesterséget – amit még 1668 előtt tanult ki – jól hasznosította az első mikroszkópok megépítésénél a delfti „szatócsboltos”, aki kíváncsi lévén gyakorlatilag megfigyelt mindent, amit a nagyító alá lehetett helyezni (hajszál, rovar, bőr, vér, esőcsepp), pontosan leírva a látottakat. (Azt, hogy a baktériumok hővel elpusztíthatók – saját foglepedékének vizsgálata során – például már Pasteur előtt felfedezte.) Ám a rajzhoz nem volt tehetsége, ezért felfogadott egy illusztrátort, hogy leírásaihoz ábrákat rajzoljon. Leeuwenhoek minden tudományos képzettség nélkül több mint 400 mikroszkópot készített. Ezek az „egyszerű” eszközök – amelyekből sajnos alig tíz maradt fenn – tulajdonképpen csak erős nagyítók voltak, ahol az egyetlen lencse fókuszának beállításához két csavar szükségeltetett. Használatukhoz nemcsak jó megvilágítás kellett, hanem sok-sok türelem is. Van Leeuwenhoek a híres holland fiziológus, Reinier de Graaf révén vette fel a kapcsolatot az Angol Királyi Tudós Társasággal, ahová 50 éven keresztül küldte leveleit, amelyek mikroszkopikus megfigyeléseinek másolatait tartalmazták. A legkorábbi feljegyzéseit 1693-ban küldte el, amit a Philosophical Transactions of the Royal Society adott ki.

Az utolsó néhány levelében saját betegségéről (a rekeszizom helytelen mozgásáról) küldött részletes, pontos leírást.A tudós első felesége (Barbara de Mey) öt gyereket szült. Amikor Barbara meghalt, Leeuwenhoek újranősült, elvette Cornelia Swalmiust, aki még egy gyermekkel ajándékozta meg a mikrobiológia atyjának tekintett tudóst, aki 90 évesen hunyt el, 1723. augusztus 26-án.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

orvosportré ,