2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – novemberben történt

ANNO – novemberben történt

2012-11-17 12:25 Forrás: Orvosok Lapja 2012/11. -- Czompó Judit
1409
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

 

121 éve, 1891. november 14-én Allistonban (Ontario, Kanada) megszületett Frederick Banting, aki az inzulin felfedezéséért 1923-ban nyerte el a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Banting, miután befejezte tanulmányait a Torontói Egyetemen, az első világháború alatt a kanadai hadsereg orvosaként szolgált, majd a háború után visszatért Torontóba, ahol ortopéd sebészként dolgozott. 1920 júliusától pedig már a kanadai Londonban praktizált orvosként. Mindezek mellett endokrinológiát oktatott az egyetemen (University of Western Ontario). 1920. október 31-án, orvosi folyóiratok olvasása közben jött rá arra, hogyan is lehetne izolálni a hasnyálmirigy szekrétumát. A kanadai orvos felfedezéséig a cukorbetegség rengeteg halálos áldozatot követelt, sokan vesztették el látásukat, végtagjaikat, hisz szervezetük nem volt képes az inzulin termelésére. Banting diáktársa is e betegség áldozata lett. Többek között ezért is vette fel a harcot ellene Banting és dr. Charles Best – aki akkor még orvostanhallgatóként segítette Banting kutatásait. Számos, kutyákon végzett kísérlet után készült el az immár emberi felhasználásra szánt – a hasnyálmirigyből kivont – inzulin, amellyel lehetővé vált a cukorbetegség gyógyítása. A szérumot először a 14 éves Leonard Thompson kapta meg, aki e szer által tért vissza a diabéteszes kómából. Ahogy az 1923-as Nobel-díj átvételekor Banting köszönőbeszédében elhangzott: ez a felfedezés nem gyógyítja, de megfelelően kezeli az eddig kezelhetetlen betegséget. Azt talán kevesen tudják, hogy Bantingot a cukorbetegség mellett a rák problematikája, az agy és a mellékvesék működése is foglalkoztatta. Az 1934-ben a Brit Birodalom Lovagja címmel kitüntetett orvos különböző kutatási projektekben vett rész, a világ első G-ruhája –amely a repülőgép-pilótáknak segít a nagy sebesség elviselésében – is az ő nevéhez köthető. Egyes feltételezések szerint 1941-ben azért utazott Angliába, hogy meggyőzze kollégáit a biológiai fegyverek gyártásáról, amelyeket egy esetleges német invázió fenyegetésekor bevethettek volna. Ám gépe Új-Fundland partjainál lezuhant. Mielőtt belehalt saját sebesülésébe (1941. február 21.) még ellátta a pilóta sebét. 1991 óta az ő születésnapján rendezik meg minden évben a Nemzetközi Diabétesz Világnapot.

180 éve, 1832. november 26-án a New York-i Oswegóban Alva és Vesta Walker ötödik lányaként megszületett Mary Edwards Walker, a nők egyenjogúságáért küzdő amerikai orvosnő, aki élete során számtalan törvényjavaslatot nyújtott be a nők szavazati jogával kapcsolatban, részt vett a szüfrazsett-mozgalomban, és egész Amerikát, Nagy-Britanniát bejárta a nők jogairól, egészségügyi témákról, ruhareformról szóló előadásaival, továbbá a háborúban szolgáló ápolónőknek próbált meg törvényben rögzített támogatást kiharcolni. Lelkes előadásának hatására lett orvos Elisabeth Garrett Anderson is, akit Anglia első női polgármestereként ismerünk. Mary édesapja hitt a gondolatszabadságban és a nemek egyenlőségében, így minden segítséget megadott lányainak (Mary, Aurora, Luna, Vesta, Cynthia) – hogy a farmon elvégzett munka mellett – tanulhassanak is. Így az akkoriban szokásos fűzőt Marynek sosem kellett hordania. Mary egyébként is úgy vélte, az abroncsok és fűzők kényelmetlenségük mellett egészségtelenek is. Mindig is férfias öltözetet kedvelte, amely később a „védjegyévé” vált. Büszke volt rá, hogy többször is letartóztatták, mert „férfinak adta ki magát”. Még az Albert Miller fiziológussal kötött esküvőjén is nadrágot és férfikabátot viselt. Házassága után is megtartotta saját nevét. (Mivel a ruhareform kapcsán rengeteg írása jelent meg, a Nemzeti Ruhareform Társaság konvenciójának tagjai közé választotta, 1860-ban.)

Tanári diplomáját 1852-ben vette át, majd rögtön tanítani kezdett. Apja orvosi könyvei igen hamar felkeltették érdeklődését a szép hivatás iránt, ezért a tanításból keresett pénzen beiratkozott a Syracuse Orvosi Főiskolára, amely az első és egyetlen olyan amerikai iskola volt, ahol nők is tanulhattak. Diplomáját 1855-ben kapta kézhez, majd férjével együtt a New York-i Rome-ban kezdett praktizálni. Mivel akkoriban az emberek idegenkedtek a női orvosoktól, pályája döcögve indult el. Munkája mellett könyvet is írt, többek között férje hűtlenségéről és válásukról is. A Bull Run-i csatát követően, 1861 nyarán Washingtonba ment, hogy katonaorvosként szolgálja hazáját. Miután elutasították, önként csatlakozott a sereghez mint orvossegéd. 1865-ig csatatereken szolgált: saját egészségét feláldozva sebesülteket gyógyított, az amputálások számát igyekezett csökkenteni (52. gyalogezred, Ohio). Még fogságba is esett, sőt kémkedéssel is meggyanúsították, de fogolycserével sikerült kiszabadulnia. Hivatalos – fizetést kapó – katonaorvos csak a polgárháború vége felé lett, leszerelése után azonban az özvegyeket megillető nyugdíjnál is kevesebb kapott. 1865. november 11-én aztán Andrew Johnson elnök a Kongresszusi Érdemrend katonai kitüntetést adományozta Mary Walkernek, aki az egyetlen hölgy a mai napig, aki ezzel az érdemrenddel rendelkezik. Érdekesség, hogy később (1917) a Kongresszusi Érdemrend adományozásának szabályozásának felülvizsgálatakor vissza akarták venni azt. Az indok az volt, hogy e kitüntetés csak valódi, ellenséges környezetben végzett háborús cselekedetért jár. Mary Walker azonban azt sosem adta vissza. Halálig (1919. február 21.) büszkén viselte kitüntetését. Kiemelkedő bátorsága, hazafisága, önfeláldozása és a hazája iránt elkötelezett megingathatatlan lojalitásának elismeréseként végül Jimmy Carter megerősítette Mary Walker kitüntetését, 1977-ben. Mary Edwards Walker 2000-ben került be a Női Hírességek Csarnokába (Seneca Falls, New York).

Ezek a cikkek is érdekelhetik