2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Márciusban történt

ANNO – Márciusban történt

2013-03-23 08:23 Forrás: Orvosok Lapja 2013/3. -- Czompó Judit
1447
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

60 éve, 1953. március 22-én hunyt el a Bókay-iskola egyik kiválósága, Flesch Ármin. A csecsemő- és gyermekgyógyászat terén nemzetközi hírnevet szerzett egyetemi magántanár az angolkór, a reumás láz (chorea minor) és a tüdőgyulladás gyógyítása terén is kiváló eredményeket ért el. Bókay Jánossal és Ifj. Bókay Jánossal közösen írt tankönyve – amely mérföldkő a magyar gyermekgyógyászat történetében – 1912-ben jelent meg. E fontos kiadványt, amelyből orvostanhallgatók ezrei tanultak, tanulnak – még három további kiadás követi (1916, 1921, 1925). A Madarász utcai Gyermekkórház története szinte összefonódik a kor legismertebb gyermekgyógyászáéval, aki pályáját a Stefánia Gyermekkórházban, a Gyermekklinikán kezdi. Budapest önkormányzata úgy döntött, hogy az 1917-ben alapított, de csak tízévi előkészület és két év építkezés után megnyíló intézmény élére a már nemzetközi elismertséggel büszkélkedő, kiváló szaktekintélyt, Flesch Ármint állítja, aki 10 éven keresztül 1926-ig a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely (a mai Heim Pál Gyermekkórház) egyik osztályvezető főorvosaként dolgozott. Mint ismert, az 1920-as évek elején a hazai gyermekegészségügy bizony messze elmaradt az európai átlagtól. A gyermekkórház tényleges megnyitása előtt három évvel az 1926-ban kinevezett Flesch jól ismerte a kor híres külhoni intézményeit is, az ott szerzett tapasztalatait összegezve segített az építésnél. Így „született meg” a fővárosi Madarász utcai Gyermekkórház, amelyről a Gyermekvédelem című lap 1929-ben így írt: „A főváros határtalan áldozatkészséggel és a legnagyobb szeretettel gyökeresen átalakította az épületet, a barakkszerű épületrészeket lebontatta és helyükbe a mai modern követelményeknek minden tekintetben megfelelő szép osztályt emelt.” Az, hogy az épület minden tekintetben (külső, belső, felszereltség, stb.) megfelelt az akkor követelt legmagasabb színvonalnak, főként Flesch Árminnak köszönhető. Tudását, tapasztalatát, ismertségét felhasználva azon munkálkodott, hogy jobbá tegye az életkörülményeket, növelje az általános higiéniai színvonalat, ezzel szorítva le a csecsemőhalálozást, amely hazánkban az évek során egyre emelkedett, 1915-ben már elérte a 27%-ot, míg Anglia és Franciaország jóval alacsonyabb (14% körüli) értékeket mutatott. Flesch professzor a háború után nem dolgozhatott kórházigazgatóként, de emberi és szakmai tekintélyének köszönhetően nem került a „mellőzöttek” közé. A „tudományos irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeit” rendkívüli tanári címmel ismerték el a koalíciós időkben. Főorvosként folytatta gyógyító munkáját a Péterfy Sándor utcai Kórház- Rendelőintézetben. Flesch Ármin tagja volt a Gyermekgyógyászat c. szaklap szerkesztőbizottságának és a Gyermekgyógyászat Szakcsoportnak. Az 1947-es New York-i nemzetközi gyermekgyógyász kongresszuson ő vezette a megjelent magyar orvosküldöttséget. Az orvostudományok kandidátusa fokozat mellett az „Érdemes orvos” címet is elnyerte.

159 éve, 1854. március 15-én egy 13 gyermekes család első fiúgyermekeként Hansdorfban megszületett Emil Adolf von Behring, aki elsőként vehette át az orvosi Nobel-díjat 1901-ben a szérumterápia terén végzett munkájáért, különösen annak a diftéria elleni alkalmazásának elismeréseként. Behring katonaorvosként diplomázik (1878) Berlinben, majd évekig hadisebészként dolgozik. Mielőtt a berlini Higiéniai Intézetben (Robert Koch asszisztenseként) kifejleszti a diftéria és a tetanusz elleni szérumterápiát, hosszú éveket tölt el a tuberkulózis tanulmányozásával, számos vizsgálatot, kutatást végez a témában. Első publikációi 1882-ban jelennek meg. A neves bakteriológus, 1893-tól Halléban, majd két évvel később Marburgban a higiénia professzoraként tevékenykedik. Mivel anyagi érdekeltséget szerzett a színezékgyártó Farbwerke Meister, Lucius und Brüning cégnél (Höchst), így sikerült laboratóriumot kapnia, ahol sikerrel folytathatta tovább tuberkulózissal is kapcsolatos kutatásait (szarvasmarha-tuberkolózis elleni vakcina kidolgozása). Sok-sok laboratóriumban eltöltött idő után a japán Kitasato Shibasaburóval közösen kidolgozott technika segítségével kimutatta, ha egy betegséggel fertőzött állat vérszérumát injekciózzák be egy másik állatba, akkor passzív immunizálás érhető el. E technikát később a diftéria megelőzésére is alkalmazta. A diftéria-antitoxin alkalmazása a betegség kezelésében 1892-ben vált gyakorlati módszerré. Az immunológia megalapítójának is tekintett bakteriológus – aki 1896-ban nősült és feleségével (Else Spinola) hét gyermeket neveltek – 63 éves korában Marburgban hunyt el 1917. március 31-én.

Ezek a cikkek is érdekelhetik