2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Júniusban történt

ANNO – Júniusban történt

2013-07-06 07:49 Forrás: Orvosok Lapja 2013/6. -- Czompó Judit
1257
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

 

111 éve, 1902. június 16-án az orvos végzettségű Thomas Henry és a zongorista Sara Handy McClintock harmadik leánygyermekeként megszületett Barbara McClintock. Édesanyja egészen más jövőt szánt neki, ő azonban hajthatatlan volt, sohasem házasodott meg, egész életét a tudománynak szentelte. A Cornell Egyetemen diplomázik botanikából (1923-ban BS, 1925-ben MA), majd ugyanitt 1927-ben a PhD fokozatot is megszerzi. McClintock azon kevés tudósok egyike volt, aki a kukorica citogenetikáját kutatta. E területre – annak ellenére, hogy az idő tájt csak keveseket foglalkoztatott – nőként bizony nehéz volt „betörnie”. Laboratóriumban töltött hosszú éjszakák során azt vizsgálta, a kukorica szaporodása során miként változnak a kromoszómák, melyek vizualizálására új technológiát fejlesztett ki. Továbbá – mikroszkópos vizsgálatokkal – alapvető genetikai szabályokat bizonyított, mint például a meiózis alatti átkereszteződéses genetikai rekombinációját, vagyis a kromoszómák információcseréjének folyamatát. Az ő fáradságos munkája révén született meg a kukorica első géntérképe! A kromoszómarégiókat fizikai jellegzetességekkel hozta kapcsolatba. A genetikai információ tárolásában bebizonyította, hogy a telomer és centromer koromoszómarégióknak igen fontos szerepük van. Felfedezte a transzpozíciót, majd segítségével megfejtette, hogy a gének a különböző fizikai tulajdonságokat mi módon kapcsolják be és ki. E tárgykörben kidolgozott elméleteit az 1950-es évekig számos tudományos lapban publikálta, ám 1953-ban kutatásai és azok alkalmazhatósága tudományos szkepticizmusba ütközött, így felfedezései egy ideig nem jelenhettek meg, azokat csak szűk tudományos körben osztotta meg néhány kollégájával. Mindezek mellett genetikát oktat (1936–41 közt) a Missouri Egyetemen, amely több másik egyetemmel (Yale, Harvard, Cambridge, Rockefeller) együtt díszdoktori címet adományozott a neves professzornak, aki kiterjedt citogenetikai és etnobotanikai kutatást végzett a dél-amerikai kukoricafajták területén. A genetika történetének fontos nőalakja 1944-ben kapott kutatási ösztöndíjat. Ő lett a harmadik nő, akit megválasztottak a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává, illetve egy évvel később az Amerikai Genetikai Társaság első női elnökévé. 1957-ben McClintock két alapítvány (National Science, Rockefeller) segítségével Közép- és Dél-Amerikában számos kukoricafajtát gyűjtött, vizsgált és különféle evolúciós jellemzőket írt le. 1967-ig kutatott és professzorként oktatott (Cold Spring Harbor Laboratory, New York). Nyugdíjazása után, egészen haláláig fáradhatatlanul dolgozott. McClintock számos díjat kapott (Wolf Prize of Medicine, National Medal of Science). Utóbbit Richard Nixon elnök nyújtotta át 1971-ben. Életművét a MacArthur Alapítvány 1981-ben ismerte el. Szintén ebben az évben vette át az Albert és Mary Lasker-díjat is. 1983-ban pedig a génáthelyeződés (transzpozíció) kutatásért megkapta az orvosi Nobel-díjat. E kategóriában a mai napig az egyetlen nő, aki nem megosztva vehette át e magas kitüntetést. Barbara McClintock 90 éves korában a Huntington Kórházban hunyt el, 1992. szeptember 2-án.

152 éve, 1861. június 20-án született Sir Frederick G. Hopkins, angol biokémikus, aki a vitaminok felfedezéséért – Christian Eijkmannal közösen, 1929-ben kapta meg a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Hopkins megállapította, hogy az állatoknak és embereknek az egészségük megőrzéséhez a zsírok, fehérjék, ásványi sók és a szénhidrátok mellett másféle anyagokra is szükségük van. E kiegészítő anyagokat később (1912) Kazimierz Funk nevezte el vitaminoknak. A tudomány iránti szeretetét könyvkereskedő édesapjától örökölte. Édesanyjától kapott első mikroszkópján sokat vizsgálódott, ám a természettudományok mellett az irodalom is érdekelte. Sokáig hezitált a két terület között, végül a természettudomány győzött, így Hopkins a Londoni Egyetem Külsős Programján és a Guy’s Kórházban (ezen intézmény a King’s College London Orvostudományi Karának része) kezdte el felsőfokú tanulmányait. Írói vénája azonban későbbi tudományos munkáinak olvasmányos szövegeiben sokszor felbukkan. 1894-ben kapta kézhez orvosi diplomáját, majd 1898-ig négy éven keresztül a Guy’s Kórház fiziológiai és toxikológiai részlegén tanul. (Szintén ebben az évben nősül. Felesége Jessie Anne Stevens két lánnyal ajándékozza meg.) 1907-ben Hopkins és Sir Walter Fletcher közösen azt fejtegették, hogy a munkavégzés során az izomban tejsav halmozódik fel. Ezen tanulmányukkal az izom-összehúzódás modern kémiai magyarázatának alapjait fektették le. A triptofán izolálása (1901), illetve szerkezetének azonosítása kiemelkedő jelentőségű volt a tudomány világában. 1902 és 1914 között a Cambridge-i Egyetem Kémiai Fizikai tanszékének docense, majd ugyanitt a biokémia professzora címet is megkapta. Cambridge-i tanítványai közé tartozik a neurokémia úttörője, Judah Hirsch Quastel. Hopkinst 1925-ben ütötték lovaggá, a Royal Society elnöki címét pedig 1931-ben nyerte el. Sir Frederick G. Hopkins 86 esztendős korában hunyt el, 1947. május 16-án.

Ezek a cikkek is érdekelhetik