2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Januárban-februárban történt

ANNO – Januárban-februárban történt

2013-03-02 07:50 Forrás: Orvosok Lapja 2013/1-2. -- Czompó Judit
1256
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

91 éve, 1922. január 19-én hunyt el a hazai elmeorvosi iskola egyik megteremtője, Lechner Károly, aki pesti és bécsi tanulmányok után orvosként diplomázott 1873-ban, majd egy évvel később sebész-, szülész- és szemészmesteri oklevelet szerzett. Két éves külföldi tanulmányútja (Bécs, Berlin, Párizs, Zürich) alatt ismerkedik meg Európa neves ideg- és elmegyógyászaival (Charcot, Wundt), akik nagy hatással voltak munkásságára. A német származású polgári család Károly mellett még két fiút nevelt. Gyula jogot tanult, ám a szobrászat, a festészet mindig is jobban érdekelte, de az irodalom sem állt távol tőle, hisz ott találjuk Madách Imre: Az ember tragédiája c. művének német nyelvre fordítói között. A középső fiú, Ödön nevéhez számos egyedi stílusú hazai középület terve fűződik (Cifra Palota, Kecskemét; Iparművészeti Múzeum; Földtani Intézet, Budapest). Lechner Károly az álom, az emlékezés, a szuggesztió, a hallucináció problematikájával, a tudatállapot-változásokkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Orvosi szakíróként és pszichológusként megalkotja önálló reflexelméletét. A Pavlov által később igazolt idegélettani törvényekre is ő világít rá először. Az általa szerkesztett cephalograph (koponyamérő eszköz) – amely elnyerte az 1900-as Párizsi Világkiállítás nagydíját – pedig új tudományos mérőeszközként lép a tudósok szolgálatába.

Lechnert 1889-ben kérték fel a kolozsvári egyetem (amelynek 1897-ben már rektora) elmekórtani tanszékének vezetésére. Ezt a tisztséget – megalapozva az erdélyi idegkórtani kutatásokat – 30 évig töltötte be. Báró Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter segítségével megkezdődött az új elme- és idegklinika építése (1901). Lechner fontosnak tartotta az elmebetegek testi és lelki jólétét, és azok érdekvédelmét, ezért az új, több pavilonos, 200 ágyas klinika kialakításánál arra törekedett, hogy különféle testi-szellemi foglalkozás, terápiás eljárás és megfelelő számú, képzett személyzet várja a betegeket. Lechner hat éven át Schwartzer Ferenc budai magán-elmegyógyintézetében (a lipótmezei országos intézet elődje) is dolgozott. Itt rendszeresítette nyolc oldalas, minden részletre kiterjedő kórlapmintáját. Vizsgálta a testi munka lelki életre gyakorolt hatását, e témakörről több mint 120 tanulmányt írt. Még 70 évesen is azon fáradozott, hogy a kolozsvári egyetem Szegedre költözhessen. Ez 1921. október 9-én sikerült. Szerető család sajnos nem várta az elme- és ideggyógyászati klinikai (a Pulcz utcai közkórház telkén álló) lakásában élő, betegeskedő dékánt, hisz első felesége, Anna (Schwartzer Ferenc leánya) és két gyermekük házasságkötésük után két évvel meghalt. Az elmeorvos második frigye (felesége unokanővérét vette el) sem volt szerencsés. Az ebből a házasságból született két fiú közül a műegyetemi vegyész adjunktus végzettségű Gedeon Galíciában halt hősi halált az I. világháborúban. A professzor élete a tanításban teljesedett ki. Az MTA levelező tagjaként „Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában” című székfoglalóját súlyos betegsége miatt már nem tudta elmondani. Két operáció és hosszú szenvedés után 1922. január 19-én hunyt el.

161 éve, 1852. február 26-án, egy 16 gyermekes családban született John Harvey Kellogg sebész. A tehetséges fiú középiskoláit egy év alatt végezte el. Eleinte tanári pályára vágyott, ám a White házaspár ösztönzésére (és anyagi segítségével) mégis dr. Trall hygieo-terápiás főiskolán kezdte meg tanulmányait (1872), ahol fél év alatt M.D. fokozatot szerzett, és közben megszerette az orvosi hivatást. Egy évet a Michigani Egyetemen töltött, utolsó éveit pedig – az ország egyik legfejlettebb intézményében – a New York-i Bellevue Kórház orvosi iskoláján végezte. 1875 nyarán tért vissza Battle Creek-be, ahol az Egészségügyi Reformintézetben dolgozott. Az ambiciózus orvos 1866-ban vette át igazgatói megbízatását. Ekkor még nem sejtette, hogy 67 éven át vezeti majd az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legnépszerűbb kórházát, a Battle Creek Szanatóriumot, amit 1877-ben még tovább bővített. A michigani adventista orvos az egészségcentrumába érkező betegeit, akik között G.B.Shaw, Sarah Bernhardt, és Henry Ford is megfordult, a gyomrukon keresztül gyógyította. A természetes gyógyterápia részeként a betegek gabonapelyhekből készült étkeket fogyasztottak, és naponta különféle testgyakorlatokat is végeztek. A diéta elkötelezett híve, 1900-ra a legismertebb hetednapi adventista John Kellogg „merész” terveit eleinte ugyanúgy kinevették, mint svájci kollégáját – a müzli kiötlőjét – Bircher-Brenner doktort.

A világszerte kedvelt kukoricapehely véletlenül született meg. (Bár a legendák szerint a sebész egyik emésztési panaszokkal küzdő betege, Charles Post ellopta a testvérpár ötletét.) John és Will egy adag búzát felejtett a vízben, amely teljesen átázott. Mivel nem akarták kidobni, ezért hengerelni kezdték, majd megsütötték. Később rájöttek, hogy a kukorica ezen eljárással sokkal ízletesebb pelyhet ad. Az ízesítésről a testvérek sokat vitáztak, a kiváló üzleti vénájú Will úgy vélte, cukorral még finomabb lenne a ropogós kukoricapehely, amelyből 1906-ra már egymillió dobozzal adtak el. A reklám már akkor is nagy úr volt. A termékek olyan hangzatos nevet kaptak, mint például (The Road to Wellville), Promenád a gyönyörbe. Ezen a címen egyébként Alan Parker készített remek filmszatírát a kukoricapehely feltalálójáról, Anthony Hopkins főszereplésével 1994-ben. Amikor színre lépett a konkurencia, a vegetarianizmus élharcosát már sokkal inkább az árvák, a munkanélküliek sorsa, a szexuális bűnök elleni harc, az új orvosi technológiák és a könyvkiadás érdekelte. John Kellogg – akinek az amerikaimogyoró-pasztát is köszönhetjük – mintegy 50 könyvet írt (Útmutató hölgyeknek, 1893; Ésszerű vízterápia, 1903; Egészség és teljesítmény, 1915, stb.). A „gabonapehely atyja” 91 évesen, tuberkulózisban hunyt el, 1943-ban.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

orvostörténet ,