2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet ANNO – Áprilisban történt

ANNO – Áprilisban történt

2013-05-04 07:00 Forrás: Orvosok Lapja 2013/4. -- Czompó Judit
1743
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok.

 

155 éve, 1858. április 19-én Budapesten megszületett ifj. Bókay János gyermekgyógyász, egyetemi tanár. Édesapja, id. Bókay János – aki nem mellesleg a himlőoltás országos irányítója volt – igazgatta a Stefánia Gyermekkórházat, vezetése alatt 1833-ra az intézmény már 144 férőhellyel bírt. Itt kezdte el pályafutását – apja áldozatos munkáját folytatva – az 1880-ban megkapott orvosdiplomával a zsebében az ifjabb Bókay, akinek a nevéhez nemcsak a hazai csecsemővédelem és a gyermekek kórházi ellátásának megszervezése, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának (1923), valamint az Orvosi Hetilap Gyermekgyógyászati mellékletének megalapítása fűződik, hanem a varicella (bárányhimlő) és a herpes zoster (övsömör) közti kóroktani összefüggés kimutatása és a poliomyelitis kórtanának (Heine-Medin-kór, gyermekbénulás) tisztázása is. (Mint köztudott, Magyarországon a torokgyík egykor igen sok áldozatot követelt, Mikszáth Kálmán fia, János is e betegség miatt halt meg.) A rettegett betegség, a diftéria intubációs kezelését, majd a szérumgyógyítását ifj. Bókay János vezette be, majd – nemzetközi felkérésre – a Behring-féle védőoltás hatását is ellenőrizte. A Stefánia Gyermekkórház főorvosi teendői mellett, 1885-től a gyermekgyógyászat magántanára, hét évvel később pedig rendkívüli tanára lesz, majd 1907-től – (a tanszék megszervezésétől) egészen nyugdíjazásáig a budapesti Pázmány Péter egyetem oktatója. A pediátria az ő működése idején lett kötelező szigorlati tantárgy. Az oktatás mellett különféle bizottságokban is tevékenykedett, többek között az első világháború utáni amerikai gyermeksegélyezési akció magyarországi irányításában elnökösködött, valamint a gyermekgyógyászat külföldön is elismert szaktekintélyeként tagja volt a lipcsei Jahrbuch für Kinderheilkunde című kiadvány négytagú szerkesztőbizottságának. (70. születésnapja tiszteletére a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde 38. összejövetelét Budapesten rendezték.) 1923-tól lett ifj. Bókay az MTA levelező tagja, rengeteg elfoglaltsága mellett az írásra is szakított időt. A csecsemők gyomor- és bélbántalmai című könyve 1897-ben, a Gyermekkórházi vénygyűjtemény pedig 1900-ban jelent meg. Flesch Ármin és Bókay Zoltán szerzőtársaival írt kötete (A gyermekorvoslás tankönyve) 1912-ben látott napvilágot először, amit további három (1916, 1921, 1925) kiadás követett. A gyermekorvostan történetének megírása mellett ifj. Bókay (aki maga is muzsikus volt, nemcsak zenekedvelő) több neves komponistáról is írt (Haydn emlékezete, 1906), műveiben foglalkozott Mozart halálának körülményeivel és Beethoven fülbajának eredetével, illetve a világ híres zeneszerzőinek koponyáival. A magyar csecsemő- és gyermekgyógyászat kiemelkedő alakjának Az orvosi és zenei kettős képességről és néhány kettős képességű orvosról című írása halála előtt négy évvel 1933-ban jelent meg.

184 éve, 1829. április 26-án született Christian Theodor Billroth német sebész, a modern gyomorsebészet megalapítója, aki svéd és német tanulmányok után 1852-ben Berlinben vette át az orvosi diplomáját, majd medikusi képzését tökéletesítendő számos neves európai egyetemre (Bécs, Prága, Párizs, London) látogatott el. Visszatérve Berlinbe, először Carl von Langenbuch tanítványa volt, később az Allgemeines Krankenhausban (bécsi főkórház) fősebészként dolgozik, és mint a Bécsi Egyetem sebészprofesszora oktatja a sebészet új generációját, akik között ott volt Jan Mikulicz-Radecki és William Halsted is. Az első nyelőcsőműtét (1871), majd az 1873-as gégeműtét mellett egy rákos daganat miatt elvégzett sikeres gasztrektómia (1881) tette világhírűvé a német sebészt, aki 1890-ig 41 ilyen műtétet hajtott végre, amelyből 19 végződött sikerrel. A legenda szerint a sebészt majdnem megkövezték Bécs utcáin, az első sikertelen gyomorcsonkolása után. A katonai sebészet iránt is érdeklődő (egykor Weissenburgban és Mannheimben is dolgozó) remek sebészi képességgel megáldott Billroth számos könyvet és tanulmányt írt a sebészet és a patológia tárgyában. A Die Allgemeine chirurgische Pathologie and Therapie című, 1863-ban írt munkája több kiadásban és nyelven is megjelent. A sebészet mellett Theodor Billrothnak a zene volt a másik szenvedélye. Kiválóan zongorázott és valódi hegedűvirtuóz volt. Számos híres (publikálás előtti) Brahms-mű szólalt meg azokon a zenei esteken, melyeket Billroth saját házában rendezett, közeli barátja, Johannes Brahms tiszteletére. A zeneszerző vonósnégyest (C-moll vonósnégyes, op. 51, No. 1) is dedikált a neves gyomorsebésznek, aki 1894. február 6-án hunyt el Abbáziában.

 

Ezek a cikkek is érdekelhetik