2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvostörténet A német medicina pápája – Rudolf Virchow-portré

A német medicina pápája – Rudolf Virchow-portré

2013-10-05 07:03 Forrás: Orvosok Lapja 2013/9. -- Czompó Judit
1566
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Híres orvosok

„A világ utálja a változást, mégis ez az egyetlen dolog, ami haladáshoz vezet.”

(Charles Franklin Kettering)
 

„Omnis cellula e cellula” – Rudolf Virchow, német anatómus, patológus e híressé vált tézise, miszerint „Minden sejt sejtből való”, több korábbi gondolkodó elméletét is megdöntötte. Vizsgálódásai során kiderítette, a sejt fejlődése nem egy amorf anyagból, blasztémából indul ki – ahogy Theodor Schwann állította, az öröklődő tulajdonságokat nem a vér közvetíti – ahogy azt egykor az antikvitás orvosai gondolták, hanem a sejt. Virchow nézete szerint a betegséget a sejtek működési zavara okozza. Az 1856-ban megjelent A fiziológiás és patológiás szövettanra alapozott sejtkórtan című írása „elsöpörte” a testnedvek egyensúlyáról szóló ókori tanítást, és a második bécsi iskola kiválósága, Karl Rokitansky betegség okairól szóló „krázistanát”.

Rudolf Virchow – aki sejtkórtanával a modern patológia alapjait rakta le – Lengyelország és Németország északi területeit magában foglaló Pomeránia tartományban – ahonnan Otto Lilienthal, a repülés úttörője és Hans Fallada író is származik – látta meg a napvilágot, 1821. október 13-án (Schievelbeinben), majd a Vilmos Császár Akadémián 1843-ban szerzett orvosi diplomával a kezében, a Charité kórtani részlegében kezdte meg kutatásait. A tudós arra is kereste a választ, hogy mi is a szervezet: „Az élő sejtek társadalma, parányi jól elrendezett állam a maga tartozékaival, magas hivatalnokaival és alárendeltjeivel, szolgáival és mestereivel, a naggyal és a kicsinnyel.” – állapítja meg Virchow, aki nemcsak az embólia és a trombózis patomechanizmusát tisztázza, de vizsgálja a fehérvérsejtek daganatos burjánzását. A kórkép elnevezése (leukémia) is tőle származik, valamint ő alkotta meg az általános patológia azóta is használt fogalmait (amyloidosis, corpora amilacea, nekrobiózis, neuroglia) is. Sejtkórtana a sejtek működését befolyásoló gyógyszeres kezelések kutatását is elindította, a gyógyszerek hatását máig is a sejtek „függvényében” vizsgálják. Továbbá olyan kórtani elváltozások is viselik nevét, mint például a Virchow-mirigyek, a Virchow-oedema. Orvostörténészként pedig a középkori leprakórházak történetét tárta fel.

De térjünk vissza az 1848-as évekre, amikor is a porosz kormány kérésére Virchow Felső-Sziléziába utazik, hogy az ott pusztító kiütéses tífusz okait feltárja. Részletes tudósításaiban nyíltan kimondja: nem pusztán a rossz higiéniai körülmények okozzák a lázat, sokkal inkább az analfabetizmus, a szegénység, a rossz gazdasági helyzet. Éles bírálatát és későbbi reformjavaslatait, melyek a „Medicinische Reform” című lapjában jelennek meg, nem fogadják „jól” a politikusok. Állásától megfosztva, 1849-ben Würzburgban egyetemi tanárként kezd új életet. A 28 éves patológus professzor fáradhatatlanul kutat és ír, 1854-ben jelenik meg kórbonctani kézikönyve. Közben családalapításra is jut ideje, 1850-ben veszi feleségül Rosalie Mayert, aki három lányt és három fiút szül. (Az 1852-es születésű Hans anatómus lesz.)

1856-ban Rudolf Virchow-t ismét Berlinben találjuk, ahol kórbonctant, általános kór- és gyógytant oktat, és az Új Kórtani Intézet igazgatói posztját is betölti. Tanítványai közt Robert Koch, és a fehérvérsejtek érfalon át történő vándorlását felfedező Julius Cohnheim is ott van. Virchow aki több tudományos társasággal tart kapcsolatot, sokat tesz a közegészségügyért is. A trichinózis kórokozójának felismerése nyomán kezdeményezésére bevezetik a kötelező hatósági húsvizsgálatot. Elkészíti Berlin vízmű- és csatornahálózatának terveit; felügyeli a város két nagy kórházának tervezését. Nővérképző iskolát nyit a Friedrichshain Kórházban; a megújítandó patológia „elfogadtatására” indítja el az „Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medizin” című lapot. A francia-porosz háborúban Tempelhofban felügyeli a katonai kórházat, vezeti a Porosz Ambuláns Szolgálatot, és gondoskodik a kórházi vonatok felszereltségéről is.

A gyors észjárású, több nyelven olvasó, kiváló emlékezőképességgel megáldott orvos-tudós, aki egyszerre több dologra is képes volt figyelni, az orvosláson kívül a régészettel, antropológiával is foglalkozott. Évtizedekig szerkeszti a Zeitschrift für Ethnologie, és a Nachrichten über Deutsche Altertumsfunde kiadványait. Több tanulmányt írt a törpenövésű, értelmi fogyatékos sérültek koponyájáról, alapító tagja a berlini (1869) majd két évvel később a német Antropológiai, Etnológiai és Őstörténeti Társaságnak. Heinrich Schliemann barátjaként Trója, Egyiptom ásatásain vesz részt. A Patológiai Múzeumot Berlinben több mint 20 ezer preparátummal gazdagította, ám ezek nagy része a város ostroma alatt megsemmisült.

A celluláris patológia megteremtője, a tudományok mellett a politizálást sem hagyta abba, 13 éven át (1880-tól) tevékeny tagja a birodalmi gyűléseknek. A porosz képviselőház tagja, a liberális nézeteket valló tudós, Bismarck ellenfele volt. A legenda szerint a birodalom kancellárja még párbajra is kihívta.

Tudományos eredményeit már életében világszerte nagy elismerés fogadta Virchow-t – aki hazánkban is járt, gróf Apponyi Alberttel kötött jó barátságot – az MTA 1873-ban választotta kültagjává, 1895-96-ban pedig a SOTE díszdoktora lett. Az orvostudományban elért jelentős felfedezéseiért, a Royal Society Copley-érmét 1892-ben veszi át Virchow, aki élete végén bakteriológiával kezd foglalkozni. 80. születésnapján a sokoldalú szaktekintélyt hazája méltón ünnepli meg. A német medicina pápája, aki munkásságával forradalmasította a kórszövettant, a patológiát, és az onkológiát is, egy szerencsétlen villamosbaleset során súlyos combnyaktörést szenved, amelyből már nem épül fel, 1902. szeptember 5-én hal meg Berlinben.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

patológia , anatómia ,