2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Nem értem

Nem értem

2013-06-25 07:28 Forrás: Orvosok Lapja 2013/6. -- Dr. Éger István
1157
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Köztestületünk fennállásával szinte egykorú a tagság irányából megnyilvánuló elégedetlenség, az örökzöld kérdés: „mit tesz értem a kamara?”, és a sommás válasz: semmit!

 

Nem tárgya jelen írásnak hosszasan vitába szállni az elégedetlenkedőkkel. A kamara mindenkori vezetői az elmúlt évtizedek során a nyilvános fórumok, a nyomtatott és elektronikus felületek sorát igénybe véve számos alkalommal mutatták be, sorolták fel az egyre bővülő, gyarapodó tagi szolgáltatások sorát, az orvoskar érdekében kifejtett aktivitásokat. Eközben csak ritkán tették fel a kérdést, vajon miben, kiben, kikben realizálódik a Magyar Orvosi Kamara valósága? Vajon a kritikusok, a csendesen zúgolódók, vagy akárcsak az egyre növekvő számú apatikusok mikor, mennyit tettek – tesznek azért, hogy kamarájuk jobb legyen? Ugyanis a kamara nem egy elvont formáció, hanem több mint negyvenezer ember közössége, s mint minden közösség, így a MOK ereje is a tagok hajlandóságában rejlik, az egyekből tevődne össze sokká.

Azt, ha lassan is, de meg kellett értenem, miért nem képes, illetve akarja az orvoskar látványos, demonstratív lépésekkel megmutatni jogos elégedetlenségét. Hogy mindenkinek van kibúvója, hogy éppen ő akkor és ott nem sztrájkolhat, nem vonulhat fel, persze egyetért a célokkal, de pont akkor, ott és úgy, bocsánat, de ő nem, talán majd legközelebb, értsék meg a többiek. Aztán persze nincs legközelebb, aki bátor volt, és tehette, az inkább elment, a maradék pedig belerokkan a túlterhelésbe, reményét veszítve robotol.

E szomorú realitással szembenézve, és az ilyen körülmények között is a köztestülettől joggal elvárt, hatásos lépéseket keresve nem értem, hogyha néha – lett légyen bármilyen fontos és közérdekű kérdésfeltevés is – online szavazórendszerünkhöz nyúlva fordulunk a tagsághoz, akkor boldognak kell lennünk, ha egy-két ezren rászánnak néhány kattintásnyi időt a válaszadásra. Pedig ez igazán közügy, és az eszköz óriási lehetőséget rejt, hatalmas fegyver lehetne a kezünkben, mellyel pillanatok alatt tízezrek tehetnének saját érdekükben anélkül, hogy személyes biztonságukat, „arcukat” kockáztatnák. Nem értem például azt sem, hogy az immár fél éve minden kolléga számára biztosított és valóban különleges, egyedi képességekkel bíró komplex gyógyszeradatbázissal kombinált döntéstámogató szoftvert – tagi szolgáltatás! – miért csak alig több mint másfél ezer orvos használja. Vajon a többieknek minden fejben van?

Azt pedig már végképp nem értem, hogy miért olyan nehéz részt venni abban a saját életünket, fizikális és mentális sorsunkat felmérő tudományos kutatásban, melynek hiteles eredményét tükörként tartva a társadalom és a döntéshozó elé, elemi erővel, brutális evidenciaként mutathatnánk meg minden eddigi állításunk igazát, az egészségügy évtizedes mellőzöttségének súlyos következményeit. Nem értem, hogy ez az érdekérvényesítő akcióként is tekinthető kamarai összefogás miért ilyen nehéz. Nem értem, hogy bárki számára hogy nem lehet tizenöt perc az életében saját sorsáért tenni – a honlapon elérhető elektronikus kérdőív kitöltésével –, pedig minden lapszámban propagáljuk, harmincezres szériájú elektronikus hírlevelekben buzdítjuk a tagságot közreműködni közös ügyünkben. Tényleg nem értem!

Tisztelt Kollégáim! Még nem késő, a kérdőíves válaszadás lehetősége még nyitott! Remélem, a következő napokban rohamosan nő a beérkező válaszok száma előbbi gondolataim fényes cáfolatául. Az árvíz során megmutatkozott, hogy az ország, az egyszerű emberek, a civilek, a hatóságok képesek összefogni a közösség érdekeiért. Mi is tegyük ezt, a saját eszközeinkkel, magunkért, mindnyájunkért!

Ezek a cikkek is érdekelhetik