2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Nehéz ma az őrködés

Nehéz ma az őrködés

2013-11-11 07:35 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Niczky Emőke
1228
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Esetenként sokat kell utazniuk a Jász-Nagykun-Szolnok megyei betegeknek olyan ellátásokért, amelyeket korábban a megyei kórházban megkaphattak. Az ellátás átszervezésének tapasztalatairól, a helyi kamara sikereiről és gondjairól beszélt az Orvosok Lapjának Rédl Jenő TESZ-elnök.

Mit jelent a helyi betegellátásban, hogy a megye három részre tagolódott az ellátásszervezésben?

– Valóban, megyénk földrajzi adottságából sajátos helyzet alakult ki, három nagy térséghez tartozunk ellátási szempontból. Ebből a hármas tagozódásból következik, hogy a betegutak mind a lakosság, mind a szakma részéről nehezen követhetők. Számos anomália jellemzi és nehezíti a térségben a betegellátást. Bizonyos szolgáltatásokért lényegesen távolabbi intézményt kell igénybe venni a betegeknek. A progresszivitási szintek nem kellően átgondolt módosításával a szolnoki Hetényi Géza Kórházban bizonyos ellátási formák megszűntek. Mint lehetőség persze még fennmaradtak, eszközökre, diagnosztikára, a szakembergárdára gondolok, de nem alkalmazhatók a II-es besorolási szint miatt.

Mit jelent ez konkrétan?

– Gyakran előfordul, hogy több, a korábbi évtizedekben intézményünkben végzett magas szintű szakmai ellátási formáért most Debrecenbe, Budapestre vagy Szegedre kell utaznia a betegnek. Mindemellett az egyes szakterületeken a sok-sok év alatt felhalmozott tudás lassan elkopik, az orvosok olyan munkahelyet keresnek majd, ahol a szakma teljes spektruma művelhető. Legnagyobb veszélyét ennek abban látom, hogy a fiatal, pályakezdő orvosok csak olyan helyre jelentkeznek, ahol a szakma minden területét elsajátíthatják és gyakorolhatják. Ez a már meglévő orvoshiány növekedésével járhat térségünkben. Szomorúan kell megállapítanom, hogy például az idén egyetlen végzős orvos nem jelentkezett intézményünknél olyan alapszakmát művelő osztályra, mint amilyen a belgyógyászat. Az is gond jelenleg, hogy a járó- és fekvőbeteg-ellátási kötelezettség nem fedi egymást. Amikor egy járóbeteget fekvőbeteggé kell nyilvánítani, az őt felvevő szakrendelő nem kap érte finanszírozást. Ilyen kettősség mellett a betegek kivizsgálása, nyomon követése, gondozása megoldhatatlan. Bízom benne, hogy a jövőben a betegutak racionalizálása megtörténik, és jelzéseinket figyelembe veszik.

Saját szakmáját, a nefrológiát tekintve milyen az intézmény betegforgalma?

– Szolnokon megvalósul az a szakmai egység, ami az optimális nefrológiai ellátáshoz nélkülözhetetlen. Egy külön centrumban működik a nagy forgalmú járóbeteg-ellátás, a szakambulancia, a nefrológiai osztály és egy országos méretekben is nagy kapacitásúnak mondható dialíziscentrum. A régióban a mi helyzetünk sajátos, mert a nefrológiai ellátás teljes spektrumát a három egyetem között – a helyzeti adottságok miatt – csak mi tudjuk végezni, itt is nehézséget okoz azonban a jelenlegi progresszivitási besorolás. A térségben a nefrológiai ellátás jól megszervezett, mert rajtunk kívül a megyehatár közeli nagy városok kórházaiban is végeznek ilyet.

Mivel a vesedialízis „kiszervezett” ellátás, elnökként Ön nyilván jelentős rálátással rendelkezi a betegellátás struktúrájára. Miféle hiányosságok vagy erősségek mutatkoznak helyi szinten?

– A végstádiumú vesebetegek ellátását ma Magyarországon több mint 90 százalékban privát szolgáltatók végzik igen magas szintű technikával, szervezettséggel és kiváló minőségű eszközök igénybe vételével. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek az orvosok, nővérek, technikusok képzésére is. A minőségi ellátást folyamatosan ellenőrzik. Kórházunkba a dialízis-ellátást nagyon szorosan sikerült integrálni, jól kiegészíti a nefrológiai ellátás szükségleteit és kapcsolódik más osztályok, diagnosztikai terültek munkájához, az intenzív betegellátásban megjelenő igényekhez. A dialízis-kezelések a jelenlegi környezetben és feltételek mellett kiemelten magas színvonalúak és költséghatékonyak. Novembertől dialíziscentrumunk 12 egységgel bővül, amit a növekvő betegszám indokol, ezzel magas színvonalú szolgáltatásunk a továbbiakban is biztosítható lesz.

Miféle együttműködések vannak vagy lesznek a megyei kórház és más intézmények között?

– A megyei kórház vezetése az ellátás biztosítása érdekében folyamatosan egyeztet a megye másik négy fekvőbeteg-intézményével, a GYEMSZI-vel, a népegészségügyi szakigazgatás szerveivel és a mentőszolgálattal. Szükség is van arra, hogy az ellátórendszer valamennyi szereplője együttműködjön, segítse egymást, hiszen többek között a betegutak jelenlegi rendszere miatt kialakult problémákat így tudjuk kezelni.

Betöltik-e a megye háziorvosai a valós „kapuőri” funkciókat?

– A betegellátás hatékonysága a kapuőri funkciók gyakorlásával, megvalósulásával kezdődik. Megyénkben a háziorvosok átlagéletkora az országos átlagnál is magasabb, a kis települések háziorvosi praxisait gyakorlatilag lehetetlen eladni. Egy-egy háziorvos több településen kénytelen helyettesíteni, egyrészt azért, hogy megfelelő jövedelemre tegyen szert, másrészt azért, mert az orvoshiány miatt ellátás nélkül maradnának a betegek, különösen a hátrányos helyzetű településeken. Amennyiben ezen a területen nem lesz átfogó változás a közeljövőben, a már most a nyugdíjkorhatárt meghaladó kollégák kiesése után hatalmas gondok keletkezhetnek. Ilyen körülmények között nagyon nehéz elvárni a háziorvosi szolgálattól, hogy teljes értékű kapuőri funkciót lásson el.

Képes-e a kamara hatékonyan integrálni az orvosok különböző generációit a köztestületi munkába?

– Megyénkben is probléma, hogy a fiatal pályatársakat nehéz bevonni a köztestületi munkába. Ez részben érthető, hiszen egyszerre küzdenek meg a szakorvosi képzés, a családalapítás nehézségeivel, valamint a jövedelmük mértéke miatt jelentős pluszmunkát is kell vállalniuk. Tény az is, hogy a közömbösség, a jövőkép hiánya, a kiégettség is akadálya annak, hogy a különböző generációkat gond nélkül integráljuk. Kamaránk azonban tudatosan próbál „fiatalítani”, a legutóbbi testületi választásokon az elnökségbe és a bizottságokba is bevontuk fiatalabb pályatársainkat. Természetesen itt még sok a tennivalónk. Kiemelt figyelmet fordítunk a helyi továbbképzések szervezésére, megkímélve tagjainkat a szabadidejük terhére történő utazgatástól és a nem csekély tanfolyami díjak fizetésétől. Fontosnak tartjuk azt is, hogy városunk szellemi életének alakítói legyünk, ezért szervezzük évek óta a „Híres és elismert tudósok” sorozatunkat, amely hazánk kiemelkedő tudósainak meghívásával a megyeszékhely polgárainak is kedvelt programja.

Kimagasló szakmai munkájáért Ön Pro Sanitate díjat vehetett át tavaly. Erről mindenképpen felvetődik, hogy az Önhöz hasonló sikeres gyógyítók általában iskolát teremtenek. Mit gondol erről saját szakmáját, valamint az általános országos helyzetet tekintve?

– Olyan kiváló mesterem volt prof. dr. Hámori Artúr személyében a Pécsi Orvostudományi Egyetem Belklinikáján, hogy nem sokat kellett gondolkodnom, mely pályát válasszam. Munkámat az elmúlt évtizedekben a helyi vezetők és kollégák, valamint a különböző társintézményeknél dolgozó kollégáim egyaránt segítették. Megelégszem azzal, hogy egy szakmát sikerült itt Szolnokon létrehoznom és fenntartanom. Iskolát teremteni egy vidéki kórházban az optimális szakemberlétszám hiánya miatt mindig nagyon nehéz volt, ez különösen érvényes napjainkra. Ma az a cél vezérel, hogy a velem együtt dolgozó kollégáim tovább vigyék pályájuk során a mellettem tanultakat, erősítsék ennek a területnek a presztízsét. Az egyetemek mellett sok ilyen műhelynek kellene működnie az országban, ezért fontos lenne, hogy a vidéki centrumok visszakapják kompetenciájukat, amelyeket az átszervezéssel elvettek tőlük.

Jelent-e valamit a megyei ellátásban – fejlesztések, erőforrás-gazdálkodás terén –, hogy a megyei kórház vezetője a törvényhozás szakbizottságának egyik alelnöke?

– Kórházunk főigazgatója több évtizede gyakorló orvosként is ismeri a megyei szintű intézmények gondjait, problémáit, így a jogalkotásban is hatékonyan tudja képviselni az ellátórendszer jövőbeni fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket. Az intézményben – a vezetés és a kollégák eredményes teammunkájának köszönhetően – a pályázatok útján elnyert forrásokból figyelemre méltó fejlesztések történtek az utóbbi években. Sajnos a humánerőforrás területén a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk az országos átlagnál is kedvezőtlenebb szakorvoshiányt mérsékelni.

Ezek a cikkek is érdekelhetik