2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Keleten a helyzet megváltozott

Keleten a helyzet megváltozott

2013-07-30 07:22 Forrás: Orvosok Lapja 2013/7-8. -- Niczky Emőke
1480
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Még érződik a régi doktori iskolák hatása, de félő, hogy lassacskán a semmibe vész az egykori szellemiség – véli Derényi Gábor. A Fejér megyei elnök ugyanakkor türelemre int.

Orvosként és területi vezetőként is látja az egészségügy egykori és jelenlegi helyzetét, tanúja a változásoknak. Mi a véleménye az idők távlatából?

– Sajnos az egészségügy továbbra is a keresztútját járja. Érzékelhető változás nincs. Arra gondolok, hogy az ágazat alulfinanszírozott, nem sikerült megfékezni az orvosok elvándorlási ütemét, a kórházak beszállítói tartozása már-már kezelhetetlen. Nem javultak az orvosok munkakörülményei sem, érthetetlen a felesleges adminisztrációs terhelés, a túlmunka, kedvezőtlenek a munkaszerződések feltételei. Mindezt tetézi, hogy elindult egy újfajta migráció, mégpedig a magánintézmények felé, eközben pedig tragikus az alapellátás korfája. Különösen vidéken sok az üres praxis, mert a fiatalok számára nem vonzó a pálya. A maradásra „ítéltek” vagy önszántukból maradók hihetetlen munkát végeznek, a megyénkben az orvosok által ki nem vett szabadságok elérték a harminc százalékot. Ugyanis nem hagyták a betegeiket ellátatlanul.

Ön szerint mikor állt a magyar egészségügy a csúcsponton?

– Amikor a beteg állt a gyógyítás középpontjában, nem a finanszírozás. Mi még így kezdtük a szakma gyakorlását. Akkor még nem fogalmaztak meg akkora blődséget, mint napjainkban, hogy a felsőoktatásnak el kell tartania magát, vagy, hogy az egészségügyre akkor lehet fordítani anyagiakat, ha elindul a gazdaság. Az oktatás és az egészségügy befektetés! Beteg társadalommal nem lehet gazdasági eredményeket elérni. Emlékeztetem, hogy Magyarország egyik leggyászosabb és szegényebb időszakában – Trianon után a húszas években – kórházak és egyetemek épültek. Ennek a fejlesztésnek és oktatásnak az eredménye az volt, hogy kibontakozhattak hazánkban az európai mércével is jelentős doktori iskolák, amelyek hatása még ma is érződik a tanítványok révén. Johan Béla pedig a harmincas évekre az egyik legfejlettebb közegészségügyet hozta létre Európában.

Az előző kérdéshez kapcsolódva: most hová pozicionálná az egészségügyünket?

– Pontosan oda, ahová az OECD 2012. évi jelentése tette, vagyis az európai sereghajtók közé. Hasonló volt a 2011 évről a British Medical Journal-ben megjelent cikk, amely szerint hazánk egészségügyi mutatói a legrosszabbak között vannak Európában. Ilyen körülmények közt kell orvosainknak helytállni. Kíváncsi lennék, hogy a nyugat-európai vagy tengerentúli orvosok hasonló munkakörülmények, bérezés és munkaterhelés mellett milyen teljesítményre lennének képesek.

Hogyan éli meg személy szerint ön, illetve a megyei gyógyítók, hogy miközben Fejér megye jelentős mértékben hozzájárul a hazai GDP-hez, addig az egészségügyi ellátórendszere gyakorlatilag az egyik legfejletlenebb az országban?

– Gondolom, a kórházi ágyak számára céloz.

Arra is.

– Ez még a szocializmusban alakult ki, és még akkor sem sikerült érzékelhetően változtatni rajta, amikor Fejér megye adta az egészségügyi minisztert. Európában az egészségügyre fordított források növekednek. Hazánkban 1994-ben még a nemzeti össztermék 7,1 százalékát fordították az egészségügyre. 2007-ben a négy évvel korábbi költségvetésének csupán harmadát, 2009-ben a GDP 5,2 százalékát. Napjainkban az egészségügy részesedése a GDP-ből kevesebb, mint 5 százalék, ami az elmúlt évtizedek talán legalacsonyabb értéke. Továbbra is forráskivonás történik az ágazatból, egyes szakértők szerint mintegy 1000 milliárd az utóbbi években. Megítélésem szerint hatalmas hiba volt 1998-ban az Egészségbiztosítási Önkormányzat megszüntetése, a társadalmi kontroll hiánya elősegítette ugyanis azt az ámokfutást, ami az egészségügyben azóta történik.

Miként értékeli, hogy a dunaújvárosi térséget az ellátás szempontjából önállóvá tették, és a térségi beosztás „szétverte” a Siófok-Fehérvár tengelyt?

– Az elmúlt évtizedekben több reformértékű intézkedés történt a különböző kormányprogramok részeként. Az eredményeket, kudarcokat sohasem értékelték ki, a kudarcok felelősségeit elhárították magukról, többnyire visszamutogatva az előző kormányokra. Úgy érzem, hogy akkor járunk el tisztességesen, ha a tavaly július 1-jén bevezetett új ellátási rendnek megadjuk a bizalmat, és megvárjuk annak hatásait. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ez az átszervezés javítsa a betegek hozzáférését, az esélyegyenlőséget, az ellátóknál a minőséget, a hatékonyságot és a gazdaságosságot. El kell ismernem, hogy e kérdésben nem vagyok túlzottan optimista.

Térjünk át a kamarai ügyekre. Bevonhatók-e a fiatalok a helyi kamarai tevékenységbe, s ha igen, milyen pozíciót, munkát lehet a leginkább rájuk bízni?

– Egyre nehezebben, aminek okai között két dologra hívom fel a figyelmet. A rezidensképzés szakmai programja bizonyos időre eltávolítja a kollégákat a területről. Általában az érdeklődők a saját érdekképviseletükben végeznek aktív munkát; jobban örülnék, ha mindez kamarai keretek között történne, hiszen ők a jövő letéteményesei. A másik gond az, hogy a fiatal szakorvosok a társadalmi ranglétrán viszonylag későbbi életkorban kerülnek olyan pozícióba, hogy családot tudnának alapítani. Ez a feszültség okozza külföldi munkavállalás felé fordulásukat, amelynek szakmai és nem utolsó sorban anyagi okai vannak. Tehát az elvándorlás miatt kevesebben maradnak itthon. Fejér megyében viszonylag szerencsések vagyunk, az elnökségben több jól felkészült, a különböző tisztségekre fiatalnak mondható alkalmas kolléga vállal feladatot. Az Etikai Bizottságunkban például már a második ciklusban edződik egy orvos-jogász fiatal kolléga a további feladatokra.

Mit jelent a megyei kórház közelsége a háziorvosi ellátás szervezése, a betegek „irányítása” szempontjából?

– Elsősorban a szakmai kapcsolatot emelném ki. A Szent György Kórház szakmai programjaira meghívást kapnak az alapellátásban dolgozó kollégák, az információcsere megoldott és kétirányú. Kitűnően működik Székesfehérváron az Orvosklub, ahol szintén rendszeres az alapellátók és a kórházban dolgozó szakorvosok találkozásai, szakmai egyeztetései, ami a betegellátás érdekében történik. Úgy érzem, hogy a 2008-ban megszüntetett „betegirányítási rendszerre” továbbra sincs szükség. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy változatlan költségvetés mellett – zárt kassza esetén – egy irányítási feladatokat ellátó csapat adminisztrációs többletfeladatait finanszírozza a működtető, ami ráadásul az effektív betegellátást nem javítja.

Melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyeket sürgetően meg kellene oldani a helyi testületben?

– Nagyon fontos, hogy biztosítsuk a tagdíj-szolgáltatási kvóta megyénkre jutó keretének igény szerinti felhasználását. Így tudunk a „Nyugdíjas Klub” és a már említett Székesfehérvári Orvosklub rendezvényeit és a megyénkben rendszeresen megrendezett Romhányi György orvostalálkozót támogatni. Dunaújvárosban szakmai programot rendezünk évente. Szeretnénk kollégáink rekreációs igényére is jobban odafigyelni. Emelletti időben elő kell készülnünk a 2015-ös választásokra, ugyanis olyan kamarai törvény született, amely szinte lehetetlenné teszi a határozatképességet. A választókerületek kialakításában arra az elmúlt időszakban már alkalmazott gyakorlatunkra kell támaszkodnunk, hogy minden kolléga – területi tagozódáson belül – tudjon élni választójogával. Erről a kérdéskörről időben ki kell kérni tagságunk véleményét.

Hogyan, milyen szálakkal és aktivitással kapcsolódnak az országos szervezet vérkeringésébe?

– Kapcsolatunk folyamatos a MOK szervezeti egységei révén. Küldötteink aktívan részt vesznek, illetve beszámolnak a területünkön végzett munkánkról.

 

Pályakép

Dr. Derényi Gábor a Magyar Orvosi Kamara egyik alapító tagja, különböző országos és megyei tisztségeket tölt be az Egyesületi és Köztestületikamarában. 2007 óta a MOK Fejér Megyei Szervezetének elnöke. 34 év óta van a pályán, 1985-ben belgyógyászatból, 1993-ban pedig foglalkozás-orvostanból szerzett szakképesítést. Tíz éven át megyei szakfelügyelő főorvosként is tevékenykedett.

Ezek a cikkek is érdekelhetik