2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Életünket és vérünket…

Életünket és vérünket…

2013-10-28 07:36 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Dr. Éger István
1015
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Elnöki vezércikk

…de a zabunkat nem! Ki ne ismerné e történelmileg elhíresült felkiáltást, mellyel a magyar nemesek fordultak a kisdedet karján tartó Mária Terézia felé a pozsonyi országgyűlésen? Igaz, a történetírók között vita van, miszerint a mondat második felét csak néhány hosszabb élettapasztalattal bíró nemes morogta a foga közé, s az sem biztos, hogy a kisded II. József akkor valóban a császárnővel volt-e, de a mondás mai napig is él és használatos. Jutott eszembe mindez a Magyar Rezidens Szövetség szervezte sajtótájékoztató meghívottjaként, melyet országos véradásra buzdítván hálapénzellenes kampánya részeként rendezett. A cél nemes, a rendezvényt jól szervezték, az ügy pedig kiemelkedően fontos. Nem tudom miért, de mégis azt érzem, hogy a hálapénzmentes egészségügy víziója a számomra belátható ideig sajnos álom marad. Álom marad, mert nem tesznek a megváltoztatásért érdemben semmit azok, akik tehetnének. Hiába rossz mindez orvosnak, betegnek, társadalomnak, ha nem rossz a döntéshozónak, nem véletlenül találták ki politikusok több mint hatvan éve. Divide et impera! Ezen ősi mondás és filozófia mit sem veszített hasznosságából az évezredek során.

Mivégre már megint ez a búsongás, és miért nem valami vidámabb, lendületesebb írással rukkolok elő e felületen – amint azt kritikusaim sokszor szememre vetik –? Márpedig őszintén semmilyen okunk az örömre. Megjelentek a jövő évi költségvetés tervének fő számai, s számomra nem lehet más, csak lehangoló, hogy egyre csak szaporodnak az eredménytelenül végigküzdött évek, hogy a döntéshozó nem hallgat a szakpolitikai evidenciákra, mindhiába is makacs dolgok a tények. Az egyre szaporodó fenyegető jelek, a folyamatosan növekvő orvoshiány, a maradókon lecsapódó mérhetetlen túlterheltség mind-mind a betegellátás rovására megy. Az egymást erősítő negatív tendenciák gyorsuló spirál mentén lökik mind mélyebbre helyzetünket. Megmutatkozik ez a most lezárult „Orvoskutatás 2013” számaiban is, akár a kiégettségi mutatókat vizsgáljuk, akár az elvándorlási szándékot, ami nem mellesleg egyre keményebben hordja magával az itthon maradó fiatal generáció gyakorlati képzésének, szakmai tapasztalatszerzésének növekvő nehézségeit, hosszú távon veszélyeztetve a minőségi betegellátást. Ha azt mondjuk, hogy a megkérdezettek közel 17%-a tervez rövid időn belül külföldi munkavállalást, az nem tűnik oly ijesztőnek, ám ha utánaszámolunk, és ha a felmérés reprezentativitását szem előtt tartva extrapoláljuk az adatokat, úgy rögvest kiderül, hogy itt nem kevesebbről, mint a kb. 30 ezer effektíve betegellátó orvos 1/6-áról, azaz 5000 (!) főről van szó. Mindez a következő egy-két (!) évben. Mi ez, ha nem felgyorsulás ahhoz képest, hogy egyes becslések szerint nem sokkal többen mentek el az elmúlt kilenc év során, EU-csatlakozásunk óta.

Nézem tehát a költségvetés tervszámait, s látom: sehol a vágyott és sokszor igényelt politikai és gazdasági paradigmaváltás. Sehol az új prioritásképzés. Mindössze csak néhány tízmilliárd plusz, ami még a jelenleg kegyetlen tényként tornyosuló intézményi adósságállomány kifizetésére sem lenne elegendő. S akkor hol van még az értelmes és költségérzékeny finanszírozásátalakítás, a ráfordítások szükség- és ésszerű, ám határozott nagyságrendű növelése – legalább a környező országok átlagának elérése érdekében? Nem választási költségvetést akarunk, hanem biztonságos betegellátást garantáló és folyamatosan rendelkezésre álló forrásokat. Talán túlzás nélkül állíthatom, akik a rendszerben dolgoznak, életüket és vérüket adták és adják a betegellátás fenntartásáért, minden körülmények között, de a „zabjukat” nem ígérték, és nem is ígérik. S ha nem lesz zab, más legelőt keresnek. A szomszéd rétje mindig zöldebb? Szó sincs róla. De ott még van legelni való.

Biztos, hogy ez a cél?

 

P.S.: Félreértés ne essék, ez itt nem egy választási kampányban készült ellenzéki politikai pamflet, hanem egy korosodó keresztény konzervatív orvos emberekért aggódó eszmefuttatása.

Ezek a cikkek is érdekelhetik