2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Életem másban folytatom

Életem másban folytatom

2014-01-06 07:15 Forrás: Orvosok Lapja 2013/12. -- Niczky Emőke
1272
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Fel kell pezsdülnie a szervátültetésnek Magyarországon is – vélekedik a MOK etikai kollégiumának elnöke. Szende Béla professzor a többi között ezért látta fontosnak, hogy közreadják a transzplantációval kapcsolatos állásfoglalásukat, amelyet előző lapszámunkban jelentettünk meg. A részletekről most beszélt az Orvosok Lapjának.

Tavaly próbaképpen, az idén viszont rendes tagként csatlakoztunk az Eurotransplant szervcsereszervezethez. Mi indokolta, hogy a kollégium éppen most fogalmazta meg az állásfoglalást?

– Ennek két oka is van. A csatlakozás egyrészt óriási segítséget jelent azoknak a magyar betegeknek, akiknek az élete már csak egy másik ember egészséges szervei révén menthető meg. Azzal, hogy megnyílt a nemzetközi kapu, a transzplantáció lényegesen javulhat minőségileg, hiszen könnyebben találhatunk immunológiai szempontból megfelelő szervet betegeinknek. Ugyanakkor nekünk is van kötelezettségünk, hogy szervet adjunk át más országban élő beteg számára.

Az orvosi aktivitással van gond?

– Nem, inkább az a baj, hogy szervhiány van, ezt kell megoldani. Erre gondoltunk, amikor a Szervkoordinációs Iroda együttműködést kért tőlünk. A kollégium úgy döntött, hogy a téma fontosságára tekintettel, természetesen foglalkozik az üggyel. Különösen a cadaver donorból történő szervtranszplantáció az érdekes, ott valóban növelni kellene az aktivitást. Erre az álláspontra jutott a kollégium, amelyben csaknem minden orvosi szakma képviselteti magát.

Mégis mi az oka, hogy a cadaverektől kevés szerv jut másokhoz?

– Az orvosok bizonyos értelemben tartanak a halott ember hozzátartozóinak reakcióitól.

Pedig a rokonságnak nincs beleszólása a szervkivétel kérdésébe.

– Ez igaz, de mivel kényes a helyzet, ezért az orvosok helyzete sem könnyű.

Emiatt nem próbálnak erőteljesebben hatni a hozzátartozókra, ráadásul nem alkalmazhatják ostorszerűen a jog adta lehetőségeket, hiszen az nagyon könnyen konfliktushoz vezethet közöttük. Megértő, jó viszonyt kell kialakítani, hogy a donáció ne vezessen sem jogi, sem lelki töréshez. Meg kell magyarázni a hozzátartozónak, hogy ugyan a beteget már nem lehet visszahozni, de szerveivel esetleg több ember élete is megmenthető.

Ehhez viszont idő és energia szükséges.

– Így van, és éppen ez a másik ok. Az intenzív osztályokon dolgozó orvosok is nagyon leterheltek, egymás után érkeznek a betegek, s nyilván az életben tartásukra koncentrálnak. Az állásfoglalás viszont azért született, hogy felhívjuk a figyelmet, próbáljanak kíméletesen, de hatékonyan tárgyalni az elhunyt hozzátartozóival is. Legyenek úrrá a feszültségen, s gondoljanak arra a betegre, akit ők nem ismernek, de aki reménykedve várja valahol a szerv által lehetővé tett életben maradást.

Mi a fő oka a hozzátartozók esetleges ellenállásának?

– Ez fakadhat tájékozatlanságból, családi hagyományból, vallási indíttatásból. A kérdés alapvetően kulturális jellegű szerintem. Sokan még a boncolást sem akarják engedni, nemhogy a szerv átültetését. A tájékoztatás kötelező ugyan, de csak utólag, mert azzal is a még életben lévő betegeket védi a jog. Emiatt viszont valóban kényes a kérdés, sok hozzátartozó nehezen dolgozza fel a tényt. Különösen akkor érzékeny a helyzet, amikor a beteg hirtelen hal meg, például balesetet szenved. Az ilyen halál elfogadása sokkal nehezebb a családnak, és a szervkivétellel szemben is nagyobb lehet az ellenérzésük.

Ebben segít neki szakember?

– Sajnos nincs annyi pszichológus, amennyit ilyen munkába be lehetne vonni.

Milyen kötelezettséggel jár majd az etikai kollégium véleménye?

– Nem azzal vágtunk bele a munkába, hogy vétségnek minősüljön a be nem jelentett cadaver donor. Nem szerettünk volna fölösleges súlyt tenni az orvosokra, de a lelkiismeretükre igenis hatni akartunk.

Ezek a cikkek is érdekelhetik