2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Egymás nélkül biztos a kudarc

Egymás nélkül biztos a kudarc

2013-10-02 07:38 Forrás: Orvosok Lapja 2013/9. -- Niczky Emőke
1048
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az ellátórendszer minden szereplője függ az összes többitől, a gyógyítás tulajdonképpen a társadalom közös munkája – vallja Fazekas Özséb, a MOK Békés megyei területi szervezetének elnöke. A tüdőgyógyász főorvos lapunknak beszélt a sajátos helyi gondokról, amelyek közül több is általános szintre emelhető. Mint mondta, vagy az utolsó órában vagyunk, vagy ha nem, akkor villámgyorsan újabb rendszerszintű beavatkozásra van szükség.

Hogyan látja a megye egészségügyi ellátottságát a Pándy kórház TEK-en kívüli területeit, azaz a „vidéket” illetően?

– Megyénkben három kórház működik, elhelyezkedésük szerint Orosházán, Békéscsabán és Gyulán. Ezek ellátási területe az elmúlt évek során többször megváltozott, a legutóbbi módosítással a megyei kórház feladata egyes szakterületeken 80–100 ezer fővel növekedett. A „vidék” itt-ott a földrajzi fekvése folytán hátrányosabb helyzetben van, de a kórházi ellátás szempontjából szerencsére nincsenek fehér foltok.

Lát-e sajátosan Békés megyei vonásokat az általános, illetve a tüdőgyógyászati ellátásban?

– Az ország és az egészségügy nehézségeiről sok szó esik, ezek bizonyára ismertek. Talán nem jut elegendő figyelem arra, hogy ezen belül Békés megye helyzete különösen aggasztó. Csökken az ország népessége? Békés megyében 1941 óta a lakosságszám az egynegyedével csökkent, ami messze meghaladja az országos mértéket. Az alkalmazotti bérszínvonal a közép-magyarországi régióhoz viszonyítva 42 százalékkal alacsonyabb. A gazdasági mutatók és az egészségügyi ellátás körülményei sok tekintetben ugyancsak lényegesen rosszabbak az országos átlagnál. Ez megmutatkozik a pályakezdő és a dolgozó orvosok számában, az alkalmazottak munkabérében, a kórházi ágyak számában, a tartósan betöltetlen alapellátási praxisok növekedésében, de az élet más területein is. Így például jelentős az elöregedés, sok a szociálisan rászoruló, gondot okoz a munkanélküliség, az elmaradott infrastruktúra is. Mivel a tüdőgyógyászat nem tartozik a vonzóbb specialitások közé, ezért az általánosan is jellemző szakemberhiány a mi szakterületünkön még inkább nyomasztó.

Milyen változást tapasztal a tüdőgyógyászati szakmában az elmúlt tíz év tükrében? Arra gondolok például, hogy az allergológia önálló entitásként jelent meg a szakmák listáján.

– A légzőszervi megbetegedések a morbiditási, mortalitási adatokban vagy akár az egészségügyi ráfordítás, gyógyszertámogatás számaiban közismerten nagy jelentőséggel szerepelnek. A leggyakoribb kórformák, az asztma, a COPD és a tüdőrák gyakorisága növekszik, főleg ez utóbbi jelent igen sok és nehéz feladatot számunkra. Sajnos Békés megye ebben a vonatkozásban is a legsúlyosabban érintett területek között van. A növekvő feladatot egyre ziláltabb feltételek mellett kell ellátnunk.

Milyen súllyal nyom a latban a Pándy kórház életében, hogy az intézet főigazgatója egyben a törvényhozás szakbizottságát is vezeti?

– A kórházi menedzsment több éve változatlan csapat, ebben a tekintetben nem érzékeltünk lényeges változást az intézmény életében. A többi kórházhoz viszonyítva nem tapasztalhattunk sem hátrányt, sem előnyt, biztos vagyok benne, hogy mindenütt nagyjából ugyanazok a jelenségek mutatkoznak.

A megye kórháza jelentős pályázati forrásokat nyert el a határon túli betegellátásra, intézményi együttműködésre. Milyen eredményekről lehet beszámolni?

– Az ország kórházi ellátását felforgató 2007-es átszervezés Békés megyét, és ezen belül a megyei kórházat különösen hátrányos helyzetbe hozta. Nehéz évek teltek azóta, és a következmények részben máig érezhetők. Az utóbbi időszakban nagyobb fejlesztések, beruházások is történnek, ami reménykedésre adhat okot. A határ menti területeken élők hozzáférésnek javítását célzó pályázat megteremti a lehetőséget az Arad megyei és a Békés megyei kórház közötti informatikai kapcsolatra. Gyulán a kórházi informatikai rendszer megújulása is régóta várt fejlemény volt, amely valamennyi telephelyen hozzáférhetővé teszi a kórházi adatokat. Szakterületünkön minőségi előrelépést jelent a digitális röntgenrendszerhez való közvetlen hozzáférés is.

Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy a mentés és a betegszállítás szétválása súlyos fennakadásokat okozott a megyében, s a rend csak lassan állt helyre. Mi a helyzet most, amikor a szállítás irányítását OMSZ végzi?

– Kezdetben ez is járt némi problémával. Kórházunk a tüdőgyógyászatban óriási területet visz, nagy a betegszállítási igény, akár kúraszerű ellátásokra, akár konzíliumra vagy más osztályokra kell vinni a betegeket. Van még javítanivaló a rendszeren, de tény, hogy a korábbi időkhöz mérhető zűrzavarról nem beszélhetünk.

Térjünk át a kamarai életre. Mennyire aktívak a tagok a helyi köztestületben?

– Van néhány sikeresnek mondható rendezvényünk, sportnap, orvosbál – ezek iránt számottevő az érdeklődés. Kollégáink az őket érintő kérdésekkel gyakran keresnek meg minket, bizalommal fordulnak hozzánk, s ebben lényeges szerepet játszanak segítőkész irodai munkatársaink is. Nemrég az alapellátási szerződéskötések körüli ügyintézésben tapasztalhattuk, hogy a kamara az állásfoglalásával sok esetben valóban segítette a kollégák érdekérvényesítését. Az elnökség, a bizottságok kiegyensúlyozottan működnek, tagságunkat időnként elektronikus levélben tájékoztatjuk az aktualitásokról. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy mozgalmas kamarai élettel büszkélkedhessünk. Nem térünk el az általános képtől, az orvoskar aktivitása a kamarai életben elszomorítóan csekély. Sajnálatos a tény, de emiatt nem ítélhető el a tagság.

Mi az oka a csekély aktivitásnak?

– Olyan tünetről van szó, amelynek a hátterében nyomasztó problémák halmozódnak. Elöregedés, létszámhiány, túlterheltség, inszufficiencia-érzés, frusztráció, depresszió, kiégés. Ezt a vészterhes ördögi kört már sokat emlegettük, de a megoldásához nem elegendő az ágazat erőfeszítése. Az egész társadalomnak áldozatot kell vállalnia érte, még úgy is hosszú idő kell, hogy javulás induljon. Évtizedek óta jelezzük a humán erőforrás fokozódó nehézségeit, de lényegében hiába. A rendszerváltás nem hozott könnyebbséget, a társadalom sajnálta a ráfordítást, a terhelés fokozódott, az egészségügy alapvető problémái nem oldódtak meg. Mindmáig a technikai feltételek javítása élvez elsőbbséget az emberi erőforrás helyzetének jobbításával szemben. A közgondolkozásban fokozatosan eluralkodott a bizalmatlanság, ráadásul aránytalanul nagy az elvárás az orvossal, az egészségügyi ellátással szemben is, pedig ez nem szolgáltatás. Mint ahogy a közoktatás, köznevelés sem az, hanem valamennyi érintett, a pedagógus, az iskola, a család, a tanuló és az egész társadalom közös munkája, erőfeszítése annak érdekében, hogy a gyermek a társadalomnak hasznos, képzett, tudatos, felelős tagjává fejlődjön. Egymás nélkül biztos a kudarc.

Gondolom, nem véletlenül hozta a pedagógiai példát.

– Magáért beszél a hasonlóság. Örülünk a pedagógus-életpálya rendezésére tett határozott lépéseknek, pontosan ilyen elvek szerint kell kezelni az egészségügyet is. Sajnálatosnak tartom, hogy az ágazatunknak – úgy tűnik – magára hagyottan kell küzdenie, a politika máig nem fordít kellő figyelmet rá. Ha nem fájna, tragikomikusnak is tarthatnánk, hogy az egészségpolitikai vezetés és a szakmai érdekképviselet – bocsánat a hasonlatért – két koldusként, nyomorúságában egymást püföli. Nemcsak a gazdaságban, a bankhitelekkel kapcsolatos kiútkeresésben szükséges, hogy erkölcsi alapot találjunk, hanem az egészségügy bajainak megoldásában is. Kicsit szomorúnak tartom, hogy az orvoskarnak nem volt elegendő ereje és hite ahhoz, hogy ennek a folyamatnak az élére álljon. Összességében azt gondolom, hogy az utolsó órában vagyunk, de ha nem, akkor villámgyorsan újabb rendszerszintű beavatkozásra van szükség.

Mi a helyzet a működés kereteivel, szabályozottságával?

– Területi szervezetünk megfelelő körülmények között dolgozhat, ebben biztos hátteret nyújt a kórház támogatása. A kamara működése az elmúlt évek során nagyon sokat változott, országosan egységes elvek, módszerek, eljárások jutottak érvényre, a gazdálkodás átlátható, kontrollált és megítélésem szerint kellően stabil. Mindez korábban egyáltalán nem volt így.

Véleménye szerint érzékelhető-e a kamara önkormányzati jellege a vélemények megfogalmazásakor, a kezdeményezések során?

– Azt mondanám, hogy a kamarai élet két szintje viszonylag élesen elkülönül. A választott több száz küldött, a testületek, a tisztségviselők lelkiismeretesen dolgoznak, egy részük kimondottan nagy odaadással, áldozatkészen. A döntéshozatal dokumentált, nyilvános, ellenőrizhető, demokratikus, és minden okunk megvan a feltételezésre, hogy ez valóban a tagság többségének akaratát jeleníti meg. Másfelől a kollégák estenként nagyarányú passzivitása sajnos a választások során is megmutatkozik, így olykor bennünk is kétségek támadhatnak. Mindannyiunknak jobb lenne, ha nagyobb figyelmet tudnánk fordítani egymásra, magunkra és a kamaránkra.

Ezek a cikkek is érdekelhetik