2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara „Statisztikák mesélnek énrólam…”

„Statisztikák mesélnek énrólam…”

2013-11-09 07:54 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Dr. Győrffy Zsuzsa, dr. Girasek Edmond, dr. Nagy Ferenc
1124
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az „Orvoskutatás 2013” vizsgálat első eredményei.

2013 májusa és júliusa között zajlott az első hazai, valamennyi e-mailes elérhetőséggel rendelkező gyógyítóra kiterjedő kutatásunk, amelyet a Magyar Orvosi Kamara megbízásából a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói folytattak le. A vizsgálatban célul tűztük ki, hogy minél több hazai orvost keressünk meg, és minél szélesebb spektrumú kérdések segítségével térképezzük fel élet- és munkakörülményeiket, valamint testi-lelki állapotukat. Nagyon sok kollégánk tisztelt meg minket válaszaival, akiknek a közreműködését ezúton is szeretnénk megköszönni. Külön köszönjük a területi szervezetek segítségét, akik az idősebb kollégákat hozzásegítették az internetes kérdőív kitöltéséhez.

Vizsgálati módszerül online, önkitöltős kérdőívet választottunk. Ez lehetővé tette, hogy közel 35 ezer kollégához közvetlenül el tudjuk juttatni a felmérést, így elmondhatjuk, hogy a vizsgálat az első az országos, reprezentatív „orvosfelmérések” sorában. A mérőeszköz mind technikai, mind pedig tartalmi értelemben jól vizsgázott, ugyanakkor természetesen a módszer „gyerekbetegségei” ezt a felmérést sem kerülték el. Külön köszönjük azoknak a szöveges észrevételeit, akik felhívták a figyelmünket egy-egy jövőben megoldandó problémára, és természetesen nagy örömmel vettük a kutatásra vonatkozó biztató szavakat is:

„Bízom benne, hogy az eredményeket megjelentetik az orvosok számára hozzáférhető formában. Szükségesnek és hasznosíthatónak tartom az orvostársadalom »feltérképezését«, testi-lelki állapotának felmérését.”

„Bármilyen kérdőívre szívesen válaszolok, ha attól bármilyen, akár apró, de pozitív változás is beállna végre a magyarországi egészségügyi dolgozók munkakörülményeiben…”

„Nagyon örülök, hogy végre a mi egészségi állapotunkra is felfigyelnek. Nagyon remélem, hogy a felmérés eredménye tényleg felkelti az emberek és esetleg még a politikusok/döntéshozók figyelmétis.”

Vizsgálatunkra összesen 5607 kolléga adott értékelhető választ. A kérdőívek áttekintése után az adatokat súlyoztuk kor, nem, szak (orvos/fogorvos) szerint az orvostársadalom releváns adatsoraihoz hasonlítva (KSH és MOK), továbbá a legfőbb megoszlások mentén összehasonlítottuk az elérhető országos (KSH) adatokkal. Mindezek alapján felmérésünk reprezentatívnak tekinthető. Az elemzések kezdetekor úgy gondoltuk, hogy fontos figyelembe vennünk az orvos és fogorvos kollégák között meglévő különbségeket (magán vs. állami intézményben való munkavállalás, az ügyeletek szignifikáns eltérése), így e két orvosi csoport eredményeit külön-külön tekintettük át, és jelen írásunkban is külön említjük a legfontosabb adatsorokat.

A kutatás számos kérdéskört, kérdéscsoportot tartalmazott, amelyekben a munkahelyre, munkavégzésre, egészségi állapotra és a munkával való elégedettségre vonatkozóan gyűjtöttünk információkat. Válaszadóink döntő többsége orvosként dolgozik a betegellátásban, közel felük szakorvosként. A legnagyobb arányban, több mint egyharmadnyian kórházban, főállásban dolgoznak, ezt követik több mint egynegyednyi aránnyal az alapellátásban, illetve egynyolcadnyi aránnyal a szakrendelőben dolgozók. A magyar gyógyító általában több állással is rendelkezik egyidejűleg: 25 százalékuk két, közel 12 százalékuk három munkahelyen dolgozik. A minta 5 százaléka pedig négy vagy több helyen dolgozik egy időben. Ügyeleti munkát a válaszadók közel fele lát el. Érdekesség, hogy a megkérdezett orvosok közel 45 százalékának a párja, partnere is az egészségügy területén dolgozik.

A munkamegterhelés vizsgálata kiemelt kérdése volt kutatásunknak. Az adatok áttekintése után megállapítottuk, hogy orvos válaszadóink átlagosan heti 37,47 órát dolgoznak főállásában, 12,26 órát dolgoznak másodállásban, 15,48 órát ügyelnek, és 4,9 órát töltenek munkához kapcsolódó utazással, ingázással.1 Ehhez kapcsolódóan kiderült, hogy a válaszadók mintegy 63 százaléka érzi magát jelentősen túlterheltnek, és az orvosok közel fele számára a hivatás és a családi élet összehangolása nagyon gyakran jelent problémát.

Megkérdeztük a hazai orvosokat arról is, hogy jelenleg és a jövőben hogyan látják a magyar egészségügy helyzetét, illetve azon belül a saját helyzetüket munkavállalóként. Az eredményekből látszik, hogy saját helyzetüket kevésbé látják rossznak, mint a magyar egészségügyét, illetve kiderül az is, hogy a jövőre vonatkozóan a saját helyzetüket illetően kevésbé pesszimisták, mint az egészségügyi rendszer egészét nézve. A válaszadók több mint háromnegyede rossznak vagy nagyon rossznak látja az egészségügy helyzetét, míg a saját helyzet értékelésénél 50 százalék alatt van ez az arány. Az egészségügyi rendszer jövőjére vonatkozóan rosszabbra vagy sokkal rosszabbra számít a válaszadók közel 60 százaléka, míg több mint 45 százalékuk romlást prognosztizál a saját helyzetét illetően is. Szintén ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy a megkérdezettek pontosan egynegyede nem az orvosi pályát választaná, ha újra pályát választhatna.

A következőkben áttekintettük a testi-lelki egészséggel kapcsolatos mutatókat. Saját egészségi állapotát a megkérdezett orvosok közel 50 százaléka jónak vagy nagyon jónak találja. A legtöbben úgy látják, hogy egészségi állapotuk változásában az elmúlt három év során nem történt érdemleges változás.

A krónikus betegségek áttekintésekor kiderült, hogy a megkérdezett orvosok körében a legnagyobb arányban a magas vérnyomás (33,3%), az izom- és csontrendszeri betegségek (25,6%), az allergia (20,3%), a szembetegségek (16,9%) és a gyomor-bélrendszeri betegségek (13,2%) fordulnak elő. Az orvosnők pályakezdésének speciális nehézségeire hívja fel a figyelmet a veszélyeztetett terhességek, spontán vetélések és a terhességet veszélyeztető munkahelyi ártalmak magas aránya.

A megkérdezett orvosok harmada szerint munkavégzés közben nagyarányú a feszült helyzetek előfordulása. Ezzel az eredménnyel összhangban alakulnak a kiégésmutatók is: a magyarországi orvosokat leginkább a teljesítményvesztés teljesítménycsökkenés dimenziója érinti, ezt követi az érzelmi kimerülés komponense, majd ezután következik a deperszonalizáció dimenziója. A mentális egészségmutatók áttekintésekor úgy találtuk, hogy az orvosok közel 50 százalékát érintik az alvászavarok, és a megkérdezettek fele érzi munkanapokon kialvatlannak magát. Fontos és új eredményként rajzolódik ki, hogy viszonylag alacsony, 10 százalék alatti az enyhe depressziópontszám előfordulása.

Amire igazán büszkék lehetünk, az az, hogy a magyar orvosok – és különösen a fogorvosok – felmérésünk eredményei szerint igen egészségtudatosak. 10 százalék alatti a dohányzó orvosok száma, és a megkérdezett gyógyítók közel fele rendszeresen sportol.

Az általános orvosokkal való összevetésben azt láthatjuk, hogy a fogorvosok jelentősen nagyobb arányban dolgoznak a magánszektorban, kevesebb munkahellyel és szakvizsgával rendelkeznek, valamint jelentősen kisebb arányban látnak el ügyeleti munkát. Orvos válaszadóinkhoz hasonlóan az egészségügy helyzetét is igen rossznak találják, ugyanakkor saját helyzetüket kissé jobbnak, mint általános orvos kollégáik. Időbeosztásukat tekintve lényegesen kedvezőbb a kép, mint az orvos válaszadók esetében: a fogorvos válaszadók arról számoltak be, hogy 30,5 órát dolgoznak főállásában, 11,48 órát dolgoznak másodállásban, 2,46 órát ügyelnek és 4,41 órát töltenek munkához kapcsolódó utazással, illetve ingázással.

A fogorvosok az orvosokkal való összevetésben alacsonyabb kiégéspontszámokról számoltak be az emocionális kimerülés és a deperszonalizáció tekintetében. A teljesítményvesztés dimenziójában a közepes és magas övezetbe tartozók aránya csaknem megegyezik az orvosi mintáéval. A fogorvosok számára kevésbé jelent problémát a hivatás és a családi teendők összeegyeztetése, kevesebb munkavégzés közbeni feszült helyzetről számolnak be, és kisebb arányban éreznek nagyfokú túlterheltséget, mint általános orvos kollégáik.

Az egészségi állapot önbecslése és változása hasonlóan alakul az orvosi csoportéhoz, ugyanakkor a krónikus betegségek prevalenciája alacsonyabb. Az orvosi mintával csaknem megegyezően alakul az alvászavarok és az észlelt stressz előfordulási aránya, ám a depressziópontszámok alacsonyabbak a fogorvosoknál.

A fentiekben az „Orvoskutatás 2013” felmérés első eredményeit igyekeztünk bemutatni. A vizsgálat számos kérdést felvet, nagyszámú potenciális kutatási és gyakorlati teendő felé nyitja meg az utat. Ahogyan erre több válaszadónk is felhívta a figyelmet:

„Nagyon érdekes és várom az eredményeket. Jó lenne, ha az egyetemen már tanítottak volna autogén tréninget, relaxációs technikákat, valamint felkészítették volna a leendő orvosakat a stressz kezelésre.”

A „próba” kiválóan sikerült, lezajlott Magyarország eddigi legnagyobb orvosfelmérése, és az eredmények sok területen hasznosíthatók lesznek. A mélyebb elemzések ideje ezután következik: hírlevelünkben igyekszünk majd beszámolni arról, hogy a kutatás tudományos elemezései és az ezzel kapcsolatos publikációk hol és hogyan érhetőek el.

Többen javasolták szöveges kommentárjaikban, hogy érdemes lenne egy-egy kérdést alaposabban megvizsgálni, néhány problémának mélyebben utánajárni. Nos, terveink között szerepel, hogy egy-két évente megismételjük vizsgálatunkat egy-egy speciális témára fókuszálva. És hogy mi legyen a 2014-es felmérés fő témája? Várjuk javaslataikat az orvoskutatás@mok.hu címen!

 

 

1 A munkaidőre vonatkozó kérdések áttekintésekor fontos megemlítenünk, hogy az egyes kérdésekre csak azok válaszoltak, akik számára releváns volt az adott válaszlehetőség, azaz nem minden egyes kérdésre válaszolt az összes megkérdezett.

Ezek a cikkek is érdekelhetik