2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Betegek, de gyógyítanak

Betegek, de gyógyítanak

2013-12-05 07:33 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Niczky Emőke
976
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Többet sportolnak, kevesebbet dohányoznak – összességében azonban nincsenek a lakosságnál jobb egészségi állapotban hazai orvosaink. A többi között ez derül ki a MOK és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatásából. Összefoglalónk az Európában szinte egyedülálló vizsgálatról.

A széles spektrumot felölelő, összetett kérdőívet az orvosok több mint 16 százaléka küldte vissza, a fiatalabb korosztályban inkább a nők, míg az idősebbek közül a férfiak mutattak nagyobb aktivitást. Kiderül a demográfiai adatokból az is, hogy a válaszadók zöme budapesti vagy Pest megyei orvos, míg a többi megyéből nagyjából azonos arányban érkeztek vissza az ívek. Az ötszázalékos mértéket Csongrád és Hajdú-Bihar megye lépte át, a többi megye válaszaránya 1,2 százalék (Nógrád) és 4,7 százalék (Baranya) között mozgott. Ez elvileg tükrözheti az egyes területek orvos-ellátottságát is.

A főállást tekintve csaknem felerészben szakorvosoktól érkezett válasz, akik zömmel a fekvőbeteg-ellátásban dolgoznak. Őket arányban az alapellátók, majd a járóbeteg-ellátók követik, de több mint 14 százalékban találni olyan szakembereket is, akik például társadalmi szervezetnél vagy az államigazgatásban tevékenykednek. Mivel az összes válaszadó csaknem 50 százalékának másodállása is van – leginkább a privát ellátásban –, így átlagosan 1,57 munkahelyen dolgoznak, vagyis egy orvos jellemzően több helyen dolgozik. A megkérdezett orvosok átlagban több mint egy szakvizsgával rendelkeznek (egyetlen szakvizsgáról 13,8 százalékuk, míg ötnél többről 0,2 százalékuk számolt be).

Lakóhelyükkel, lakásukkal nagyjából elégedettek az orvosok, ám munkahelyükkel, személyes kapcsolataikkal már kevésbé. Rossz „osztályzatot” kapott a munkahely infrastruktúrája, felszereltsége, a legkedvezőtlenebb képet pedig a munka anyagi honorálása mutatta a megítélése alapján. A válaszadók csaknem 20 százalékának a nettó havi összes jövedelme nem haladja meg a 200 ezer forintot, sőt másfél százalékban találni nettó 70 ezer forintos bevételt is. Ezzel szemben kevesen, mindössze 7,5 százalékban nyilatkoztak úgy, hogy jövedelmük 500 ezer forint, vagy annál több.

Különösen érdekes az anyagi helyzet változása az elmúlt három év tükrében. Erre a kérdésre 4608 orvos válaszolt, és többségük közepesnek ítélte a képet. Majdnem 10 százalékban úgy vélték, helyzetük sokat romlott, s csupán 7,3 százalékuk mondhatta el, hogy anyagilag nagyot lépett előre.

Arra is kíváncsiak voltak a kutatók, milyennek látják az orvosok a magyar egészségügy helyzetét. Itt volt a legkisebb a szórás, ugyanis nem akadt egyetlen olyan orvos sem, aki a „nagyon jó” választ adta volna. Ezzel szemben a válaszok többsége (40 százaléka) éppen az ellentétes póluson halmozódik, azaz az orvosok zöme nagyon rossznak látja a helyzetet. Abban sem sokan bíznak – mindössze 3 százalékban –, hogy az elkövetkezendő öt évben lényegesen javul majd a kép, vagy saját helyzetük az egészségügyben. Sőt, figyelemre méltó, hogy az utóbb kérdésben a válaszadók több mint 17 százaléka kifejezett romlást prognosztizál.

Nem meglepő az eddigiek alapján, hogy igen sokan – majdnem 17 százalékban – terveznek külföldi munkavállalást az elkövetkező 1-2 éven belül. A migrációs szándékot jelző válaszadók között meglehetősen nagy, 34,6 százalékos a 35 év alattiak aránya. A külföldre igyekvők közül többeknek (18,1 százalék) már van is megállapodása, 11 százalék pedig kapcsolatban áll külföldi intézményekkel. Az előbbiek a teljes minta 3,2 százalékát, míg az utóbbiak a 2 százalékát teszik ki. Talán a legdrámaibb módon jellemzi a helyzetet az a megoszlás, amely az újrakezdéssel kapcsolatos kérdésre érkezett. Ebből ugyanis az derül ki, hogy a válaszadók egynegyede más pályára lépne, ha újból kezdhetné.

Különösen nagy problémának tekintik az orvosnők és a fekvőbeteg-ellátásban dolgozók a hivatás és a család összeegyeztetését. Az összes válaszadónak körülbelül a fele is úgy nyilatkozott, hogy ez gyakran, vagy nagyon gyakran okoz gondot a számára. Eszerint tehát a férfi kollégák között is többen vannak, akiknek a családi élet és a munka összehangolása nehézségekbe ütközik. Szintén magasabb a nőknek és a fekvőbeteg-ellátásban dolgozó orvosoknak az aránya a feszültséget, túlterheltséget illetően. Az összes válaszadónak egyébként a 63 százaléka érzi magát nagyon túlterheltnek, 32 százaléka pedig gyakran, vagy nagyon gyakran feszültnek. Jelentős érzelmi kimerültségről 23,5 százalék számolt be, emellett igen nagy arányban (19 százalékban) jeleztek komoly deperszonalizációt. A legmagasabb arányt a magas fokú teljesítményvesztés érte el: az erre a kérdéskörre válaszoló 4476 orvos 39,7 százaléka nyilatkozott így.

A kutatók négy dimenzióban vizsgálták az orvosok egészségi állapotának mutatóit. Szubjektív megítélés alapján alig több mint 10 százalék jellemezte kiválónak saját egészségi állapotát, a legtöbben (40,4 százalék) elég jónak minősítették azt. Közepesnek 35,3 százalék ítélte a helyzetet, elég rossznak látja 11, 6 százalék, és sajnos 2,5 százalékban érkezett olyan válasz is, amely szerint „nagyon rossz” a helyzet. Beszédes, hogy a válaszadók csaknem 8 százaléka szerint a saját egészségi állapot sokat romlott az elmúlt öt év során, s csupán elenyésző mértékben érkezett ennek éppen az ellenkezőjére válasz. A legtöbben magas vérnyomással, izom- és csontrendszeri betegséggel küzdenek (összesen 58,9 százalék), de a válaszadók között több mint 20 százalékban találni allergiától, szembetegségtől szenvedőt is.

Összehasonlítva az elmúlt évi lakossági minta eredményeivel, kiderült, hogy a magas vérnyomást, a daganatos betegségeket, az allergiát, a gyomor-bélrendszeri problémákat, valamint az izom-csontrendszeri betegségeket illetően az orvosoknál rosszabb a helyzet. Különösen nagy az eltérés a magas vérnyomás tekintetében; ez a probléma csaknem tíz százalékkal több orvost érint, és gyakoribb körükben a pszichoszomatikus tünetek megjelenése is.

Amikor az egy éven át tartó teherbeesési próbálkozásokat hasonlították össze a kutatók a két mintában, arra jutottak, hogy az orvosnőknél gyakoribb a sikertelenség, magasabb a spontán vetélések aránya is. Meddőségi kezelésben ugyancsak többen vesznek részt közülük.

Mindeközben az orvosok több szempontból is próbálnak egészséges életmódot folytatni. Az átlagnál sokkal kevesebben – harmadannyian – dohányoznak, ugyanakkor heti szinten lényegesen többet mozognak. Feltételezhető, hogy e két tény nem jelent elegendő ellensúlyt. A kutatás megállapítása szerint elsősorban az orvosnők, a fekvőbetegeket gyógyítók, valamint a fiatal szakemberek vannak leginkább kitéve a kiégésnek, a feszült helyzeteknek, s számukra a legnehezebb összeegyeztetni a családot a hivatással. Az általában jelentős heti munkaterheléssel dolgozó orvosok egynegyede nem vállalná újra a hivatás, a válaszadók fele pedig úgy véli, az elkövetkező öt évben kifejezetten romlik majd az egészségügy helyzete.

Ezek a cikkek is érdekelhetik