2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Az új élet

Az új élet

2013-12-20 07:22 Forrás: Orvosok Lapja 2013/12. -- Dr. Éger István
1066
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Lassan elközeleg az év vége. Újfent elröppent egy esztendő. Gondjaink, küzdelmeink közepette ideje megállnunk egy pillanatra, körbepillantani, magunk mögé nézni, vizsgálva, milyen üzenete van az elmúltnak a jövő felé. Mert, amint mondják, múlt nélkül nincs jövendő.

Immár egy híján 40 esztendeje, hónapról-hónapra ülök a mentőautó fedélzetén. Ahogy a Karácsony közeleg, a decemberi szolgálatok mindig egy kicsit izgalmasak, s egyben aggasztóak is. Hetekkel az ünnep beállta előtt minden súlyosabbnak látszó esethez növekvő aggodalommal vonulunk, hisz egy emberi élet elvesztése mindig dráma a környezetnek, azonban az elközelgő születés fényében különösen fájdalmas a maradók számára. Szinte nincs év, hogy ezek a napok ne szednék a maguk áldozatait, s a hirtelen jött gyász picit ránk, ellátókra is hullik.

Mikulás estéjén történt. Második szüléshez vonultunk. Még oda sem értünk az alig néhány percre lévő címre, a diszpécser már rádión jelezte, sürgetik a mentőt. Úgy látszik, a kis jövevény sietősre fogta. S valóban. Kiérkezésünket követően alig néhány perc múlva ellenállhatatlan erővel jelentkezett a kis fej, s pillanatokon belül kezem között fogtam az egészségtől duzzadó, érett leánygyermeket. Leírhatatlan öröm a szülők számára, de máshoz nem mérhető, különös boldogító érzés annak a számára is, aki e felemelő pillanat tevékeny részese, segítője lehet. Az elmúlt napok nyomasztó feszültsége után csendes örömmel zötyögtem a kórház felé, karomban a bebugyolált, meleg, rózsaszín, izgő-mozgó picivel. Valahogy újra éreztem, hogy érdemes. Hogy van miért, van kiért.

A lassan hátrahagyott esztendő apró sikereket és növekvő nehézségeket hordoz. Csurrant-cseppent némi pénz is, folytatódik, sőt picit bővül a kezdő orvosok ösztöndíj-programja. Ugyanakkor nem csökken a szakellátók túlterheltsége, az egyre növekvő létszámhiány, a várólisták hossza sem ok az örömre. Nem sikerült a felelősök felelősségét kellőképp felébreszteni, a gyógyítás fontosságát igazán fókuszba helyeztetni, amint ezt az Országos Küldöttközgyűlés is megfogalmazta.

Ám ha van miért, és van kiért, ha nem a megváltoztathatatlantól félünk, hanem az új élet öröméből merítünk energiát, akkor tudjuk, mit kell mondanunk, mit kell tennünk a következő esztendőben is, kitartóan és megingathatatlanul.

Mert másként nem lehet!

Ezek a cikkek is érdekelhetik