2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Orvoskamara Az orvosszakma a tisztességét és a tudását nyújtja (1. rész)

Az orvosszakma a tisztességét és a tudását nyújtja (1. rész)

2013-07-31 08:24 Forrás: Európa Rádió (Miskolc) -- Lejegyezte: Kiss Judit
850
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetősége szerint halaszthatatlan az egészségügyi életpályamodell bevezetése. Legutóbbi sajtótájékoztatójukon több problémával is foglalkoztak, mint például a béremelés, az öregedő orvostársadalom helyzete, illetve az utánpótlás hiányosságai is. Ezekről beszélgettünk dr. Éger Istvánnal, a MOK elnökével.

Kezdjük az életpályamodellnél: mit jelent ez pontosan? Milyen életpálya lenne megfelelő egy hazai orvos számára, és hogyan lehet idáig eljutni?

– Az életpálya elsősorban kiszámítható jövedelemnövekedést és előmeneteli táblát jelent. A sajtótájékoztatónkon – és a kibocsátott közleményünkben – azonban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy az egyre romló munkakörülmények és az egyre nagyobb túlterhelés is jelentős pályától eltántorító tényező, illetve, csábító tényező a külföldi munkavállalás felé. Azért hoztuk elő újra ezt a témát – bár 11 éve minden évben közzétesszük az ezzel kapcsolatos számításainkat –, mivel most a Kormány tervei között nagy hangsúllyal jelenik meg a pedagógusok, a köztisztviselők és a fegyveres testületek tagjainak az életpályája, tehát több más területen is gondolkodnak erről, és úgy érezzük, hogy sajnos az egészségügy – mint ahogy általában – megint a háttérbe szorul.

Ha az orvosok nem kapják meg a béremelést, akkor külföldre mennek, ezért kevesebb itthon az orvos. Akik pedig itt maradnak a kórházakban, azok túlterheltek. Honnan lehetne pénzt előteremteni arra, hogy a bérrendezés megtörténjen, hiszen ez magával hozná a többi probléma megoldását is?

– Igen, kétségtelen anyagi alapja van az egésznek, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem csak és nem kizárólag bérrendezés szükséges. A felhívásunk egyik alapvetése az, hogy politikai paradigmaváltást sürgetünk, amely az egészségügyet a stratégiai értékének megfelelő helyre teszi. Évekkel ezelőtt szakértők már kimutatták, hogy teljesen téves az a közfelfogás, és különösen az a politikai gondolkodás, amely az egészségügyet valamiféle pénztemetőként, pénzrabló ágazatként tünteti fel. Az egészségügy és a mögötte felvonuló ipari és kereskedelmi potenciál bőségesen megtermeli az egészségügyre fordítani szükséges pénzt, ugyanakkor ennek csak egy töredékét fordítják rá, jelesül a nemzeti összterméknek, a GDP-nek Magyarországon – Európa szerte példátlanul alacsonyan –, mára alig több mint 4%-át fordítják közfinanszírozott egészségügyi ellátásra. Ugyanez a V4-eknél 6,5%, míg az európai uniós átlag meghaladja a 8 százalékot – ráadásul tudjuk, hogy a magyar gazdasági helyzetben a GDP-nk sem túl magas, márpedig annak 4%-áról, egy konkrét összegről van szó, amiből meg kell vásárolni a különböző költségtényezőket: az energiát, az élelmet, a gyógyszert, fenn kell tartani a kórházakat, és nem utolsó sorban bért kell fizetni. Sajnos a béren kívül minden más tétel világpiaci áron jelenik meg. Amennyiben nem történik meg egy komoly politikai paradigmaváltás, és ennek nem lesz következménye egy olyan gazdasági irányváltás, amikor a nemzetgazdasági minisztériumban belátják, hogy ez nem egy felesleges kiadás, amit állandóan faragni kell, hanem ebbe az ágazatba érdemes befektetni, akkor mindaz, amiről beszélünk, teljesíthetetlen, és az egészségügy rohamosan lepusztul.

Van erre esély? Hiszen évek óta az összes orvosi és szakmai szervezet azon dolgozik, hogy felhívja a Kormány figyelmét erre a problémára. Eddig történt-e változás az eddigi béremeléseken kívül?

– Kétségtelen, hogy bizonyos részletekben a jelenleg regnáló Kormány többet tett, mint az elődei bármikor – ezt el kell ismerni. Azonban abban sajnos ez a Kormány sem lépett előre, hogy az ügyet jelentőségénél fogva, és ahhoz mérten, nemcsak anyagi, hanem tudati szinten is máshogyan, megfelelő nagyságrendként kezelje. Sajnos ennek az egészségügyi kormányzatnak a legnagyobb hibája, hogy azt hiszi, apró lépésekkel ki lehet mászni ebből a dologból. Erre már sem idő, sem kellő kapacitás nincsen. Felmérések szerint látható, hogy az orvosegyetemen tanulók, illetve végezni készülők között némiképpen csökken az előre elhatározott elvándorlási szándék, és ez bizonyosan az ún. Markusovszky Ösztöndíjnak köszönhető, – a jelenlegi Kormány döntése alapján évről-évre, havi 100 000 Ft-tal támogatja a rezidenseket –, és ez nagyon helyes. Ugyanakkor a szakorvoskar ezt a támogatást nem, vagy csak részben, és nem kiszámítható módon kapja meg. Ezért mondtuk azt a tavalyi béremelés bevezetésekor és az idei bejelentésekor, hogy ez jó, de mivel nincs garancia a folytatására – mert nem hajlandó arra a politika, hogy mondjuk, öt vagy nyolc évre előre elkötelezze magát –, a rendszer nélkülözi a kiszámíthatóságot, és ennek hiányában az orvosok továbbra is el fognak vándorolni. Sajnos a számaink azt mutatják, hogy a szakorvosok és a szakorvosjelölti gárda körében az elvándorlási szándék továbbra is növekszik.

 

(Folytatjuk)

Ezek a cikkek is érdekelhetik