2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Művészet A zene mint gyógyító erő

A zene mint gyógyító erő

2013-04-13 08:25 Forrás: Kórház 2013/3. -- Bene Zsolt
1463
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Magyar Kórházszövetség idei kongresszusának kulturális programja keretében Havasi Balázs zongoraművész előadásának részesei lehettünk, akinek mottója: „A zene híd kultúrák és világok között.” A zenészt, zeneszerzőt hitvallásáról kérdeztük.

Milyen különleges élményt nyújt az Ön számára a zene?

– A zene szinte a levegővétellel azonos módon része és szükséglete az életemnek. Talán így tudnám a legjobban érzékeltetni a kapcsolatomat vele.

Négyéves kora óta zongorázik. Milyen a kapcsolata a több mint 200 éves hangszerrel?

– A zongorázás számomra egyfajta önkifejezési mód, olyan kommunikációs forma, amely a beszédnél sokkal kifinomultabb és magasabb rendű. A zongora számomra egy igen férfias hangszer, és emellett nagyon modern is. Általában arra törekszem, hogy ezt a két fontos tulajdonságát hangsúlyozzam a zene által.

Karrierje során bejárta a világ számos országát. Mit adott Önnek a kultúrák közötti utazása?

– A legfontosabb dolgot, amire egy alkotó embernek szüksége lehet: élményeket. Emellett tulajdonképpen ezek az utazások keltették életre az Aréna Show-t is, hiszen a különböző zenei stílusokkal és kultúrákkal való találkozás végül egy sajátos, világzenei nyelvezet kialakulását tette lehetővé bennem.

Hogyan hat ez a művészetére, milyen inspirációkat nyújt az újabb művei megszületéséhez?

– Minden egyes dallam, amit az utazások során hall az ember – történjen ez egy koncerten vagy akár egy liftben – képes beépülni a tudatalattiba, hogy később a megfelelő pillanatban törjön elő. Így került bele a szimfonikus programunkba kínai egyhúros hegedű, örmény duduk vagy ír furulya is, amelyek hangja a filmzenék világából már ismerős lehet, mégis élőben hallani őket nagyon nagy élmény.

Nagyapja és később édesanyja is évekig élt Kínában. Ön nemcsak családja, hanem művészete révén is kulturális hidat alakított ki Magyarország és Kína között. Mit tanít a Kelet az európai embernek?

– Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a Távol-Keletnek. Ezt nemcsak a nagypapám által mesélt izgalmas és egzotikus történeteknek köszönhetem, de mindig vonzott az az egymás iránt tanúsított tisztelet és munkabírás is, amely véleményem szerint a távol-keleti embereket jellemzi. Fiatalabb koromban harcművészetekkel is foglalkoztam, hogy még jobban közelebb kerülhessek a filozófiájukhoz.

Áprilisban a Magyar Kórházszövetség konferenciáját tisztelte meg játékával. Hogyan gondol a test és a lélek orvosaira, ápolóira? Vannak-e személyes tapasztalatai a hazai gyógyítókról?

– Mivel közel tíz éven át tanítottam, tisztában vagyok azzal, hogy milyen elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki ma tanárnak vagy orvosnak tanuljon. Minden tiszteletem azoké, akik képesek a gyógyításra, és ezáltal másokon segítenek. Ez nem lehet munka, kizárólag hivatás. Valahogy úgy tekintek a zenére is, mint egyfajta gyógyító erőre, amely a lelket ápolja és tartja karban. Ezért számomra a zenélés is egyfajta hivatást jelent.

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

művészet , zene , kultúra ,