2018. május 21. hétfõ, Konstantin napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Művészet A zene minden múzsához közelebb visz

A zene minden múzsához közelebb visz

2013-11-23 07:38 Forrás: Orvosok Lapja 2013/10. -- Niczky Emőke
1437
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Nem kirívó jelenség a művészetekben járatos gyógyító ember, mégis örömmel vegyes csodálkozással látjuk viszont orvosunkat egy-egy koncertterem színpadán. Kettős az érzés: az orvos személye egyszerre még fényesebb lesz, az öltöny vagy kosztüm alatt megpillanthatjuk azt az embert, akit a fehér köpeny eddig elrejtett előlünk.

Gasztroszkóp és hegedű – mindkettő Székely György főorvos védjegye. A Szent János Kórház gasztroenterológiai osztályának vezetője a betegellátás mellett az aktívan koncertező, orvosokból álló Semmelweis Vonósnégyesben is játszik.

 

Sokan vélik úgy, hogy a zenének valamiképp egészségvédő hatása is van. Ön is így tapasztalja?

– Igen, sőt ezzel az összefüggéssel egy komoly tudományág is foglalkozik ma már. Magam is úgy vélem, hogy azok, akiknek a zene mindennapos szükséglet, jobban tolerálják a stresszes helyzeteket. A muzsika élvezete stresszoldó endorfinokat produkál a szervezetben, ami átlendít a hétköznapi feszültségeken, kiegyensúlyozottabbá teszi az embert.

Meséljen az indulásról, az esetleges döntési helyzetről zene és orvoslás között.

– Mivel édesapám is orvos volt, nem volt kérdés, hogy én is ezt a hivatást válasszam. Hatévesen döntöttem el, hogy a gyógyítással akarok foglalkozni, ezért nem kerültem válaszút elé. Ám mivel hamar kiderült, van érzékem a zenéhez, órákra jártam, gyakoroltam, s a muzsika a mai napig nemes és fontos tevékenység maradt az életemben.

Sokat jár külföldön. Másutt mennyire jellemző, hogy az orvosok egyúttal művészettel is foglalkoznak?

– Ez a világon mindenütt így van. Olyannyira, hogy minden művészeti ágban alakult olyan szerveződés, amely az orvosokat fogja össze. 2006-ban például hazánkban adott sikeres koncertet az Európai Orvoszenekar. Általában jellemző ránk, hogy szeretjük és műveljük is a zenét, talán azért is, mert hivatásunknál fogva érzékenyebbek vagyunk a rezdülésekre. A két terület tehát valahogyan összefügg. De ez nem csupán a zenére érvényes. Én például a szépirodalmat is nagyon szeretem, sokat olvasok. Azt szoktam mondani, hogy a zene a többi múzsához is közelebb viszi az embert.

Nemsokára jeles kórus ad jótékonysági koncertet az Ön által vezetett gasztroenterológiai osztály javára. Mire szánják a bevételt?

– Ez lesz az első alkalom, hogy nemzetközi hírű együttest, a Vashegyi György vezetésével működő Purcell Kórust láthatjuk vendégül. Bízom a komoly érdeklődésben, hiszen csodálatos zenei élményben lehet részük a zeneszerető embereknek. A bevételnek lesz helye: az orvosok, ápolók képzését, valamint eszközök beszerzését támogatnánk belőle.

Maradjunk is a szakmánál. Hogyan alakult a gasztroenterológus szakorvosok létszáma?

– A migráció miatt sajnos ez a szakma is fölsorakozott a hiányszakmák közé. Kevés a specialista, főként vidéken nagy a hiány.

Ön viszont itt van. A jeles gyógyítók általában iskolát teremtenek, kinevelik utódaikat.

– Az iskolateremtés, részben a csekély létszám miatt, rendkívül nehéz manapság. Nekem mindenesetre a volt professzorom, Wittman István a példaképem, az ő útmutatását követem, amikor a fiatalokat tanítom. Professzoromnak az volt a hitvallása, hogy a beteg nem csupán gasztroenterológiai vizsgálati alany, hanem a korrekt kivizsgálástól a gyógyulásig vezető úton az orvosnak végig kell őt kísérnie. Ezt a szemléletet adom át a fiatal generációnak.

Hogyan strukturálódott át a gasztroenterológiai megbetegedések köre?

– Mára jelentősen növekedett a funkcionális problémák száma, főként az irritábilis bélszindróma, továbbá a daganatos megbetegedések sem csökkennek. Külön csoportot alkotnak a gyulladásos bélbetegségek, a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa, valamint a májbetegségek. Osztályunk ezek ellátásában centrumnak számít.

Segíthetik-e az orvos munkáját a betegszervezetek?

– Vannak olyan megbetegedések, amelyek hosszan, akár élethosszig tartó kezelést igényelnek. Ezekben nagyon fontos a betegszervezetek munkája, hiszen segítenek bennünket az edukációban. Sok esetben nem csupán a beteget, hanem a környezetét is oktatni kell, arra például, hogyan lehet többé-kevésbé teljes életet élni a meglévő betegség mellett. Ennek életmódbeli, technikai komponensei is vannak. Ha a szervezetek jól dolgoznak, rengeteget tehetnek a páciensekért, amivel a mi eredményeinket is erősítik. Tapasztalataim szerint sikeresen dolgoznak.

Mennyit dolgozik egy nap?

– Szakaszosan dolgozom, a munkaidő utánra is sok minden jut, de azt vallom, és erre biztatom a munkatársaimat is, hogy szabadidőnek mindig lennie kell. Olyankor úszom, zenélek, olvasok. A muzsikához, a darabok begyakorlásához is kell idő, de egy darab megtanulása jóval tovább tart nekem, illetve az orvos barátaimmal több, mint harminc éve alapított vonósnégyesnek, mint ha a zene lenne a hivatásunk, tehát „hosszmetszetben” gyakorolunk.

Ezek a cikkek is érdekelhetik