2018. április 21. szombat, Konrád napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Művészet Akik a tollat nemcsak receptírásra használják

Akik a tollat nemcsak receptírásra használják

2013-05-18 07:00 Forrás: Orvosok Lapja 2013/4. -- Bernáth Bea
1377
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Rendhagyó a mostani kulturális ajánlat, mivel az alkotókat legtöbben nem az alábbi műveik alapján ismerik, fő hivatásuk ugyanis az orvoslás. Mégsem szokatlan, hiszen az orvostársadalom számos tagja hagyományosan „kiegészítő foglalkozásként” művész is egyben.

Ha a hasnyálmirigy-sebészetről esik szó, orvosi körökben kikerülhetetlen dr. Flautner Lajos professzor neve, aki 2003-ig vezette az Országos Sebészeti Intézetet, egyben pedig az SE I. számú Sebészeti Klinikáját. Többen talán citálni is tudnak abból a több mint négyszáz tudományos dolgozatból, amelyet munkássága során a professzor publikált. Azt viszont kevesen tudják, hogy három éve Flautner Lajos ismét tollat ragadott, de valami teljesen mást vetett a papírra, mint amit megszoktak tőle. Az akkor 72 éves sebésztanár ugyanis megírta első szépirodalmi művét, a Yacht Club sziréneit. Ezt a novelláskötetet a közkedvelt Erzsébet királynéról („Sissyről”) szóló regény, az Erzsébet követte, amelynek alcíme elég sokat elárul a műről: titkok és szenvedély.

A nemcsak a tudományos világban, hanem a szépirodalomban is termékeny professzor tavaly sem maradt adós az évi könyvével, Varázslat Toszkánában címmel újabb novelláskötetet jelentetett meg. A kötetben szereplő történetek tele vannak izgalmas kalandokkal, váratlanul kibontakozó szerelmekkel, vidám utazásokkal. A címadó novella például a toszkán vidék és Firenze titkát feszegeti, és arra is keresi a választ, hogy miért itt alakulhatott ki a művészetek bölcsője. A könyvben nevettető és érzelmes történetek sorakoznak – az egyiptomi múmiáktól az Odüsszeián át egészen az olasz szerencsejátékokig... A novellák között azonban vannak olyanok is, amelyeket a szerző alaphivatása ihletett: titkos klinikai történetek, amelyek a sebészek mindennapi életébe nyújtanak bepillantást.

Az egri Markhot Ferenc Kórház higiéniai osztályának dolgozói és betegei az idén márciusig valószínűleg mit sem tudtak arról, hogy a városuk barokk kori történetét is bemutató, fél éve megjelent Egy tucat esztendő című, neves gyógyítókról szóló regényt osztályvezető főorvosuk írta. Dr. Maszárovics Zoltán ugyanis egy művésznév mögé rejtőzött, Muhary Zalánként jelentette meg a könyvet. Akik nyomon követték az ismert egri infektológus-allergológus munkásságát, persze sejthették, hogy valami ilyesmire készül, hiszen örömmel ír, régóta osztja meg saját blogján gondolatait, és több előadást is tartott már a 18. századi orvoslásról. A főorvos azonban nem akarta összekeverni választott hivatását és hobbiját, ezért választotta az inkognitót, egészen márciusig, amikor végül is leleplezte magát.

Az Egy tucat esztendő szereplői egyébként történelmi és fiktív alakok, akik a barokk kori Eger utcáin járnak-kelnek, politikai játszmákba keverednek. Az egyik valódi figura maga az egri kórház névadója, Markhot Ferenc, a főszereplő Muhary József viszont fiktív szereplő. Ő Markhot doktor segédje, az ő szemén keresztül elevenedik meg a regényben a 18. századi város és a város alatti pincerendszer, a korabeli kórház, a püspöki palota vagy éppen a Ráctemplom. A történetben is összekuszálódnak a megtörtént és kitalált események: a főhős politikai és vallási játszmákba csöppen, mivel dúl a harc Egerben: az egyházak és szerzetesrendek éppen versenyre kelnek a sikerért, az elismertségért és a hatalomért. A háttérben gyilkosságok, pénz, gyémántok, háború és titokzatos iratok rejtőznek.

A fiatal pszichiáternő, Belső Nóra két könyve áll legközelebb valódi hivatásához, hiszen az Utak egymáshoz és az Utak egymástól igazi lélekboncolások. Mindkét könyv alapvetően a párkapcsolatokról szól, de míg az első az együttélés buktatóit elemzi, addig a második a szeretői viszonyokat analizálja. A könyv egyik recenzense szerint a pszichiáter bölcs, tapasztalatokban gazdag nőként és anyaként, figyelmes elemzőként nyúl a témához. Anélkül beszél a „harmadikról”, hogy pálcát törne történeteinek hősei fölött, vagy példájukat említve maga akarná megmondani, mi helyes, és mi nem az. Számtalan oldalról közelítve igyekszik kideríteni, párkapcsolataink mely szakaszában bukkanhat fel a „szerető”, milyen szükségleteket elégíthet ki egy efféle kapcsolat, milyen hiányokra lehet gyógyír, mely feltáratlan, személyiségbeli problémáinkat hozhatja felszínre. Mikor szükségszerű a megjelenése, milyen jelekből következtethetünk a „harmadik” jelenlétére, mikor rombol, és mely esetekben lehet építő.

Ezek a cikkek is érdekelhetik