2018. április 21. szombat, Konrád napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Művészet „… száj nélkül is, szájamban sebbel…”

„… száj nélkül is, szájamban sebbel…”

2013-02-23 08:17 Forrás: Orvosok Lapja 2012/10. -- Niczky Emőke
2778
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


– előadás Kosztolányi betegségéről és haláláról

A laikusok általában csupán annyit tudnak Kosztolányi Dezső betegségéről, hogy a magyar irodalomnak ez az óriása szájüregi daganatban szenvedett, s idővel ez okozta halálát is. Így tanulják az iskolások, s nem tudnak sokkal többet és pontosabbat azok sem, akik esetleg behatóbban foglalkoznak az irodalomtörténettel, írók, költők személyes sorsával.

Sok évtized eltelt Kosztolányi Dezső halála óta, mígnem a közelmúltban bizonyító erejű dokumentumok kerültek elő a budapesti Szent János Kórház irattárából, amelyek új megvilágításba helyezték az író betegségével kapcsolatos eddigi ismereteinket. A – mondhatni frissen – fölfedezett tényeket a napokban tárta a tudóstársadalom elé az intézmény neves szájsebész főorvosa.

Dr. Katona József főorvos a Szellemi Örökség Nemzeti Hivatalában tartott előadásában először arról beszélt, hogy a betegség megváltoztatta Kosztolányi Dezső életét, malignus szájüregi tumora miatt több operáción is átesett. Az elsőre 1934 januárjában került sor, a műtétet Ádám Lajos professzor végezte el, aki elektrokauterizáció mellett tumort távolított el a láncdohányos író állkapcsáról. A tünetmentesség időszaka sajnos nem volt hosszú: Kosztolányi egy évvel később, erdélyi felolvasókörútján rosszul lett. Ekkor Czakó József vizsgálta meg, és Kolozsvárott Koleszár doktor végzett rajta újabb műtétet.

Sor került egy későbbi operációra is, ekkor állkapcsából távolítottak el egy darabot. A beavatkozások következményeként egyre nagyobb nehézséget okozott neki a táplálkozás, később pedig beszédfunkciói is jelentősen romlottak. Orvosai végül úgy döntöttek, hogy sugárterápiára Svédországba küldik. Három egymás utáni évben, 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban kapott rádiumkezelést egy stockholmi intézetben. Állapota ennek ellenére folyamatosan rosszabbodott, ezért 1936 márciusában, immár negyedízben, ismét megoperálták. (Műtétjét a kor jeles orvosa, Hauber László végezte.)

A sors azonban nem volt kegyes hozzá, mert még ugyanabban az évben gégemetszést végeztek rajta a János-kórházban. Környezetével ettől kezdve az irodalomtörténetben is híressé vált beszélgetőlapok segítségével kommunikált. Fájdalmai olyan erősek voltak, hogy kábító analgetikumokat kapott, állapota pedig egyre romlott. Egy köhögési rohamát követően pulmonális tályogja a mellüregébe tört. Nem sokkal később, 1936. november 3-án tüdőgangréna, tüdőgyulladás következtében örökre lehunyta szemét az Új Szent János Kórházban.

Dr. Katona József elmondta: a Kosztolányi halála előtt keletkezett dokumentumokból meglehetős pontossággal rekonstruálható az író-költő életének utolsó szakasza, de a kérdések végső tisztázását jelentő tényanyag csak 2011-ben, egy könyvtárrendezés alkalmával került elő a Szent János Kórház patológiai osztályáról. A főorvos szerint Kosztolányi kezdetben nem tudhatta, hogy – akkor még gyógyíthatatlan – rákbetegségben szenved (erről feleségét is csak később, a stockholmi kezelés során tájékoztatták), ebből adódhatott, hogy alkotói aktivitása a betegség alatt sem csökkent.

Ezek a cikkek is érdekelhetik