2018. április 22. vasárnap, Csilla, Noémi napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Menedzsment Felelősség

Felelősség

2011-12-27 07:00 Forrás: -- Zöldi Péter
1821
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Dr. Feller Antallal, a Hungaropharma Zrt. vezérigazgatójával értékeltük az idei évet.

– Vezérigazgató úr, milyen hangulatban várja a karácsonyt?

– Emlékszem, tavaly, amikor az idei évhez hasonlóan, a Kempinski Hotelben búcsúztattuk a 2010-es gazdasági évet, a terem feszültséggel volt teli. Az erővonalak elsősorban a nagykereskedelem és a kiskereskedelem között húzódtak, az ok az éppen végszavazás előtt álló GyfTv. volt. A törvényt a Parlament elfogadta és január elsejétől életbe lépett. Az egy évvel ezelőtti feszültségekre visszagondolva többé-kevésbé bevált Tatiosz megállapítása a változásról: „Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; / tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; / lecsendesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat.” Az akkori szenvedélyek és feszültségek, ha nem is szűntek meg, de csökkentek – és más feszültségeknek adták át a helyüket.

– Mi az, ami meghatározta ezt az évet?

– Talán a legnagyobb hatással 2011-re egy szám volt, amely már tavaly novemberben elhangzott. Elhangzott, de anélkül, hogy többségünk komolyan gondolta volna – s ez a szám a 100 milliárd volt. Mivel kevesen vették komolyan, kevesen jelezték azt, hogy az elvárások teljesíthetetlenek. Ma már tudjuk, hogy a 100 nem 100, hanem 83 + 120 + 120 – ugye, nem kell mondanom, hogy a Széll Kálmán-tervről van szó.

– Mit jelent ez a három szám a Hungaropharma számára?

– Nagy- és kiskereskedelmi tevékenységünket nem tudjuk szétválasztani. Bennünket ez az elvonás közvetlenül érint, mert a dobozárcsökkenés ugyanakkora forgalom mellett jelentősen kisebb árbevételt jelent, ami jelentősen kisebb nagykereskedelmi árrés-tömeggel jár. Nekünk úgy kell kisebb árrés-tömegből működtetni a rendszert, hogy a szolgáltatási szintben ne kelljen visszalépni, és közben fedezzük évente 10 millió kilométert futó autóparkunk növekvő üzemanyagköltségét, valamint a forintárfolyam romlását. A közvetlen hatás mellett azonban egy nagyon súlyos közvetett hatás is megjelenik: nemcsak a nagykereskedelmi, hanem a kiskereskedelmi árrés-tömeg is csökkenni fog. A jelenleg is alulfinanszírozott gyógyszertári szektor esetében az eladósodottság tovább emelkedik, és megnőhet a patikacsődök száma, ami megint visszahat a nagykereskedőkre.

– Mennyire tűnik nyereségesnek a gyógyszertári szektor?

– A gyógyszer-kiskereskedelmi szektor tavalyi teljes eredménye 7,095 milliárd Ft volt. A nagykereskedők 2010-ben saját árrés-tömegükből 9-10 milliárd Ft-ot adtak át a gyógyszertáraknak. Ezek a számok, az eladósodottság mértéke és a gyógyszer-nagykereskedők által nyújtott szolgáltatás magas színvonala alapján kijelenthető: a két szektor egymásra van utalva, ezért a gyógyszerkassza csökkentése számunkra is jelentős negatív hatást eredményez.

– De pontosan mi is történt 2011-ben?

– Az egyre mélyülő gazdasági válságot csak megemlítem, mint környezeti tényezőt. Vásárlóerő-csökkentő hatása már erősen érezhető a gyógyszerpiacon is. Megkezdődött az egészségügyi szektor átalakítása. A szektoron belül az első és legfontosabb tényező, a már emlegetett GyfTv. és a hozzá kapcsolódó rendeletek újabb és újabb változásai. A gyógyszertári marketing többszöri újraszabályozása. A kombinált készítmények támogatásának változása. A vaklicit és a preferált ársáv bevezetése. A 2013-ban életbe lépő patikai létszám-minimum rendelet. Az új közgyógylista. A 20 százalékra emelkedő gyártói adó és kétszeresére növekvő látogatói díj. Megszűnő orvos-látogatói állások, Magyarországot elhagyó gyógyszerkutatás. 2012-től a kórházak tervezett működtető váltása. Bezáró gyógyszertárak, egyre inkább eladósodó kórházak. Onkológiai készítmények világméretű – Magyarországot is érintő – hiánya.

– Ha kicsit távolabbra tekintünk?

– Rezidens pályázat és orvos elvándorlás. „Szükségállapot” a szlovák kórházakban, felkészülés – szolidaritás alapján – a szlovák betegek ellátására. 430 Ft-os dízelüzemanyag – ez a gyógyszer-nagykereskedők logisztikai költségeit jelentősen növeli –, 300 Ft-os euró-árfolyam. A felsorolást hosszan folytathatnánk – a lényeg azonban az, hogy az egészségügyi rendszer működik, de nagyon megközelítette működőképességének határait.

– Hol vannak az egészségügyi ellátórendszer működőképességének határai?

– A határokat ma a finanszírozás és a kevésbé megfogható kockázati tényező szabja meg. A finanszírozási határok arról szólnak, hogy addig tudunk gyógyszert vásárolni, amíg arra van forrásunk a kiszállított áru ellenértékéből és a hitelállományból. Ha nincs befolyó összeg, elérkezünk a hitelállomány határáig, nem tudunk újabb készleteket vásárolni, ha nincsenek újabb részletek, nem tudunk értékesíteni.

– Mit lehet tenni?

– Az ember próbálja ezeket a határokat betartatni. Azoknak a kórházaknak, amelyeknek fizetési gondjaink vannak, csak egyidejű fizetéssel szállítunk. Ez nem jelenti azt, hogy csökken kintlévőségünk, de legalább nem nő. A helyzet pedig elvezethet oda, hogy minden kórházzal át kell gondolnunk kapcsolatunkat, és új típusú együttműködést kell kialakítanunk. Fontos kiemelnem: nem a partnerség és a türelem fogyott el, hiszen az adott, hanem a gazdasági kényszer ösztönöz változtatásra bennünket. Egyébként a többi nagykereskedő is hasonló számokból dolgozik, mint mi. Nyilvánvalóan mindenki más stratégiát folytat, tulajdonosi hátteréről és mozgásteréről függően, de az is jellemző, hogy általában ugyanazok a kórházak nem fizetnek a gyártóknak és a nagykereskedőknek. Az életmentő készítmények szállítása azonban nem állhat le, ezért megoldást keresünk ezek kiszállítására. Olyan rendszert dolgozunk ki, amely az esetlegesen felmerülő problémákat megnyugtatóan képes kezelni azoknál a készítményeknél, amelyek nélkül az akut vészhelyzet nem lenne elhárítható.

– Mi a véleménye, milyen lehetőségeket tartogat 2012?

– Érzem a lehetőségeket az átalakításban, megérett a helyzet a centralizációs folyamatra. A magyar kórházak helyzete nagymértékben eltér egymástól menedzsment, finanszírozás – infrastruktúra, ezen belül az épületek állapota, széttagoltsága – az orvosi technológia színvonala és személyzet tekintetében. Ahhoz, hogy azonos helyzetbe tudjuk hozni az ellátórendszer építőköveit, át kell tekinteni és egységesíteni kell a rendszert. Két probléma azonban bizonytalansággal tölt el. Egyrészt, az időfaktor. Az ilyen változtatások időegységét negyedévekben határozzuk meg, a jelenlegi helyzetet azonban nem lehet negyedéveken keresztül fenntartani. Alapvető kérdés, hogy mi történik majd az átmeneti időszakban. A másik problémát a kisebb, városi kórházak és azok finanszírozása jelenti. Nagy kérdés, hogy ezeknek milyen szakmai szerepet szán az irányító, mikor történik meg az integráció, és addig hogyan fognak együttműködni az állami irányítás alá vont kórházakkal.

– Miért működik egyáltalán még mindig az ellátórendszer?

– Mert kialakult egy munkamegosztás, amelyben mindenki teszi a dolgát. Mert mindenki megszokta, hogy elvégezze a feladatát. Mert sokaknak nincs más választása. Mert a beteg a gyógyszeréért és enyhülésért jön a patikába. Mert a beteg gyógyulni megy a kórházba. Mert az orvost köti az orvosi, a gyógyszerészt a gyógyszerészi eskü. Mert a nagykereskedő abban bízik, hogy a kórházak, ha késve is, de teljes összegében kifizetik a megrendelt gyógyszer ellenértékét… Bármelyikünk hosszan folytathatná a sort, számtalan érvet tudna mondani, hogy miért is működik a rendszer. Ugyanakkor, egyre inkább látható, hogy az egészségügyi rendszer a működőképesség határát erősen megközelítette – a problémák már nem külön-külön, hanem együttesen jelentkeznek. A rendszert még viszi – tehetetlenségénél fogva – a lendület és a felelősség.

– De mi lesz, ha valamelyik elfogy?

– Peter Drucker meghatározása szerint „egy vállalkozás csak akkor tudja betölteni emberi és társadalmi funkcióját, ha mint üzlet prosperál.” Minkét funkció fontos az egészségügyi szektoron belül is: az emberi funkció keretében munkát és megélhetést jelent dolgozóinak, tanulási és képzési lehetőséget nyújt számukra, közösséget teremt, s folytathatnám tovább. A társadalmi funkció pedig a munkamegosztásban betöltött helyét jelenti és az egészségügyi rendszer biztonságát, végső soron a betegek gyógyulási esélyét. Mára eljutottunk oda, hogy a gyógyszerforgalmazás üzleti szereplői óriási terheket hordoznak, prosperálásról nehéz beszélni. Ideig-óráig el lehet tekinteni a gazdasági racionalitástól – de a racionalitásokat hátrahagyva először a rendszer hatékonysága romlik, majd nem tudja betölteni szerepét. A gyógyszer-nagykereskedelem példáján nem nehéz érzékeltetni mindezt. Ha megszakad a lánc, és a nagykereskedők nem vagy csak óriási késéssel jutnak hozzá a kórházaknak kiszállított gyógyszerek teljes értékéhez, nem lesz lehetőségük újabb készleteket vásárolni. Ha még azt az árat sem kapják meg, amit ők fizettek a kiszállított gyógyszerekért, a következő szállítás nem fog elindulni.

– Komor képet fest.

– Sajnálom, hogy komorra sikeredett a 2011-es kép. Úgy érzem azonban, ha nem beszélünk erről, ha nem küldünk jelzéseket, akkor könnyen kerülhetünk a tavalyi 100 milliárdos helyzetbe… Ugyanakkor teljesen biztos vagyok abban, hogy mind a kormányzati, mind a hatósági, mind az üzleti szereplők minden lépésükben átérzik azt a felelősséget, amely terheli őket egy jól működő, európai színvonalú rendszer fenntartásában, továbbfejlesztésében. Ez a tudat tesz bizakodóvá a jövőt illetően, ez a tudat kell, hogy bizakodóvá tegyen valamennyiünket. Ebben a biztos hitben szeretném emelni poharam az elmúlt év lezárására, s a közelgő Újesztendő sikereire. Kórházi partnereinknek, munkatársaiknak és munkatársainknak pedig szeretném megköszönni az együttműködést, a partnerséget, az erőfeszítést. Meghitt Karácsonyi Ünnepeket, Boldog Újesztendőt kívánok valamennyiünknek!

Ezek a cikkek is érdekelhetik