2018. május 20. vasárnap, Bernát, Felícia napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Menedzsment Értéket termelünk

Értéket termelünk

2011-12-23 07:00 Forrás: -- Zöldi Péter
1725
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Dr. Szabó Lászlóval, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójával megpróbáltuk összefoglalni az idei év kihívásait, és kitalálni, milyen év vár ránk jövőre.

– Vezérigazgató úr, hogyan látja, milyen helyzetben van a magyar gyógyszeripar a magyar gazdaság többi szereplőjéhez képest?

– A magyar gyógyszeripar relatív helyzetét talán a bennünket sújtó adóterhelés viszonylatában lehet plasztikusan ábrázolni. Tévhit az az állítás, hogy a banki különadó és a chipsadó voltak az első különadók a magyar gazdaságban. A magyar gyógyszeripar 2004-ben kapta meg az első különadót, ekkor jött létre az első sávos befizetés, amely az esetleges kasszatúlköltésből származó kockázatokat a gyártókra terhelte. 2007-ben jelent meg a 12 százalékos különadó és az ötmilliós orvoslátogatói díj. Az adóztatás mértéke még ma is kirívó az összes többi iparágat sújtó különadóhoz képest. Például, a banki különadó a bankok forgalmának 0,5 százalékát teszi ki, ez az arány nálunk 15-25 százalék közötti. Ráadásul úgy, hogy az adót a betegeknek adott támogatás alapján határozza meg az állam, ami logikailag is érdekes, hiszen nem a gyógyszeripar, hanem a betegek kapják a támogatást.

– Hogyan élték meg az adóterhelés további növekedését?

– Idén júliustól a támogatás után fizetendő 12 százalékból 20 százalék lett, az ötmilliós látogatói díjból tízmillió. Az egyedülállóan nagy terheket jelentő különadók a magyar gyógyszergyártást, és általában a gyógyszeripart, gyógyszerforgalmazást nagyon nagy mértékben hátrányos helyzetbe hozzák a többi iparághoz képest. Ez mindenkinek egyformán fáj a gyógyszeriparban, de ez az egészségügy többi részére is fokozatosan átterjed.

– Milyen változásokat hozott a Széll Kálmán-terv?

– Az előbb leírt különadók a Széll Kálmán-terv bevételnövelő tételei. Az első kiadáscsökkentő lépései október 1-től léptek érvénybe: augusztus-szeptember folyamán lezajlott az első vaklicit, meghatározták az új referenciaárakat, átalakították a közgyógyellátási listákat. E változások súlyos mellékhatásokat eredményeztek: az árcsökkentés és a közgyógyellátási listáról való lekerülés eredményeként megvalósult forgalomcsökkenés több mint felét a négy nagy magyar gyártó szenvedte el, holott ezek a cégek a gyógyszerpiaci forgalom csupán negyedét teszik ki. Azért sajnálatos ez, mert a négy nagy magyar gyártó termékei ugyan a gyógyszerkassza 25-27 százalékát viszik el, de a betegek több, mint felét gyógyítják. Ez is azt mutatja, hogy a magyar gyártók költséghatékonyabban képesek gyógyszereket nyújtani az ellátórendszer, a betegek számára.

– Végeztek arról számításokat, hogy miért lenne értelme a magyar gyártókat, a magyar gyógyszeripart preferálni?

– Mostanában dolgoztunk ki egy összehasonlítást, amelyet a 2010. évi adatok alapján állítottunk össze. Ez arról szól, hogy ha egy adott gyógyszerre, legyen szó bármilyen molekuláról, 100 Ft-ot fizet az OEP gyógyszertámogatásként, akkor abból mennyi kerül vissza adók és járulékok formájában a költségvetésbe. Megdöbbentőek a számok. Ha ugyanis a gyógyszert Magyarországon gyártották, adók és járulékok formájában összesen 126 Ft jut vissza a költségvetésbe. Ha viszont importgyógyszerről van szó, legyen az svájci, kanadai, indiai vagy kínai, a 100 Ft-ból mindössze 30 Ft jut vissza az államkasszába.

– Milyen reakciókat vált ki ez a felismerés?

– Leginkább elkerekedik az emberek szeme, és rájönnek arra, hogy mennyire fontos az iparpolitika. A magyar gyógyszeripar 14 ezer embert foglalkoztat, hatalmas hozzáadott értéket termel, magasan kvalifikált, túlnyomórészt diplomás embereket alkalmaz, kutat, fejleszt és tudományt hoz létre. Értéket termelünk minden szinten, hiszen a magyar gyógyszeripar 652 milliárdos exportárbevétele számottevő összeg, a teljes magyar exporttevékenységben is. Erre nemcsak büszkének kell lenni, hanem vétek megfojtani ezt a potenciált. Márpedig, ha egy indiai vagy svájci gyógyszer néhány forinttal olcsóbb lesz, az OEP-nek az a jelenlegi feladata, hogy ezt a pár forinttal olcsóbb gyógyszert tegye meg referenciakészítménynek. Ezen a soron lehet, hogy spórol az egészségbiztosító, a másik oldalon viszont lehet, hogy a magyar gyógyszer gyártását leállítják, néhány embert elbocsátanak, nem Magyarországon adózik a munkaerő, nem ide érkezik egy kutatás-fejlesztési projekt: a megspórolt összeg milliószorosa veszhet el a költségvetés bevételi oldalán. Ezért érdemes egészében szemlélni a gyógyszeripart, mint a nemzetgazdaság egyik húzóerejét, és a változásokkal óvatosan bánni.

– Hasonló mechanizmus következménye az ősz folyamán kialakult fluorouracil (5FU) hiány?

Bár a két történet most közvetlenül nem függ össze egymással, a piaci mechanizmus ugyanaz. Számtalan olyan készítmény létezik, amelynek már régen lejárt a szabadalma, viszont az onkológiában nagyon fontos alapkészítményként tartják számon. Ezek piaci ára a folyamatos árcsökkentések és forszírozott árverseny hatására annyira leesett, hogy egyre kevesebb gyártó érzi úgy, nyereséges a termék előállítása. Persze, lehet jószolgálati, emberiességi tevékenységről beszélni, de tudomásul kell vennünk, ha valami nem éri meg egy gyógyszercégnek hosszú távon, akkor azt nem fogja gyártani. Ha például valaki aktívan leszorítaná a kenyér árát, előbb-utóbb nem lenne olyan pék, aki hajlandó a liszt és élesztő áránál alacsonyabban adni a kenyeret. Hiánycikké válna a kenyér, mert a pékek átállnak a jobban értékesíthető lángos vagy perec készítésére. Ezért a folyamatért nem a pék lenne a hibás, mert neki is meg kell élnie valamiből. Ezért fontos a viszonylag olcsó, de hosszú távon is fenntartható ár, mert egy szint alatt az olcsó már nagyon drágává válik.

– Milyen megoldást lát a hasonló helyzetek kezelésére?

– A magyarországi gyártók, így a Teva is, világszínvonalú termékeket állítanak elő, amelyek nagyon szigorú európai, amerikai minőségbiztosítási követelményeknek felelnek meg. Azokat a készítményeket, amelyeket itthon gyártanak, jóval kevésbé érinti a nemzetközi termékhiány és a devizaárfolyam. Például, amikor mi Debrecenben gyártunk valamilyen készítményt és 80-100 másik országot látunk el, számunkra egyértelmű, hogy globális termékhiány esetén a magyar piac elsőbbséget élvez. Ezért is kellene megfelelően kezelni a magyar gyógyszeripart, hogy ne függjünk annyira a nemzetközi trendektől. Ezért próbálunk együttműködni a kormányzattal abban, hogy minél több gyógyszer gyártását Magyarországra tudjuk hozni. Ennek kiemelkedő példája, hogy Gödöllőn több mint 25 milliárdos beruházással folyik a Teva eddigi legnagyobb sterilüzemének felépítése, ahol több más steril parenterális készítmény mellett fontos onkológiai alapkészítményeket is fogunk gyártani. Reméljük, hogy már jövőre jelentősen csökken az ország kitettsége, a magyar rákbetegek ellátása stabilizálódik, és ha szűkösek a világkészletek, Magyarország előnyt fog élvezni. Az ipari-gazdasági előnyök mellett ezért is fontos a magyar társadalom számára, hogy a magyar gyógyszeripar valóban meghatározó iparága legyen Magyarországnak, és jelentős értéket teremtsen.

– Kórházi vizekre evezve, hogyan értékeli a gyógyszer-nagykereskedelmi piac helyzetét?

– Humantrade divíziónk a magyar kórházak három nagy gyógyszerbeszállítójának egyike. Ezért nyilvánvaló aggodalommal szemléljük az évek óta növekvő adósságterhet. A legfrissebb információk szerint a kórházak lejárt adósságállománya meghaladja a 43 milliárd Ft-ot. Ennek meghatározó része hárul a gyógyszer-nagykereskedőkre, gyakorlatilag az állam után másodikként mi finanszírozzuk a magyar kórházakat és patikákat. Ez a folyamat azért tartható fenn egyre nehezebben, mert közben a Széll Kálmán-terv eredményeként egyre növekednek terheink. Ezért lenne fontos megállapodni egy olyan irányban, amely könnyebbé tenné, hogy a magyar beteg lehetőleg magyar gyógyszert használjon. Ebben a piaci környezetben, a viszontagságok ellenére fejlődünk: szeptembertől teljes körűvé vált nagykereskedelmi tevékenységünk, most már kábítószereket, magisztrális alapanyagokat és homeopátiás készítményeket is szállítunk minden partnerünknek.

Mennyire érzi fontosnak szerepüket a kórházi piacon?

–A kórházi piac nagyon fontos szereplőjeként tartjuk számon magunkat, köszönhetően annak, hogy a Humantrade divízió kórházi partnereinknek bármilyen harmadik fél által gyártott gyógyszert és eszközt is szállít. Ráadásul az is látszik, hogy a Teva termékek részaránya nem kiugróan magas a Humantrade portfóliójában. Amennyiben a kórházi gyógyszerek dobozforgalmát nézzük, a piac 40 százalékát uraljuk, elsősorban infúziós készítményeinknek köszönhetően. Infúziót ugyanis senki más nem gyárt Magyarországon rajtunk kívül ipari méretekben. Mi biztosítjuk a magyarországi infúziós ellátás 60 százalékát, és ezzel érjük el azt is, hogy az importált infúziós készítmények ára megfelelően alacsony legyen. Ha ugyanis nem gyártunk valamit Magyarországon, a nemzetközi árszint áll be, ha viszont van az adott termékből fenntartható árú, jó minőségű magyar termék, az nem csak a gyógyszerkassza, hanem a nemzetgazdaság szempontjából is előnyös.

Milyen filozófia alapján működnek együtt a magyar kórházügy szereplőivel?

–Büszkék vagyunk arra, hogy tavasszal főszponzorai lehettünk a Magyar Kórházszövetség éves konferenciájának, és folyamatos megjelenünk az MKSZ által kiadott Kórház szaklap hasábjain. Emellett nagyon sok szakmai rendezvényt támogattunk. Bár az idei megszorítások és különadók hatása miatt ezeket az aktivitásokat jelentősen vissza kell fognunk , ennek ellenére az a célunk jövőre is, hogy, a szűkös kereteken belül továbbra is a kórházak megbízható partnerei maradjunk, mind beszállítóként, mind a szakmai tevékenységek szponzoraként.

– Mire számít 2012-ben?

– A jövő év a Széll Kálmán-terv végrehajtása jegyében fog végbemenni. Ez azért rossz hír, mert a felvázolt lépések a magyar ipar és a nemzetgazdaság kárára történnek. Az OEP teljesen érthető módon, csak a gyógyszerkasszát nézi. Azt, hogy milyen kasszán kívüli nemzetgazdasági hatásai lesznek, még nem vették figyelembe. Bízom abban, hogy az aktív magyarországi gyártást, beruházást, kutatás-fejlesztést, sőt finanszírozói szerepünket is figyelembe vesz a Kormány előbb-utóbb, s ezeket akár a K+F tevékenységek támogatásával, akár az OEP finanszírozási keretein belül létrejövő szabályzókkal segíteni fogják. Fontos lenne a magyar orvost abban bátorítani, hogy a magyar betegnek magyar gyógyszert írjon fel, pontosan azért, mert ennek látja hasznát a magyar gazdaság. Mindig lesz olcsóbb gyógyszer, amíg Indiában és Kínában olcsóbb a munkaerő. Ezért kell nemzetgazdasági szinten, nem csupán az OEP kassza szempontjából meghatározni a közép- és hosszú távú gyógyszer- és iparpolitikát.

Ezek a cikkek is érdekelhetik