2018. február 22. csütörtök, Gerzson napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházszövetség Tapasztalataink nélkül minden több fájdalommal és kevesebb sikerrel járna

Tapasztalataink nélkül minden több fájdalommal és kevesebb sikerrel járna

2011-10-04 07:08 Forrás: Kórház 2011/10. -- Bene Zsolt
1678
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Magyar Kórházszövetség elnöksége szeptember 13-án – a nyári szünet után először – megbeszélést folytatott. Rácz Jenőtől, a szakmai szervezet elnökétől érdeklődtem, miről tárgyalt a testület.

Milyen témaköröket tűzött a napirendjére a Magyar Kórházszövetség elnöksége a szeptemberi ülésén?
– Az elnökségi ülés első napirendi pontjaként a felújított székház technikai átvétele történt meg, illetve arról is szó esett, hogyan tudjuk hasznosítani az új lehetőséget, a most lényegesen megnövelt tárgyalóterületet, ahol immáron a vezetőségi üléseket is méltó körülmények mellett tarthatjuk meg. Az új, nagyobb tárgyalóval megnyílt a lehetőség arra is, hogy a tagkórházak, illetve a tagkórházak egy-egy csoportja is részt tudjanak venni egy-egy gyűlésen, ezáltal is szorosabbra véve velük a kapcsolatot, az átalakítás ideje alatt is.

Mi volt a következő téma?
– Az elnökségi ülés másik napirendi pontja a Kórházszövetség által bekért vélemények feldolgozása volt. Kértük a kórházakat, hogy jelezzék, mit tartanak jelen pillanatban a legfontosabb problémának, hogy az államtitkársággal együtt megfelelően tudjuk majd ezeket a gondokat kezelni, illetve közösen próbáljunk meg valamilyen megoldást találni ezekre a kérdésekre. Ezzel kapcsolatban felvetődött az is, hogy a várható átalakítások során az egyes kórházcsoportokkal, elsősorban – már a Semmelweis-terv által meghatározott – térségi felosztásban folytassunk konzultációt, hogy az átalakítások során és a „célfüggvények” kijelölésében figyelembe tudjuk venni az egyes kórházak véleményét. A kezdeményezésünket jeleztük a minisztérium felé is, ahol úgy tűnik, pozitív fogadtatásra talált. Ezt rendkívül fontosnak tartjuk, mert úgy gondoljuk, értelme lesz ennek az egyeztetésnek. Természetesen nem egy panaszáradatot próbálunk „megfékezni”. A közös megoldáskeresésben próbálunk meg javaslatotokat letenni az asztalra, amit a döntéshozók talán majd figyelembe vesznek. Egyébként, ahogyan arra számítottunk is, a beérkezett észrevételeken terület- és bizonyos problémakoncentráció figyelhető meg, ebből látjuk, hogy milyen jellegű gondok léptek fel.

A jelzett problémák között – az egyes intézmények/intézménytípusok érdekellentéte miatt – nincsenek egymásnak ellentmondóak?
– Természetesen vannak. Éppen ezért gondoltunk arra is, hogy ezeket ütköztetni kell egymással úgy, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást hozzunk létre. Azt szeretnénk elkerülni, hogy olyan jellegű, a kórházakat érintő döntések szülessenek, amelyek nincsenek kellően alátámasztva. Ez alatt azt értem, ha valaki döntést hoz, nem biztos, hogy pontosan ismeri a helyi problémákat. Ezt jobb inkább megelőzni, mint a későbbiek során aztán meglehetősen nehezen orvosolni. A másik dolog, amit szintén jó lenne elkerülni, hogy miközben mi egymással vitatkozunk, a gordiuszi csomó átvágásával fogják a problémákat megoldani, és nem minden érintett fél bevonásával, a lehetséges legjobb kompromisszumot megkeresve. Ebben, úgy érezzük, hogy a Magyar Kórházszövetségnek nagyon fontos katalizátor – vagy akár, adott esetben, közvetlen döntés-előkészítő – szerepe is lehet.

Mikor keresik fel az ágazat vezetését a javaslataikkal?
– Már meg is kezdtük az egyeztetéseket az egészségügyi államtitkársággal. Első lépésben az államtitkárság fogadta a Kórházszövetség küldöttségét. Ott jeleztük a problémákat, illetve arról is beszéltünk, hogy a kongresszusi állásfoglalásnak megfelelően szükségesnek tartjuk a változásokat, és ebben konstruktív szerepet kívánunk vállalni. Ennek megfelelően az elnökség ilyen jellegű megerősítését is közvetítettük az államtitkárság felé. Az elnökségi ülést követően pedig az államtitkárság jelezte, hogy ebben a munkában aktívan számít ránk, sőt nem csak a kórházakkal való egyeztetésben, hanem az új struktúra kialakításában is. Az olyan változtatásoknál, mint például a nagyobb jellegű állami szerepvállalás a fekvő- és járóbeteg-szakellátásban pedig elsősorban a Kórházszövetség munkájára számít majd.

Elképzelése szerint hogyan valósul majd meg a gyakorlatban az MKSZ konzultációs és javaslattevő szerepe?
– Ez a szerepünk azt jelenti, hogy a kórházak beérkezett véleménye alapján rámutatunk a jelen lévő feszültségi pontokra, és javaslatot teszünk ezek megoldására, illetve a konkrét, operatív kivitelezésben igyekszünk a szerepünket maximalizálni. Egyrészt azért, mert ha nem mi oldjuk meg ezeket a problémákat, akkor majd megoldják helyettünk, és az lenne a rosszabb megoldás. Továbbá úgy érezzük, hogy a kórházi szférában – mind gazdasági, mind orvosszakmai, mind pedig vezetési szempontból – vannak már olyan tapasztalataink, amelyek az ilyen jellegű átalakításban jól hasznosíthatóak, és ezen tapasztalatok hasznosítása nélkül minden több fájdalommal és kevesebb sikerrel járna. Az elnökségi ülésen azt is jeleztük, hogy változatlanul a humánerőforrás-probléma az egyik legnagyobb feszültségi pont. Ezzel a kérdéssel mi is kívánunk foglalkozni, ami több annál, minthogy csak jelezzük, hogy nagy a baj – aktív életpályamodell kialakításban való szerepvállalásunkat szeretnénk hangsúlyozni.

Bizonyára a második helyen szerepel a gondok között a kórházak pénzügyi-anyagi helyzete.
– Igen, éppen ezért az adósság kérdése is napirendi pontként szerepelt az elnökségi ülésen. Nem tudunk örülni annak, hogy a becsléseink abszolút pontosan bejöttek, azaz szinte „fillérre” beigazolódott az év közepére 45 milliárd forintra becsült kórházi adósságállomány. Ugyanakkor azt is jeleztük, hogy az év végéig valamilyen előremutató megoldást kell keresni. Erre mindenképpen szükség van, hiszen szinte kódolható, hogy az év végére akár 60 milliárd forint is lesz a kórházak összadóssága. Adósságkezelés nélkül, a beszállítók oldaláról is egyre nagyobb feszültség hárul ránk.

Milyen kilátások várhatóak 2012-ben?
– A jövő évi költségvetés tervezésekor potenciális veszélyekre hívtuk fel a döntéshozók figyelmét, amelyek most kiegészültek a minimálbéremelés kompenzációjának problémájával, a kötelező bérminimum kérdésével, és ezek járulékokra való hatásával is, illetve a várható infláció figyelembevételével, a járulékemelkedések utáni következményekkel. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban előzetes számításokat csatoltunk a véleményünkhöz, amelyben úgy becsültük meg, hogy több tízmilliárd forintos nagyságrendű többletkiadás tervezést mindenképpen végre kell hajtani, hiszen – ahogy az ülésen is megfogalmaztuk – önmagában az erőforrás-koncentrációval, centralizációval központosított beszerzésekkel ezek a többletkiadások semmiképpen nem annulálódnak, vagyis az intézmények plusz bevételek nélkül ezeket a többletkiadásokat nem képesek kigazdálkodni, még akkor sem, ha intézmény-összevonások történnek.

A Széll Kálmán-terv nem került szóba?
– Ezen az értekezleten nem, mert a Széll Kálmán-tervvel kapcsolatban közvetlenül a szakellátások nem érintettek. Véleményünket – amit korábban már kifejtettünk a tervvel kapcsolatban – változatlanul fenntartjuk, vagyis, hogy a gyógyszereknél történő változásoknak nincs közvetlen hatása az egészségügyi intézményekre, közvetetten viszont igen. Ide értve a különböző támogatásokat, az orvosi rendezvények szponzorálását, az írott szakmai sajtó és a gyógyszerismertető hirdetési anyagok visszaszorulását, a direkt kórházi juttatások visszaszorulását. Ezek mind-mind azt fogják eredményezni, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy a csökkenések által a kiadási oldal ezeket meg fogja érezni.

Ezek a cikkek is érdekelhetik