2018. május 20. vasárnap, Bernát, Felícia napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházszövetség Hisz az együttműködésben, hisz a közösen hozott döntésekben

Hisz az együttműködésben, hisz a közösen hozott döntésekben

2013-05-29 07:06 Forrás: Orvosok Lapja 2013/5. -- Krasznai Éva
1166
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Az 1961-ben, Miskolcon született dr. Velkey György a Magyar Kórházszövetség elnöki posztját alig egy hónapja tölti be. Az utóbbi három esztendőben – a most leköszönt dr. Rácz Jenő mellett – mint leendő elnök tevékenykedett.

 

A neves orvosdinasztiából származó szakember 1986-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerezte diplomáját. Szakvizsgázott csecsemő- és gyermekgyógyászat, aneszteziológiai és intenzív terápia területeken. Pályáját a DOTE Gyermekklinikán kezdte, majd 1996-tól a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházában dolgozik, ahol 2003-tól főigazgatónak nevezték ki.

Megannyi külföldi és hazai szakmai kollégium, társaság vezetőségi tagja, három éven át a Magyar Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság elnöke volt, majd négy éven át a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára. Kongresszusok, tudományos ülések, továbbképző tanfolyamok szervezése mellett részt vett/vesz orvostanhallgatók, szakorvosjelöltek, szakorvosok, egészségügyi szakápolók, óvónők, laikusok oktatásában. Az utóbbi évtizedekben megjelent, gyermekorvosok számára írt tankönyvek egyes fejezeteinek szerzője. Élettant és kardiológiát tanított az amerikai Grace Universityn. Öt gyermek édesapja, felesége gyermekradiológus főorvos, egyik fia neonatológusnak készül.

Nemcsak igazgatja és menedzseli az általa irányított intézményt, hanem az utóbbi évekig esetenként ügyeletet is vállalt, altatott, bekapcsolódott a krónikus beteg gyermekeknek szervezett táborok programjaiba, és részt vesz az orvosoknak szervezett kosárlabda-mérkőzéseken is.

Pályaválasztási mintája mindenekelőtt a család és annak tradíciója volt. És bár szülei kisgyerek kora óta az orvosi pálya felé navigálták, kamaszként próbált ellenállni a felnőttek döntésének. Pontosabban egyfajta kettősség munkált benne: bár nem akart orvos lenni, de olyan pályát kívánt magának, hogy jót tehessen, mások jólétét segítheti. Hosszan latolgatta a lehetőségeket, végül hatalmas lendülettel a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait.

„Hatan vagyunk testvérek, így már a családi élettérben megtanultunk természetesen és felszabadultan mozogni a gyerekek között. Testvéreimmel mindannyian gyerekekkel, illetve fiatalokkal foglalkozunk, valamilyen módon őket segítő munkakörökben dolgozunk: ketten gyermekorvosként, négyen tanárként. És mindannyiunknak sok gyermekünk van” – nyilatkozta.

A Debreceni Egyetem Gyermekklinikájára gyermekorvosnak érkezett. Sok minden érdekelte, például az immunológia, a hematológia, s persze a kutatás, ám az első és sikeres újraélesztést követően már tudta, mire hivatott igazán: „Amikor egy gyermek életéért küzdünk, megszűnik tér és idő, az ember minden érzékszervével csüng a jelen pillanaton, és ha ráadásul csapatban dolgozik, közösségben küzd, az különleges kegyelmi állapot. Ez a 15 éves időszak katartikus hatású volt az életemben.”

*

Beszélgetésünk során legújabb feladatköréről, a Magyar Kórházszövetség elnökségéről tudakozódtam. Rendkívüli határozottsággal – amúgy lágy ember benyomását kelti és napjaink neurotikus világában azon ritka „példány”, akiből tényleg sugárzik a nyugalom, a belső harmónia, a kiegyensúlyozottság – állította, bármilyen munkát végezzen is a szövetség, azt nem valaki egyedül, hanem csapatként teszi. Minden feladatkört nem ismerhet a maga mélységében senki. Tehát az elnökség tudásának legjavát adva teljesítenek. Nem „izomjátékos”, hanem olyan ember, aki hallgat az észérvekre, aki a kollektív bölcsességben bízva hoz döntéseket.

Amikor felvetettem, hogy a mai politikai helyzet harcos egyéniségeket kíván, nem tiltakozott, azt viszont hangsúlyozta, hogy reményei szerint tárgyalásokkal, ésszerű, logikus egyeztetésekkel, szívósággal sok minden elérhető.

Amikor azt tudakoltam, miként képzeli el az ágazatban tevékenykedő szakmai és érdekképviseletet betöltő szervezetekkel, például a Magyar Orvosi Kamarával az együttműködést, meglehetősen rövid válasszal szolgált. Tárgyalni akarnak, nem ellenállni és nem viaskodni szeretnének, hanem értelmes célokat elérni.

A Kórházszövetség elnökségében, mondotta, olyan neves szakemberek dolgoznak, akik ismerik a különböző szervezeteket, azokban így-úgy otthon vannak. Fontos döntésekben nem egy személyben, hanem kollektívan kívánnak előremutató lépéseket tenni.

Ezek a cikkek is érdekelhetik