2018. május 21. hétfõ, Konstantin napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházszövetség Az uniós direktívák hatása a hazai egészségügyre

Az uniós direktívák hatása a hazai egészségügyre

2012-05-17 07:32 Forrás: Kórház 2012/4. -- Krasznai Éva
1663
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Heim Pál Gyermekkórház főigazgató főorvosa, az Európai Kórházszövetség elnökségi tagja a Magyar Kórházszövetség egri kongresszusán a címben szereplő tudnivalókról tart előadást. Dr. Harmat Györggyel beszélgettünk.

Főigazgató Úr, az EU-s direktívák egyik nagyon fontos eleme a szakmai képesítések elismertetése. Mit kell tudni erről? Már csak azért is, mert sokan úgy fontolgatják az országból való távozást, hogy nincsenek hozzá megfelelő ismereteik.

– Az Eurobarométer 2010-es felmérése szerint a külföldi munkavállalás gondolatával az uniós polgárok 28%-a foglalkozik. A szakmai képesítések elismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az alapvető piaci szabadság hatékonyan működjön az uniós polgárok számára. Ugyanakkor a mobilitás nem mehet a fogyasztók, és különösen a betegek rovására. Ők ugyanis a megfelelő szakképzettséget, nyelvi készségeket az egészségügyi szakemberek részéről is okkal elvárják. Márpedig a tagállamok előtt álló legnagyobb gond a szakképzett munkaerő növekvő hiánya. Az uniós polgárok mobilitását az egységes piac szabályozhatja. Különösen az egészségügyi ágazatban, az oktatási ágazatban, de ezen kívül az építőipar és az üzleti szolgáltatások területén is várhatóan növekszik majd a munkaerőhiány. Az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés stratégiája programban (Európa 2020), a Bizottság már hangsúlyozta annak szükségességét, hogy támogassák az EU-n belüli mobilitást. Az új készségek és munkahelyek elemzésével foglalkozó anyag figyelmeztetett, hogy továbbra is fennállnak eltérések az uniós munkaerőpiac területén, és a potenciális munkaerő-mobilitás nem eléggé kihasznált. Az állampolgársággal foglalkozó jelentés már 2010-től hangsúlyozta, hogy az EU polgárainak érdekében ezen a területen is meg kell tenni a szükséges modernizációs lépéseket.

Miközben Magyarországon kifejezetten riogatnak az egészségügyben dolgozók elvándorlásával, a 2020-ra érvényes stratégiai növekedési programban éppen azt hangsúlyozták, hogy a tagországok EU-n belüli mobilitásának támogatására nagy szükség van.

– A szakmai elismerések egységesítésére szolgáló uniós kártya bevezetése mind a 27 uniós országban lehetővé teszi a szabályozott rendszer kialakítását és alkalmazását. Az Európai Bizottság a szabályzatok korszerűsítését ismételt konzultációkon és tárgyalásokon készíti elő. Továbbá az azonos képesítések elfogadására könnyítéseket szándékozik bevezetni.

Figyelembe véve az országok gazdasági tevékenységét és teljesítményét az Európai Unióban a közbeszerzés igen fontos szerepet játszik.

– Az állami hatóságok átlagosan a GDP csaknem 18%-át árubeszerzésre, építkezési beruházásokra és szolgáltatásokra költik. A korábban lefolytatott gazdasági értékelés szerint a közbeszerzési irányelvek teljesítése az alacsonyabb árak elérésével a nagyobb átláthatóságot, a magasabb fokú versenyt, és a mérhető megtakarításokat biztosíthatja. Ugyanakkor a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy felül kell vizsgálni a közbeszerzési irányelveket a szabályok egyszerűsítése érdekében, növelni kell a hatékonyságot és az eredményességet, figyelembe véve a tagállamok változó politikai, társadalmi, gazdasági környezetét. A megfelelő módon kialakított szabályok azt is lehetővé teszik, hogy az ajánlattevők jobban kihasználhassák a közbeszerzést támogató forrásokat, figyelembe vegyék az erőforrás- és energiahatékonyságot, és támogassák az innováció társadalmi elismerését. Mindezek eredményeképpen jobb minőségű szolgáltatásokhoz juthatunk.

Ezen irányokat megerősítette a Bizottság 2011 tavaszán lefolytatott konzultációja, ahol a résztvevők nagy többsége támogatta azt a javaslatot, hogy vizsgálják felül a közbeszerzési irányelveket, az új kihívásokra pedig az állami és gazdasági szereplők megfelelően reagáljanak.

– Az Európai Bizottság által 2011. január 27-én közzétett úgynevezett „Zöld-könyv a közbeszerzésről” széleskörű nyilvános konzultációt indított, és az érintettek véleményét kérte. A könyv egyébként konkrét javaslatokat és jogszabályi változásokat is tartalmazott. A kérdések között szerepelt az igények egyszerűsítése, az eljárások rugalmasságának kialakítása, annak érdekében, hogy a stratégiai közbeszerzések a politikai célkitűzésekkel összhangban formálódjanak. A hozzáférés javítása a közbeszerzési szerződésekhez, és a protekcionizmus elleni küzdelem, valamint a korrupció és összeférhetetlenség pontos meghatározása számos válaszlevélben megjelent, összesen 623 javaslat érkezett a tagállamoktól a helyi, és regionális társaságok, üzleti vállalkozások, ipari szövetségek, egyetemek, és civilszervezetek részéről. A konzultáció eredményeit 2011 júniusában nyilvános konferencián mutatták be. A kialakított javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének, mely szerint az európai szintű beszerzési eljárások átláthatóvá válnak, jelentős megtakarítást, és jobb beszerzési feltételeket biztosítanak a tagállamok, és végső soron az európai adófizetők számára. Az eltérő körülmények és az esetlegesen egymásnak ellentmondó tagállami rendszerek és szabályozások indokolatlan akadályokat képeznek a határon átnyúló beszerzéseknél, ezért ezeket mindenképpen egységesíteni kell.

Foglalkozni kell a határon átnyúló egészségügyi ellátás kérdéseivel is.

– A 2013-ban életben lévő, határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó irányelv lehetővé teszi az uniós polgárok számára, hogy az EU területén bárhol igénybe vehessék az egészségügyi ellátást, saját hazájuk egészségügyi ellátórendszere terhére. Függetlenül attól a lehetőségtől, hogy a betegek ezen irányelv szerint ellátásban részesüljenek, a tagállamok saját területükön felelnek az állampolgároknak nyújtott biztonságos, magas színvonalú, hatékony és mennyiségi szempontból megfelelő egészségügyi ellátásáért. Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetése és alkalmazása nem eredményezhet olyan helyzetet, amelyben a betegeket arra ösztönzik, hogy a biztosítások helye szerinti tagállamon kívül vegyenek igénybe kezelést. Ugyanakkor az Európai Unió Tanácsa elismerte: azok a gyakorlati módok, amelyek révén ezek az értékek és elvek megvalósulnak, jelentős eltéréseket mutatnak az egyes tagállamok között.

Az irányelv tiszteletben tatja és nem sérti – nem is sértheti – az egyes tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák, milyen típusú egészségügyi rendszert tartanak megfelelőnek.

– Ennek figyelembe vételével indokolható lehet a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása. Az irányelv azonban nem kötelezi az egészségügyi szolgáltatókat, hogy a tervezett (elektív) ellátásra is fogadják a más tagállamból származó betegeket, illetve előnyben részesítsék más – hazai – betegek rovására, például a többi ellátandó betegek várakozási idejének hosszabbodásával. A tagállamok szabadon szervezhetik saját egészségügyi ellátó- és szociális rendszereiket, úgyhogy az ellátásra való jogosultság regionális, illetve helyi szinten kerüljön meghatározásra. A betegek tagállamok közötti mozgása jelenleg korlátozott mértékű és várhatóan az is marad, hiszen az Unióban a betegek túlnyomó többsége saját országában részesül egészségügyi ellátásban, és ezt is részesíti előnyben. Bizonyos körülmények között azonban előfordulhat, hogy a betegek külföldön kívánnak igénybe venni egészségügyi ellátást. Az elkövetkező évben ki kell dolgozni azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a nemzetközi betegellátás biztosítására, beleértve az ehhez szükséges dokumentációt, idegen nyelvű tájékoztatókat, a magyar és nemzetközi biztosítási rendszerek összehangolását, az uniós minőségbiztosítási rendszert, az egészségügyi felelősségbiztosítás jogi, szervezeti, valamint pénzügyi kereteit.

Milyen sürgős feladatok hárulnak hazánkra?

– Az előttünk álló szűk esztendőben ki kell dolgozni azokat a feltételeket, amik a nemzetközi betegellátás biztosítására elengedhetetlenek. A magyar és a külföldi biztosítók, biztosítási rendszerek értékelése és elemzése sem maradhat el. A dokumentációs rendszerek kidolgozására és értékelésére van szükség. Az idegen nyelvű dokumentáció, vagy párhuzamos magyar és cseh, lengyel, francia, angol, német, román, olasz, svéd, spanyol, török, szerb, horvát nyelvűek kidolgozása, majd az egészségügyi ellátásban történő bevezetése elengedhetetlen. Mindemellett Magyarország és más európai országok egészségügyi ráfordítási költségeit, a társadalombiztosítás, illetve a piaci biztosítók által kifizetett összegek közötti mértéket egyensúlyba kell hozni. A nemzetközi egészségügyi és biztosítói kapcsolatokat nélkülözhetetlen megteremteni, illetve ezeket a magyar rendszerekkel összhangba kell hozni. Ugyanígy meg kell teremteni a különböző nyelvű egészségügyi tájékoztatás és kommunikáció biztonságos feltételeit. El kell kezdeni intézményi és kormányzati szinten az egészségügyi ellátásban, biztosítási rendszerekben járatos fordító-kommunikációs szakemberek képzését. Kidolgozandó az uniós minőségbiztosítási rendszer, s elkezdendő, vagy folytatandó a nemzetközi egészségügyi jogban járatos szakemberek képzése. Az ezzel foglalkozó jogi, biztosítási irodákat létre kell hozni. Az egészségügyi kormányzatnak a szükséges stratégiai lépéseket kell kidolgoznia. Végül az uniós akut és a krónikus ellátásra, kúraszerű kezelésre, és a rehabilitáció is fel kell készülni… S mindehhez már csak kilenc hónapunk van hátra…!

Ezek a cikkek is érdekelhetik

Kulcsszavak

EU - Európai Unió ,