2018. február 22. csütörtök, Gerzson napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházszövetség Az új tulajdonos vajon többet tud-e áldozni az intézmények fenntartására?

Az új tulajdonos vajon többet tud-e áldozni az intézmények fenntartására?

2012-05-07 07:08 Forrás: Kórház 2012/4. -- Bene Zsolt
1494
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A Magyar Kórházszövetség előző elnökét, a Siófoki Kórház főigazgató főorvosát – érintettsége okán – a városi kórházak állami kezelésbe adásáról kérdeztem.

Elnök úr, mi a véleménye az egészségügy jelenlegi átszervezéséről?

– Az egészségügy átalakulásának folyamata nem most kezdődött, korábban is voltak próbálkozások, melyek azt célozták, hogy az egészségügyi ellátásnak megfelelő struktúrája alakuljon ki, akár a kórházak kapacitásait, akár a szakmákat illetően. Ezzel több egészségügyi kormányzat is próbálkozott, de a célt egyik sem tudta elérni: ez részben azon bukott meg, hogy az egyes önkormányzatok a saját érdekeiket képviselték, mondjuk egy szakmai szemponttal szemben, részben azon, hogy más lobbiérdekek megakadályozták. Tehát az a folyamat, amelyik most elindult – hogy úgy alakuljon át az egészségügy szerkezete, hogy szakmailag a szükségleteket elégítse ki, gazdaságilag pedig hatékonyan tudjon működni –, üdvözlendő cél felé tart, amivel a Kórházszövetség kezdettől fogva egyetértett. Természetesen tisztában vagyunk vele – és bizonyára az egészségügyi kormányzat is érzékeli –, hogy továbbra is hatnak azok a tényezők, amelyek korábban ennek a menetét megakadályozták.

Mit emelne ki a jelentős változások közül egy vidéki városi kórház vezetőjeként?

– Az államosítás, illetve az állami kezelésbe vétel olyan eszköz az egészségügyi kormányzat kezében, amely után majd kevesebb beleszólása lesz a helyieknek, ami az átalakítás szempontjából előnyt jelent. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egy helyi önkormányzat területén működő kórház annyira beágyazódik a helyi közösségbe, hogy az intézmény, és a korábbi fenntartója közötti viszony sokkal „élőbb” és „családiasabb”, mint mondjuk az állami irányítású egészségügy mellett.

A fenntartó és az ellátó jól ismerik a helyi problémákat.

– Igen, így van, sokkal jobban tudják kezelni a felmerülő gondokat. Hiszen attól, hogy az állam átveszi az egészségügyi intézmények fenntartását, az intézmény még a helyén marad, a betegek ugyanabból a körből kerülnek ki, ahol korábban voltak. Elviekben nem kell, hogy érezzék azt, hogy a tulajdonosváltás megtörtént. Viszont a tulajdonos viszonya talán nem lesz olyan közvetlen, mint amikor az önkormányzatokhoz tartoztak ezek az intézmények. A gazdasági helyzet nagyon sok esetben nem tette lehetővé, hogy a fenntartó oly mértékben segítse az intézményeket, mint ahogy ezt kellett volna, azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben az is bizonytalan, hogy egy központi fenntartású egészségügy vajon többet tud-e áldozni ezeknek az intézményeknek a fenntartására. Ezt majd a jövő fogja eldönteni.

Hogyan vélekedik a városi kórházak átvételének – folyamatosan változó – időpontjáról?

– A kórházak átvételénél szerencsésebb lett volna, ha valamennyi fekvőbeteg-intézmény – most csak ezeket említem, a járóbeteg-szakellátókat nem – egyszerre kerül át állami fenntartásba. Ez lett volna az optimális megoldás, hiszen akkor az ehhez fűződő egyéb feladatok, mint például a kapacitások meghatározása, vagy akár a területi ellátási kötelezettség kijelölése, sokkal egyszerűbb lett volna. Azonban – mint tudjuk – a GYEMSZI mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a kérdést kezelje. A volt megyei fenntartású intézményeink átvétele sem zajlott simán, ami nem a GYEMSZI, a minisztérium, vagy az államtitkárság hibája, hanem annak a sokszínűségnek a következménye, amely a megyei fenntartású kórházakat jellemezte. Úgy vélem, amikor ez a gondolat megszületett, még senki nem gondolta, hogy ennyire sokrétű és egyedi esetekkel kell találkozni, amelyeket természetesen egyedileg is kell kezelni. A városi kórházak átvétele most olyan stádiumban van, amikor még az is bizonytalan, hogy mikor történjék meg. A helyes időpont megválasztását a teljes intézményrendszer átalakításával kapcsolatos feladatok motiválják.

A megyei intézmények átvétele kapcsán jelentkező nehézségek miatt már lesznek tapasztalatai a GYEMSZI-nek.

– Olyan vonatkozásban is, hogy melyek azok a dolgok, amelyekkel kevésbé kell foglalkozni, s melyeket kell súlyozni. Tehát az átvétel tisztázottabb körülmények között fog zajlani, és ebből eredően, várhatóan egy kicsit könnyebben is történik meg. Azonban nem szabad azt gondolni, hogy mivel a városi kórházak kisebbek, ezért itt majd kevesebb lesz a feladata az állami szerveknek. Hiszen a GYEMSZI-nek egyedileg kell majd megbirkóznia több mint ötven kórház terheivel, minden egyes kiskórház összes jelentkező problémájával, akár az ingatlanokkal, akár a kiszervezett működéssel – egyáltalán az átadás körülményeivel. Ha tekintetbe veszem azt is, hogy a megyei kórházakkal kapcsolatban is vannak még gondok, hiszen hozzájön ez a majdnem ugyanolyan számú kórház, az átvétel igen jelentős feladatot jelent majd a GYEMSZI számára. Tehát van annak előnye, hogy korábban jöjjön létre az egységes, az egész országra kiterjedő egészségügyi ellátási struktúra, mert valamennyi részfeladat már úgy lesz szervezhető, hogy nem kell különbséget tenni a különböző nagyságú, illetve megyei vagy városi fenntartású kórházak között.

Önök Siófokon hol tartanak a felkészülésben?

– Jelenleg az önkormányzat és a GYEMSZI között zajlanak a tárgyalások az ingatlan, illetve a kórház területén található építmények átvételéről, illetve önkormányzati tulajdonban maradásáról. Vannak még megoldatlan ügyek is, mint például Siófokon a nővér- és orvos-szálló, amely a kórház telkén áll, de külön telekkönyvezve. Az első szinten alapellátási intézmények, ettől felfelé pedig nővér- és orvos-szállók vannak, jelen pillanatban még tisztázatlan, hogy önkormányzati tulajdon maradnak-e, vagy pedig átveszi őket az állam. Ennek a következményei érdekesek, mert ha önkormányzati tulajdon marad, akkor a kórházat terheli az önkormányzat által megállapított bérleti díj a nővérek, illetve az orvosok elhelyezéséért. Amennyiben azonban ez a nővérszálló a GYEMSZI-hez kerül, akkor fordított lesz a helyzet, esetleg az önkormányzat fizet majd az ott elhelyezett alapellátási intézmények után bérleti díjat a GYEMSZI-nek. A siófoki kórházban nincs kiszervezett szolgáltatás, tehát az intézmény mindent maga végez, és jól gazdálkodik. Viszont a kazánház nem csak a kórházat, hanem – városi érdekből – egy városrész központi fűtését is ellátja. Nem tudom, hogy a későbbiekben ennek a kazánháznak – amely szerves része a kórháznak – hogyan alakul majd a működtetése. A GYEMSZI-hez tartozik majd, a városhoz, illetve az intézményhez?

Vannak még további, függőben lévő, megoldandó feladatok?

– A két komolyabb kérdést már említettem. Egyetlen külső telephelyünk van, ez pedig a Tüdőgondozó Intézet, amely kórházi feladatokat lát el, külön épületben, nem a kórházhoz tartozó telken. Vitatott még, hogy ez kihez fog tartozni.

A Siófoki Kórházban éppen fejlesztés zajlik, kérem, erről is ejtsen néhány szót!

– Most fejeződött be az Energiaracionalizálási és Környezetvédelmi Program, az úgynevezett KEOP-program, amelynek során a kórházban a teljes fűtésrendszer megújult, vagyis kicserélték a radiátorokat, a csővezetékeket, valamint valamennyi nyílászárót, így azok már a legmodernebb hőtechnikai elvárásoknak is megfelelnek. A kórház egész külső falfelülete pedig 10 cm vastag hővédő réteget kapott. Ezeknek a felújításoknak már az eredményei is mutatkoznak, hiszen az elmúlt hónapokban 35–40%-kal kevesebb volt a fűtésköltségünk, (fajlagosan, a tavalyi és az idei átlaghőmérsékletet is számításba véve). Ez jelentős pénzmegtakarítást jelent. Ehhez a programhoz egyébként a kórház adta azt a csaknem 200 millió forintos önrészt, amit az Európai Unió 600 millió forinttal egészített ki. A következő napokban pedig elkezdődik a kivitelezése két összehangolt SO2-programnak. Az egyik egy sürgősségi osztály megépítése, a másik pedig egy struktúraátalakítás az intézményben. Az SO2-program teljesen új beruházás, amivel egy új osztály alakul ki, csatlakozva a kórházhoz. A strukturális program pedig azt jelenti, hogy a XXI. századi kórházi követelményeknek megfelelően központosítottak lesznek a műtők, a diagnosztikai részleg, a képalkotó diagnosztika. A jelenlegi röntgen, CT, ultrahang különböző helyeken való elhelyezése a központosítással megszűnik. Mindezeken kívül központi sterilizáló is épül, továbbá egy átfogó informatikai fejlesztés is kezdődik. A kórház a környezetünkben lévő 40–50 alapellátási centrummal már eddig is online kapcsolatban volt, ezt azonban szeretnénk még tovább bővíteni, akár más kórházak felé is. Ennek az előnye az, hogy a kórházban a betegről kapott információ gyakorlatilag online módon, azonnal megjelenik a beküldő háziorvos monitorán, legyen akár egy szakrendelési feljegyzés, egy zárójelentés, vagy egy laboratóriumi röntgenlelet. Tehát papírmozgás nélkül történik meg az adatok cseréje az illetékes beutaló, illetve a vizsgálatokat végző kórházi szakosztály között. Beruházásainkkal, fejlesztéseinkkel igyekszünk tehát megfelelni a kor kihívásainak.

Ezek a cikkek is érdekelhetik