2018. május 21. hétfõ, Konstantin napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházszövetség „Sokat imádkozunk, hogy a karácsonyi pénz elég legyen”

„Sokat imádkozunk, hogy a karácsonyi pénz elég legyen”

2013-06-17 07:29 Forrás: Kórház 2013/5. -- Bernáth Bea
1361
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A fenti mondatot a Magyar Kórházszövetség elnöke mondta a Medicina XXVI. egészségügyi konferencián. Velkey György ugyanis többek között arról beszélt, hogy a struktúraváltás után a fekvőbeteg-intézmények továbbra is forráshiánnyal küszködnek és az adósságállományuk enyhítésére többnyire az év végén folyósított konszolidációs összeg csak tűzoltásra jó.

 

A fekvőbeteg-intézmények jelenlegi helyzetéről tartott előadásában az elnök arra hívta fel legelőször is a figyelmet, hogy már azt is nehéz meghatározni, hány kórház van is valójában. A Magyar Kórházszövetségnek ugyanis 114 tagkórháza van, a GYEMSZI 99 intézményt tart fenn, igaz 149 ellátásszervezését végzi. Ráadásul a GYEMSZI fenntartásán kívül van még 4 egyetemi centrum, 4 egyházi kórház, és 5 magán- és alapítványi kórház. Az elnöki matematika szerint végül is 118 aktív kórházzal lehet számolni.

Igaz, a térségi központok felállításával új feladatokat is kaptak a kórházak, így a hagyományos szerepek mellett az intézményeknek olyan újabb kategóriáknak is meg kell felelniük, mint például a közösségi egészségközpont/nappali kórház, közösségi kórház, több profilú közösségi kórház, térségi társközpont, térségi központ/egyetemi klinika, gondozási központ, szakkórház, országos intézet. Szóval nem egyszerű meghatározni, hogy ha kórházról van szó, akkor miről is beszélünk?! – tette fel a költői kérdést az elnök.

Az Állami Számvevőszék idén februárban tette közzé azt a jelentését, amely 20 kórház 2009–2012. közötti vizsgálatán alapult. Ez a jelentés többek között megállapította, hogy a 2010-es és 2011-es évben a pénzügyi egyensúly kedvezőbb irányba változott. Velkey György az ÁSZ jelentésével ellentétben azt mondta: „mi azt tapasztaltuk, hogy egyre inkább elviselhetetlen az adósság!” A konszolidációs támogatás a kórházaknak csak az adott évi pénzügyi helyzetében eredményezett kedvező változást, a gyógyító tevékenység ellátásában jelentkező hiány okát és újratermelődését nem szüntette meg. Ráadásul az E. Alapból származó bevételek növekedése a gazdálkodást nem tudta pozitívan befolyásolni a finanszírozás reálértéken való csökkenése miatt. Elmaradtak az eszközpótlások, ez pedig a későbbi működési tevékenység biztonságos folytatását veszélyezteti. Ezen felül a kórházak munkaerőhiánya is folyamatosan növekedett.

A forráshiányra példa az OECD jelentése, ami szerint 1992–2007 között az egészségügyi közkiadások átlagos növekedési üteme az Európai Unióban csak Magyarországon és Finnországban volt számottevően alacsonyabb, mint a gazdasági növekedés. Becslése szerint 1992-ben az egy főre jutó hazai egészségügyi közkiadás az unió legfejlettebb 15 tagállamáénak a fele volt, 2010-re 36,7 százalékra csökkent. Egy másik megközelítésben: Magyarországon 2012-ben a jóléti kiadások reálértéke 14 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2007-ben, míg a GDP reálértéke 6 százalékkal csökkent. Egyébként e téren a három legrosszabb Magyarország, Görögország és Portugália volt.

Finanszírozási, technológiai problémákra is felhívta az elnök a figyelmet. A szakmai intézményi, önkormányzati lobbik torzító hatása miatt például elmaradt a HBCS karbantartása, rögzült a TVK-alap, nem a valóságot tükrözik a kódolási technikák. Nem véletlenül írja az ÁSZ jelentése, hogy nem ismertek az egyes egészségügyi szolgáltatások tényleges ráfordításai. Továbbra is egyenetlen a finanszírozás, ami igazságtalanságokat okoz: a TVK egyenlőtlen eloszlása ugyanis nagy különbségeket hozott létre az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A szakmában uralkodó rossz közérzetet erősítheti továbbá az egészségügy társadalmi presztízsének csökkenése, a merev egészségügyi hierarchia és zárt kultúra, a defenzív medicina térhódítása, az infrastrukturális, informatikai lemaradás, valamint a szociális és az egészségügyi kérdések összemosódása.

A struktúraváltás kapcsán Velkey György felelevenítette az államosítás menetrendjét.

2012. január 1-jével 62 fővárosi és megyei kórház került állami kézbe, négy hónappal később, május 1-jével 53 városi kórházat is átvett a központ. Július 1-jével hivatalosan megtörtént a struktúra átalakítása is: új kapacitáselosztás, progresszivitási szintek, betegutak, területi ellátási kötelezettségek érvényesek. Idén folytatódtak a kórházi átalakítások: januárban elindult a kórházi integráció második üteme (hat érintett kórházzal), április 1-jével az állami tulajdonú gazdasági társasági formában működő intézmények költségvetési intézménnyé alakultak. A szövetség elnöke szerint a központosítás előnye lehet, hogy szakmailag egységesebbé válik a rendszer, de az is igaz, hogy a nagyobb erőforrások, az adósságrendezés terén a struktúraváltás egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A szakemberhiány kapcsán az elnök azt hangsúlyozta, hogy továbbra sincs fiatalokból elég utánpótlás, az orvosok többsége a 45 év fölötti korosztályból kerül ki. Elismerte viszont, hogy 2010 óta számos pozitív humánpolitikai lépés történt. Ilyen volt többek között a rezidensek „röghöz kötésének” eltörlése, az ösztöndíjak meghirdetése, a hiányszakmák támogatása, a szakorvosképzés egyszerűsítése, az eseti keresetkiegészítés, és nem utolsó sorban a béremelés.

Velkey György a konferencián bejelentette azt is, hogy a Magyar Kórházszövetség elnökségében megtörtént a feladatok megosztása. Eszerint a következőképp alakulnak a felelősségi körök:

Rácz Jenő: struktúraátalakítás, fejlesztési tervek, minimumfeltételek

Svébis Mihály: beruházások, beszállítói kapcsolatok, közbeszerzések

Antal Gabriella: krónikus és rehabilitációs ellátások

Csidei Irén: emberierőforrás-kérdések (béremelés, ösztöndíjak, migráció stb.), minőségbiztosítás

Ficzere Andrea: egészségipar, magánellátások, egészségturizmus, informatika

Gál János: graduális- és posztgraduális képzések, egyetemi kapcsolatok

Hegedűs Iván: forrásteremtés, finanszírozás, adósságkövetés

Mészáros Magdolna: betegjogi kérdések, felelősségbiztosítás, ápolási ügyek

Nagy Anikó: fenntartói kérdések, befogadások

Rudner Ervin: várólisták, gyógyászatisegédeszköz-ügyek

Sásdi Antal: diagnosztika, gyógyszerügyek és klinikai vizsgálatok

Szabó Géza: határon átnyúló egészségügyi ellátások, OEP kapcsolat

Tóth Gábor: járóbeteg- és alapellátás

Tótth Árpád: mentés, betegszállítás, sürgősségi ellátás, kistérségi ellátásszervezés

Ezek a cikkek is érdekelhetik