2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházak és klinikák Karácsonyi kislány

Karácsonyi kislány

2013-12-24 07:31 Forrás: Orvosok Lapja 2013/12. -- Niczky Emőke
1388
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Vannak helyzetek az életben, amikor az örömteljes várakozás egycsapásra szorongásba fordul, minden előjel nélkül betoppan a váratlanság. Aztán a szeretet, az odaadó segítség, az okos összjáték jóra fordít mindent, s ettől megváltozik a világ egészen. Az esetből pedig az összes szereplő tanul valamit.

Judit nem számított rá, hogy ismét áldott állapotba kerül. Először és utoljára tizennyolc évvel ezelőtt járt így, tizenhét éves fiát becsülettel neveli férjével. Tavasszal jött a váratlan diagnózis: újabb baba érkezik. A kezdeti ijedtség nem tartott sokáig, mert gyorsan fölváltotta az öröm, hogy az esztergomi család immár négytagúvá gyarapodik az új esztendő legelején.

A baba szépen fejlődött Judit pocakjában, ám a 26. héten, szeptember 28-án megtörtént a baj: az édesanya rosszul lett, nagy mennyiségű vért veszített. Juditot a város kórházából – ahol megszűnt a koraszülött-osztály – azonnal a budapesti Szent János Kórházba irányították. Ott nem sokkal később császármetszéssel világra segítették a 800 grammnál alig nagyobb Viktóriát.

– Semmi előjele nem volt a bajnak – emlékezik vissza Judit. – Fiam időben, fejletten született, Vikivel sem volt gond, s nagyon vigyáztam is magamra. Ki tudja, mi történhetett? Szorongtam, nagyon féltettem a picit, hogy mi lesz vele. Utólag bevallom, a legrosszabbra, az elvesztésére is felkészültem. Az orvosok is nagyon aggódtak miattunk.

Szerencsére Viki az aktuális érettségéhez képest életerősnek bizonyult, s a gondoskodásnak köszönhetően súlya folyamatosan gyarapodott. Hetekig a PIC-ben kapott ellátást, december elején került át az intézmény csecsemő- és gyermekosztályának koraszülött-részlegébe. Judit naponta utazott hozzá Esztergomból a lefejt anyatejjel. Nem volt könnyű dolga, hiszen mások segítségére szorult az utazásnál. Azt mondja: eleinte zavarban volt, hogy szívességet kell kérnie, aztán már magától értetődően kérte a segítséget a kislány érdekében. Egy-egy alkalommal hosszú órákat töltött a szobában, táplálta, gondozta, babusgatta kisbabáját. Majd jött az örömhír: közölték vele, hogy Mikulás után beköltözhet Viki szobájába, s onnan nemsokára már együtt mehetnek haza a családhoz.

– Én soha többé nem akarom meghallani, ha az orvosokat és az ápolókat szidják. Mert, hogy mi mindent képesek megtenni, azt csak akkor látja igazán az ember, ha a segítségükre szorul. Lehet, hogy sors kivételezett helyzetet teremtett nekem, ám velünk Esztergomban és itt a Jánosban is kifogástalanul bántak. Mindig figyeltek ránk, nem bizonytalankodtak, barátságos és emberséges hangon szóltak hozzám. Bátran kérdezhettem magamról és Vikiről, mindig türelmesen és érthetően válaszoltak. Nem hallgattak el semmit, de azonnal a megoldást is elmondták. Rájuk voltunk utalva, s ezt ők nagyon is átérezték. Figyeltek bennünket, mindig beszéltek hozzám, elmondták, hogy van Viki. Amikor csak eszembe jutott, kérdezhettem, türelmesen magyaráztak.

A csöppség idővel megduplázta súlyát, szépen fejlődik. Juditnak pedig megtanítottak minden szükséges ismeretet, hogy boldogulhasson otthon. S miközben az osztály meghitt csendjében az anya a babát simogatja, tudja, férje és fia már a karácsonyra készül.

– Óriási fa lesz, nagy ünnepség. Alig várom. Más lesz ez a karácsony, mert ha új gyermek érkezik, az mindig más. Fiam születésekor is különleges lett a karácsony. Most viszont nemcsak az új életet, hanem az egészséget is ünnepeljük. A fa alatt gondolni fogunk az orvosokra és az ápolókra is, mert rengeteget köszönhetünk nekik. Rosszul indult ez a történet, de ma már hiszek a happy endben.

Viki gyarapodásának az orvosok is örülnek. A csecsemő- és gyermekosztály koraszülött-részlegére ő is akkor került, amikor már nem szorult mesterséges lélegeztetésre, intenzív ellátásra a PIC-en. Madarasi Anna osztályvezető főorvos jól emlékszik a baba átvételének napjára, amelyet nagyon vártak már. Az ugyanis azt jelentette, hogy Viki túl van a legnehezebb időszakon, jöhet a hazamentelre való felkészítés.

– A kislány szerencsésen megduplázta a súlyát, s amikor egy ilyen baba átkerül hozzánk, általában már senkiben nincs szorongás. Nagyon apró, egy kiló sem volt Viki, azóta hatalmasat fejlődött. Kétezer gramm elérése jelenti a fordulópontot, ez a hazaadási súly, amitől kezdve már biztonsággal táplálható az intézményen kívül is, mi már nem kellünk hozzá. Ha minden rendben megy otthon, akkor a gyermek szépen fejlődik tovább.

Ehhez persze több felnőtt együttes munkájára van szükség, nem megy egyik napról a másikra, s az édesanyának is el kell sajátítania bizonyos tudnivalókat. Általában is így van ez minden első gyermeknél, mert az anyai ösztönök diktálnak ugyan, de nem árt az okos, tapasztalt segítség. Koraszülötteknél pedig fokozottan figyelni kell.

A Szent János Kórházban megvan a lehetőség az anya beköltözésére babája mellé.

– Erre akkor kerülhet sor, amikor a kicsi már képes magától enni. Fontosnak tartjuk, hogy az édesanya és a baba összeszokjon, mielőtt hazatérnek. Ennek nagy a jelentősége, hiszen a legelső hetekben, akár hónapokban gyakorlatilag el voltak szakítva egymástól, csak órákra lehettek együtt. Itt közös szobát kapnak, s mindig igyekszünk zavartalan körülményeket teremteni számukra. Akár hetek is eltelhetnek így, a lényeg, hogy mindketten fölkészüljenek az otthoni életre, ahol már nincs azonnal kéznél a segítség.

Persze nem minden koraszülött édesanyjának adatik meg, hogy éljen ezzel a különleges lehetőséggel. Sokaknak ugyanis gondoskodniuk kell otthon lévő, de még kicsi gyermekükről. Akkor sajnos marad az ingázás. Bármi is a helyzet, az anya attitűdje mindig nagyon fontos. Először is el kell fogadnia a tényt, hogy babája – nemegyszer jóval – a kiírt idő előtt jött a világra, másrészt a különös figyelmet és gondoskodást igénylő helyzetet kell kezelnie.

– Tanítjuk őket, magyarázunk nekik, válaszolunk minden kérdésükre, s annyiszor ismételünk valamit, ahányszor csak kell. Van, aki nehezen teszi túl magát a történteken, s mindegyiküknek nehéz, hogy hosszú ideig nem vihetik haza kisbabájukat. Éppen ezért mi pszichés segítséget is próbálunk adni az itt lévő gyermekek szüleinek.

És amiről ritkán szól a fáma, az anyukák viszont tapasztalják: az itt dolgozók is nagyon kötődnek a babákhoz. A helyzetből adódóan szorosabb a kapocs, s bár minden gyermek távoztatásakor a siker örömét élik át, mégis nehezebb az elválás. Mielőtt a család becsukja maga mögött az ajtót, s búcsút int, a gyógyítók a lehető legnagyobb biztonságról gondoskodnak.

– Mielőtt megszületik a döntés az elbocsátásról, felvesszük a kapcsolatot a családot gondozó védőnővel, s részletesen tájékoztatjuk a baba állapotáról, a történtekről. Felhívjuk a figyelmét, mire szükséges ügyelni a későbbiekben, ő pedig tájékoztat bennünket a baba otthoni körülményeiről. Nekünk sem mindegy, hová térhet haza a csecsemő. Minden távozó baba után marad egy kis űr, de tudjuk, nemsokára visszatérnek kontrollra, így nem veszítjük el a kapcsolatot. És ez nem csak szakmailag fontos nekünk.

Ezek a cikkek is érdekelhetik