2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházak és klinikák Jó elméleti embereink már vannak, de végrehajtók is kellenek

Jó elméleti embereink már vannak, de végrehajtók is kellenek

2013-09-17 07:11 Forrás: Kórház 2013/7-8. -- Sándor Judit
1189
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


Nem annyira az egészségpolitika alakítása, hanem inkább a végrehajtása érdekli, vagyis az elmélet átültetése a gyakorlatba. Ezen a ponton látja ugyanis a rendszer gyengeségét dr. Tótth Árpád, a Zirci Erzsébet Kórház-Rendelőintézet főigazgatója, a Kórházszövetség elnökségi tagja, a META elnöke.

Nemrégiben egy szakmai konferencián arról értekezett, hogy lehetőség vagy átok a válság. Az Ön által irányított zirci kórháznak mit hozott a válság okozta változás?

– A válság nem 2008-ban, hanem sokkal korábban kezdődött az egészségügyben. Mondhatjuk, hogy ’95-től többé-kevésbé folyamatos válságkezelés zajlik, egy-két könnyebb évet leszámítva. A zirci kórház a többi kis kórházhoz hasonlóan 2007-ben vesztette el aktív kapacitásait az egyes nemzeti válságkezelési intézkedések következtében, és teljesen új pályára kellett állítani az intézményt, ami óriási kihívás volt.

Hogyan tud kórházvezetőként alkalmazkodni, Önnek személy szerint lehetőség vagy átok a változás?

– Ha nem lehetőségnek látnám, akkor el sem vállaltam volna a kis kórház irányítását. Úgy gondoltam, lehet új értelmet, célt, terepet adni a kisvárosi kórházaknak. Az Európai Kórházszövetség csereprogramja keretében szervezett dániai útnak köszönhetően láttam erre modelleket: a dánok évekkel korábban kezdték meg a centralizációt, ezzel párhuzamosan más ellátásokat lakossághoz közel szerveztek meg, nagyon sokszor épp a bezárt kis kórházak bázisán. Lakosság közeli ellátáson értem az alapellátást, a járóbeteg-szakellátást, az egynapos ellátásokat, az otthonápolást, de az intézményi ápolást, a hospice-t és a rehabilitációt is. Ez lehet a kis kórházak jövőképe: a prevenciótól a palliatív ellátásokig mindent fel tudnak vállalni, és ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni az lakosság egészségben tartásához. Furcsán hangozhat, de azt mondtuk Zircen: nem baj, ha az aktív ellátásunkat elcsatolták, mert a lakosság közeli ellátásokban olyan tevékenységeket vállalhatunk, amelyek egy modern egészségügyi rendszerben nélkülözhetetlenek, de eddig nem kaptak kellő hangsúlyt, támogatást. A kórházakba pedig tényleg csak az indokolt esetek, a csak ott gyógyítható betegek kerüljenek, a többieket kistérségekben, a lakossághoz közel lássuk el.

Milyen erősségekkel sikerült felruházni a zirci intézményt a vezetése alatt? Ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a pozícióját megőrizte a struktúraátalakítás során kiírt pályázaton is.

– A kórház meg tudta valósítani az átalakítást, megerősödött a krónikus ellátás, valamint a rehabilitáció, amely a legmagasabb, 3-as besorolást kapta. Ez óriási elismerés egy kis kórháznak, persze meg is dolgoztunk érte! Erősségünk, hogy határozott jövőképünk van, megfogalmaztuk a küldetésünket, és elkészítettük a lakosság közeli ellátást megalapozó fejlesztési terveinket. További erősségünk, hogy az átalakítások során sikerült stabil gazdálkodást megvalósítani, annak ellenére, hogy adósságállománnyal vettem át a kórházat. Jelentősen növelni tudtuk bevételeinket, költségkontrollt végeztünk, és emiatt folyamatosan nyereséges volt a kórház gazdálkodása, mindenkor fedezni tudtuk költségeinket...

–… ez ritkaságszámba megy…

– …nem annyira ritka, mint hinnénk. A gazdálkodásukat egyensúlyban tartó kórházak nem szeretik a nyilvánosságot, hiszen nem akarnak hátrányt szenvedni jó gazdasági helyzetük miatt. El akarják kerülni, hogy legyintsenek rájuk azzal, majd megoldják a gondjukat, mivel nincsenek veszteségeik. Nálunk eddig likviditási gondok nem voltak, de 2013. már ebből a szempontból is más, és az eddig eredményesen gazdálkodó szolgáltatók is lejtőre kerültek az elmúlt másfél évben.

Mi okozott változást?

– 2012 januárjától új erőtérbe kerültek a kórházak. A közszférában jelentős kötelező béremeléseket hajtottak végre, megjelent a középfokú végzettségűeknél a kötelező bér. Emelkedett az ÁFA, nőttek az energia- és élelmiszerköltségek, a gyógyszerellátásból lényegében eltűnt a rabatt és az adomány úgy, hogy 2007 óta változatlanok a finanszírozási tételek, cserébe szigorodtak a minimumfeltételek, ugyanahhoz a tevékenységhez magasabb létszám szükségeltetik. Mindez komoly kiadást okozott a zirci kórháznak is. Az addigi többletünkből ugyan sok mindent tudtunk finanszírozni, ám 2012-ben indult el az új kistérségi járóbeteg-szakellátási központunk is. Ehhez létszámot kellett emelnünk, mert új rendelések indultak, valamint központi betegregisztrációt vezettünk be, ugyanakkor elhúzódott az ehhez tervezett tvk-emelés, ebben persze volt intézményi csúszás is. A harmadik ok a nehezebb gazdasági működésre, hogy a kórház 2012-ben átvette a veszteséges városi tanuszoda működtetését. Komolyan gondoltuk, hogy a tanuszoda egyben prevenciós célokat szolgál, és mint ilyen, szervesen illeszkedik a küldetésünkbe. Nem engedhető meg, hogy egy ilyen fontos helyszín a kistérségben elérhetetlenné váljon.

Rezidensként patológián is dolgozott. Szakvizsgázott is? Mert ha igen, a zirci kórházban erre a végzettségére nincs szüksége…

– Nem szakvizsgáztam, de tény, hogy négy évet dolgoztam patológián rezidensként. A zirci kórházban elvből nem végzek orvosi tevékenységet, végezhetnék egyébként, de szerintem nem szabad összekeverni az irányítást és a gyógyítást.

Érdekes a véleménye, hiszen a vezetők közül sokan éppen azért nem hagyják abba az orvosi tevékenységet, hogy ne essenek ki a gyakorlatból, mert szükség lehet még az orvosi tudásukra.

– Szerintem ez hibás, de érthető hozzáállás. Ma Magyarországon semmi sem biztos. Ha valaki elkötelezi magát, mint felső vezető, és hat évet valamilyen irányító pozícióban tölt, akkor elvész a licence, elveszíti önálló jogát a szakma gyakorlására. A menedzseri pozíció viszont rendkívül ingatag, bármely nap megköszönhetik az eddigi munkát, és akkor nincs hová visszavonulni, nincs mire váltani – kiszolgáltatottá válik az ember. Ezt viszont senki nem szeretné, így kényszerből az orvosi hivatást is műveli. Úgy vélem, hogy ettől függetlenül nem szabad összekeverni a kettőt, mert rengeteg konfliktust hordoz, főleg azért, mert aki dolgozik, óhatatlanul hibázik is. Magyarországon minden hibát – még ha az nem is pusztán az egyén egyedüli vétke, hiszen a körülmények egyáltalán nem ideálisak a gyógyító tevékenységhez – mindig az egyénre próbálnak rávetíteni, s ekkor nagyon nehéz az embernek saját magát rendszabályoznia vagy felelősségre vonnia. Mindezt Rácz Jenő példáján tanultam meg a veszprémi éveim alatt: ő főállású főigazgató, de ettől függetlenül nem szűnt meg orvosi fejjel gondolkodni, betegcentrikus maradt. Megértjük tehát orvoskollégáink minden baját, figyelembe vesszük szempontjaikat a döntéseinknél, de magunk nem állunk oda a betegágy vagy a műtőasztal mellé.

Megtisztelő szakmai feladatot kapott a META elnökeként. Miért fontos egy ilyen szervezet, mennyire tudja hallatni a hangját?

– Alapvető küldetésünk, hogy az egészségügy valamennyi színterén az egészség-gazdaságtani megközelítés, azaz a tényekre és bizonyítékokra alapított döntéshozatal minél általánosabbá váljon, ahogy az egyes döntések hatásának monitorozása és elemzése is meg kell, hogy történjen. Amikor válság van, a csökkenő közforrásokat még gondosabban szükséges felhasználni, és mindezt igazolni is kell tudni. Szeretnénk továbbá az egészség-gazdaságtan tudományát nemzetközi szinten művelni, hazánkból egy közép-európai egészség-gazdaságtani fellegvárat létrehozni, és ehhez jó úton haladunk. Azt látom, hogy a fiatal generáció számára előremutató a hozzáállásunk. A META egy új fejlődési szakaszba lépett: ma már nem szükséges a tudományág, a szervezet elfogadtatására összpontosítani, hiszen az alapító atyák már elvégezték ezt az úttörő munkát. Erről a stabil alapról tovább lépve az egyik legfontosabb feladatunk az MSc-képzésekben részt vevő, illetve a már végzett, nagyon tehetséges és elhivatott fiatal szakemberek összefogása, munkájuk, fejlődésük koordinálása, támogatása.

A Kórházszövetség elnökségi tagja is tavasz óta: milyen a kapcsolat a két szervezet között?

– Jelenleg informális a kapcsolat, de személyemen keresztül reményeim szerint élőbb és szorosabb lesz, hiszen sok területen tudjuk egymást támogatni. A META feladata az is, hogy folyamatosan tükröt tartson minden szereplő elé, és semleges, kizárólag tudományos alapon születő elemzésekkel segítse a Kórházszövetség munkáját, és persze a döntéshozókat.

Az IBR-rel foglalkozott a veszprémi kórházban. Ma ez szinte szitokszó, pedig sok mindenben hajaz az új szisztéma a régire.

– Sok mindent lehet az IBR-re mondani, azonban vitathatatlan, hogy e rendszer szereplői a maga egységében próbálták az egészségügyi ellátást megközelíteni. Gyakorlati megoldásokat, technikákat próbáltak találni arra, hogyan lehet a rájuk bízott lakosságnak a leghatékonyabb, tehát költségkímélő és egyben a leghatásosabb ellátásokat biztosítani. Az IBR két ponton mindenképpen előremutató volt, sőt, szerintem meg is előzte korát. Az egyik: olyan szakembergárda nevelődött ki, amelynek tagjai az alapellátástól a csúcsellátásig értették, tudták, milyen ellátási feladatok és folyamatok zajlanak, megértették a feladatleosztásokat, a mögöttük lévő finanszírozást, illetve az ösztönzőrendszereket. A másik: az IBR bevezette az ellátási szinteket összehangoló protokollokat, helyi eljárásrendeket. Ez tehát az ellátószintek közötti koordinációt is támogató próbálkozás volt, ami a jövőben is nélkülözhetetlen. Akármilyen rendszert működtetünk ugyanis, kulcsfontosságú a jól koordinált ellátás megteremtése, és valakinek el kell végeznie ezt a nem könnyű feladatot. Persze nem közömbös, hogy ki lesz az, és hogyan végzi a munkáját. S ne felejtsük el: ez volt az első rendszer, ahol informatikai megoldásokkal valós betegadatokat egységesen tudtunk követni, elemezni, és abból tanulságokat levonni. Közel voltunk a végekhez, így a beavatkozási pontokat is meg tudtunk fogni, amit nemzeti, OEP-szinten nagyon nehéz elvégezni. Nincs mese, ezt a tevékenységet tehát fel kell vállalni, meg kell szervezni, és ez nem IBR-függő: az ellátások magasabb szintű koordinálása egy technika, amit ha nem hasznosítunk, nagyon komoly hatékonyságnövelési lehetőségről mondunk le.

A rendszerváltás évében érettségizett, tehát az előző korszakot is ismeri valamennyire. Van ennek előnye az Ön számára?

– A mi generációnk egyfajta híd, hiszen félig az előző rendszerben nőttünk fel, így megértjük azt, mire és miért mondják az idősebbek, hogy az akkor rossz volt. Ugyanakkor nem szoktunk hozzá, fogadtuk el olyan mértékben, mint ők. Jó és fogékony periódusban ért bennünket a rendszerváltás, hiszen életkori sajátosságainkból adódóan egyébként is lázadó korszakunkat éltük. Nyitottak voltunk az újra, akartuk az újat és a mást, s ehhez már volt lehetőségünk az egyetemi képzés alatt külföldre is eljutni, s ott élőben, testközelből megtapasztalni, hogyan és miként működnek máshol az egészségügyi rendszerek. A nálunk fiatalabbaknak viszont fogalmuk sincs arról, mi volt az „átkosban”, mi viszont értjük mind a két oldalt, és beszéljük a nyelvüket. Nem volt olyan megcsontosodott az értékrendünk, amiből ne tudtunk volna kilépni, megtanultuk az informatikát, mi például már ’93-96 óta e-mailezünk. A mi generációnknak a következő tíz évben meghatározó szerepet kell játszania a nemzet életében. Kérdés, hogy ezzel a lehetőséggel tud-e jól élni, képes-e értéket teremteni ez a nemzedék. Nem véletlen, hogy az én generációmból tűntek el legnagyobb számban és mentek külföldre az orvosok, mert a régiből már nem kértek, az új megvalósulását pedig – bár nagyon várták – másfél évtizedes küzdés és kitartás után sem látták. Csodálkozunk, hogy hitüket vesztve másutt keresik a boldogulást? Akkor jönnek vissza, ha lehetőségük lesz eltérő, előremutató módon gondolkodni, cselekedni, más szerepeket betölteni ahhoz képest, mint ahogy most az „öregek” és a társadalom elvárják.

Ön is menekül, vagy más okból választotta a külföldi munkát?

– Megközelítés kérdése. Az én útválasztásom nem annyira a menekülésről, mint inkább a tanulásról szól. Most van lehetőségem rendszerszervezőként Norvégiában egy évig dolgozni, leginkább tanulni, ami mintaképpen szolgálhat a magyar egészségügynek is. Ha megnézzük a Semmelweis-terv gondolatait, azok már a nyugat-európai trendek beszivárgásai, megjelenései, az alkotók ezeket nem itthon tanulták. Hozzáteszem, ez a terv Európában bárhol megállná a helyét filozófiájában, értékrendjében, alapelveiben. Magam jó végrehajtó akarok lenni, ugyanis nem annyira az egészségpolitika alakítása érdekel – ebben kiváló szakemberekkel rendelkezünk, akik messze előttem járnak. A végrehajtásban látom a rendszer gyengeségét: a teoretikusaink nagyon jók, viszont alig rendelkezünk olyan szakemberekkel, akik képesek a precíz és pontos megvalósításra, az elmélet gyakorlatba ültetésére. Érdemes ezért megnézni és megtanulni, máshol ebben hová jutottak, és a tapasztalatokat a hazai rendszerbe illeszteni. Nem attól jobbak a skandinávok, hogy ötször annyi pénzt költhetnek el, hanem attól, ahogyan azt elköltik, és attól, hogy nincs megállás: folyamatosan jobbítanak és ésszerűsítenek, de fenntartható és megvalósítható módon.

Kórházat irányít, a META elnöke, a Kórházszövetség elnökségi tagja. Van még ideje mentőzni? Mi vonzza a mentőzésben?

– Egyre kevésbé, régebben félállásban tudtam mentőzni, de ma már csak havi egy-két szolgálatra futja az időmből, energiámból. Foglalkozom barlangi mentéssel is, miután hobbimmá vált a barlangászat. A mentés szélsőséges körülmények között szakmailag rendkívül izgalmas. A mentőzés ettől még fontos maradt számomra, és nemcsak a gyógyítás miatt, hanem azért is, hogy az ellátórendszer frontvonalában is ott lehessek, és élőben kaphassak visszajelzést a terepen uralkodó állapotokról. Egy taktikus számára ennél fontosabb információ nem létezik.

 

Pályakép

Dr. Tótth Árpád 1996-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Egészségügyi szakmenedzser oklevelét (MSc) az anyaegyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában szerezte 2000-ben. 2008 óta a zirci kórház-rendelőintézet vezetője, 2010-től főigazgatója és jelenleg is az Országos Mentőszolgálat mentőorvosa. Érdeklődési köre: kórházmenedzsment, regionális ellátásszervezés, minőségmenedzsment, sürgősségi ellátás. A Semmelweis Egyetem Rektori Hivatal – Külkapcsolati Csoport SOCRATES/ERASMUS koordinátora (1996-1999). Részt vesz a Semmelweis Egyetem I.sz. Pathológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet PhD programjában (1996-1999), témája a lymphomák proliferációs tulajdonságainak vizsgálata. Patológus 2000-től 2002-ig. A Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján foetopatológus 2000 és 2003 között. Az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságán projekt-koordinátor 2012-ben, fél éven át. A Közép-dunántúli Regionális (korábban Veszprém Megyei) Mentőszervezet kivonuló mentőorvosa (2004. február 1-jétől). A Budapesti Mentőszervezet (Pesterzsébet mentőáll.) kivonuló mentőorvosa (2000–2004 között). A Budapesti Mentőszervezet ügyeletes orvosa (1999–2001-ben). A veresegyházi Misszió Egészségügyi Központban polgári szolgálatot teljesít 2001. szeptember 1-jétől. Beosztása: esetkövető, betegútelemző, modell-koordinátor – 2003. július végéig. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálata kivonuló mentőorvosa (2003 és 2006 között. A Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházban 2004-től 2011-ig dolgozott, többek közt stratégiai igazgató, főigazgató-helyettes, orvos- és minőségügyi igazgató, főigazgató-helyettes volt. A kórház patológiai osztályán patológus rezidens (2004 és 2006 között). A Veszprém Megyei Irányított Betegellátási Modell modelligazgató helyettese volt 2003 és 2008 között. Több tanulmányúton vett részt, így például, Hollandiában, Dániában, Finnországban, Németországban tanulmányozta az ellátórendszereket. Az IME – az egészségügyi vezetők szaklapja – szerkesztőbizottsági tagja 2005-től. A Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja 2013 tavaszától. A Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat önkéntes mentőorvosa 2005 óta. 

Dr. Tótth Árpád 2013. szeptember 01-én tartósan külföldre költözött, és lemondott a Zirci Erzsébet Kórház-Rendelőintézet vezetéséről, helyét megbízott főigazgatóként dr.Vermes Tamás tölti be.

Ezek a cikkek is érdekelhetik