2018. április 25. szerda, Márk napja
Gyorshír Lapszemle Intézményrendszer Orvosszakma Kultúra WebOrvos
Itt jár:
Főoldal Kórházak és klinikák Felújításra vár a patinás kórház (1. rész)

Felújításra vár a patinás kórház (1. rész)

2014-01-28 07:22 Forrás: Kórház 2013/12. -- Lóránth Ida
1521
Cikk küldése email-ben Cikk nyomtatása A A A


A főváros budai oldalán a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak ellátási területe óriási. Méreteiből adódóan a feladatai is szerteágazók. Fejlesztésére az utóbbi 30 évben az átlagosnál kevesebb forrás jutott, pedig modernizálására számos szép terv született már. Dr. Kázmér Tiborral, az intézmény főigazgató főorvosával beszélgettünk.

A Szent János kórház a főváros egyik legrégebben működő patinás gyógyító intézménye. Jogelődjét egykor, a 17. század elején, a nagy pestisjárvány idején alapították a mai Margit körúton. Mivel a város lakossága lélekszámának növekedésével párhuzamosan nőtt a gyógyításra szorulók létszáma is, a kórház a 19. század utolsó éveiben új helyre költözött, ahol – azóta természetesen alaposan kibővítve – ma is működik. A Diósárokhoz telepített kórház kezdetben öt pavilonban fogadta a betegeket, majd idővel folyamatosan újabbakkal bővítették.

A pavilonos rendszer máig fennmaradt, ami a modern gyógyítás szempontjából számos hátránnyal jár, ám városépítészetileg értékes. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a teljes komplexum, a parkkal együtt műemléki védelem alatt áll. Hosszú történelme során a Szent János kórház szinte megszámlálhatatlan változást, átszervezést élt már át, amelyek azonban alapvetően nem sok nyomot hagytak abban, hogy eredeti funkcióját, a betegek nagy tömegének az ellátását ma is betöltse. Ha csak az elmúlt röpke tíz év történéseit vizsgáljuk, már azokban is markánsan megmutatkoznak a különféle átszervezéseket jelző intézkedések: ellátási területváltozások, intézményintegrálások, majd leválasztások.

2006-óta, az éppen regnáló különféle kormányok egészségpolitikusai a gyógyító munka halaszthatatlan reformjára, hatékonyabbá tételére számos intézkedést hoztak. Ágyszámot csökkentettek, kapacitást faragtak le, ellátási területeket szabtak át, tulajdonost, fenntartót váltottak. Milyen hatással voltak ezek a Szent János kórház működésére, a mindennapi betegellátó munkára?

– A kórház ellátási területe az elmúlt 6-7 évben jelentősen megváltozott. 2008-ban az akkori döntéshozók intézményünkbe integrálták a Budai Gyermekkórház-Rendelőintézetet és a Szent Margit Kórházat, majd az utóbbit idén január 1-jén újfent leválasztották, azóta önállóan működik. Tavaly év eleje óta a főváros kezeléséből állami tulajdonba kerültünk, a fenntartói feladatokat a GYEMSZI látja el. Jelenleg (a gyermekkórházzal együtt) 744 aktív, 427 krónikus és rehabilitációs ágyon gyógyítjuk a betegeket. Ebből a gyermekeket 70 ágyon kezeljük. Ezzel a kapacitással évente körülbelül 39 ezer aktív, 2900 krónikus fekvőbeteget, és csaknem 800 ezer járóbeteget látunk el a nyugat-közép-magyarországi régióból.

Az összevont kórházkomplexum több telephelyen működik. Például Pesthidegkúton a pszichiátriai otthon, a Baba utcában a tartós lélegeztetésre szoruló betegeket ellátó intézmény, vagy a Szemlőhegyi Barlangkórház, ahol a légzőszervi betegek ellátását végezzük. Ellátási területünk mérete természetesen szakmánként változó: vannak olyanok, amelyben fél Buda, másokban számos agglomerációs település lakosságát is ellátjuk. A szakmák közül a legnagyobb tömeget érintő ellátási kötelezettségünk az idegsebészet, az endokrinológia, a gyermeksebészet, a szájsebészet területén mutatkozik – a traumatológia sem sokkal kevesebb –, habár a legújabb átszervezésnek köszönhetően valamelyest csökkent az ellátandó betegek száma. Egy részük átkerült a Honvédkórházhoz. Eddig az új rendszerben sem sikerült teljes egészében megszabadulni a párhuzamosságoktól, az átfedésektől. Különösen helytálló ez a megállapítás a járóbeteg-ellátásra. Ezek a zökkenőmentes betegellátást gátló tényezők már az új rendszer elindulásakor láthatók voltak, sok kórház, így mi is jeleztük a várható problémákat. Ígéretet kaptunk a korrekcióra, vagyis elsősorban a járóbeteg-ellátás területeinek az igényekhez alkalmazkodó kiigazítására.

Tavaly (2013) januárban, az új járóbeteg-ellátási rend olyan botrányosra sikeredett, hogy Szócska Miklós államtitkár felfüggesztette annak hatályba léptetését. Akkor ígéret született a gyors és a realitásokat figyelembe vevő korrekcióra. Kilenc hónap alatt semmi sem történt?

– Feltételezem, még folyamatosan formálódik a rendszer. Persze, nem lehet gyors változásra számítani, hiszen a hibák egyik napról a másikra nem korrigálhatók. Remélem, egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a rendszerben a nagytérségi szemlélet. Az ellátásban még most is fellelhetők kisebb átfedések, különös tekintettel az ügyeleti rendszer működésére. Az új rendszer nem tekinthető még kiforrottnak, véglegesnek.

Korábban említette a Honvédkórházat, mint önöktől feladatot átvállaló intézményt. A két kórház méreteit, ellátási kötelezettségeit tekintve nagyjából hasonló helyzetben lehet, csak az egyik Budán, a másik Pesten fogadja a betegeket. A pesti intézményt, többek között a feladat mértékéből, és a teljesítésért kapott szűkös forrásokból eredő problémáit jól ismeri a szakma. Nyilvánvaló, hogy egymilliós, vagy annál még nagyobb ellátási területhez óriási tulajdonosi/fenntartói forrásnak kellene társulnia. A valóságban ez évről-évre csökkenő tendenciát mutat. A János kórház hogyan tud úrrá lenni ezen az ellentmondáson?

– Kórházunk a feladatellátás tekintetében már hosszú évek óta területvezetőként funkcionál, így mondhatjuk azt is, hogy mi már hozzászoktunk a különösen nagy betegforgalom kiszolgálásához. Nálunk, a legutóbbi ellátási területváltozások révén inkább minimális beteglétszám-csökkenés történt. Bár korábban a különböző intézményi struktúraátalakítások (pl. Rókus kórház) miatt egyes szakmákban ideiglenesen felduzzadt az ellátandó beteglétszám.

Mára kiegyensúlyozottabbá vált a helyzetünk. Feladataink ellátását nagymértékben segíti, hogy a János kórház környezetében, könnyen megközelíthető távolságon belül, számos intézmény (pl. SE Szív- és Érsebészeti Klinika, Kútvölgyi Klinikai Tömb) működik, amelyekkel szoros és kiváló szakmai kapcsolatokat ápolunk. Ez az együttműködés elvben az SE Kútvölgyi úti klinikájával is létrejött, a gyakorlaton még csiszolnunk kell. A gyógyító munka minőségének, hatékonyságának további javítása érdekében kézenfekvő volna ezzel a kórházzal is a napi együttműködésünk. A közös kapacitás-kihasználással mind a betegek, mind a gyógyító intézmények csak nyerhetnének. Létrejöhetne egy funkcionális integráció, amely lehetővé tenné az igényeknek megfelelő osztályméretek kialakítását. Ezzel elkerülhetnénk a párhuzamosságokat, az ellátás átfedéseit. Az együttműködésre mindkét intézmény nyitott, ám annak mikéntjét, azt, hogy ez milyen szerkezeti struktúrában történjék még nem döntöttük el.

 

(Folytatjuk)

Ezek a cikkek is érdekelhetik